A lengyel eperszedőknek nem ugyanaz jár
A gazdasági gondokkal küszködő liberális–konzervatív koalíció konkrét ötletekkel is bemutatta, miként lehetne spórolni a Dániában élő külföldieken. Például kötelező magán-egészségbiztosítás a tartózkodás első négy évében, lakhatási támogatás csak két év után, szigorúbb szabályok az ösztöndíjaknál és a gyermekgondozási segélyeknél.
„Sok lengyel vendégmunkás jött évekkel ezelőtt epret szedni, és a dán törvények alapján a gyermekeik is megkapták a különféle juttatásokat. Már akkor vita indult arról, hogy változtatni kellene a szabályokon” – idézi fel lapunknak Hans Engell politikai kommentátor, volt igazságügyi és védelmi miniszter. Szerinte minden gond eredője, hogy a hagyományos jóléti államot – amely a magas adókon és az ingyenes szociális ellátásokon (egészségügy, oktatás) alapul – ma már képtelenség fenntartani. A javasolt szigorítások mögött tehát főként gazdasági okok állnak, bár persze – és ezt Engell is elismeri – a változásokat erősen sürgette a kormánykoalíciót kívülről támogató, szélsőjobboldali Dán Néppárt.
„Van azért bevándorlásellenes éle a kezdeményezésnek, és ez aggodalmat is kelt. De azzal minden dán politikus tisztában van, hogy a szociális kiadásokat muszáj megnyirbálni, különben búcsút mondhatunk a jóléti rendszernek” – magyarázza a Népszabadság érdeklődésére Erik Meier Carlsen politikai elemző. Noha a dán államadósságot és költségvetési hiányt a legtöbb európai ország megirigyelhetné, Carlsen arra hívja fel a figyelmet: Dánia nem tagja az euróövezetnek, így a pénzügyi piacok változásaira is érzékenyebben reagál.
Könnyen fogyasztható formában megfogalmazta Inger Stojberg foglalkozásügyi miniszter a koppenhágai kormány aggodalmait. „Alapvetően hibás dolog, hogy valaki Dániába jöhet, és minden jár neki anélkül, hogy hozzájárult volna. Sebezhető a rendszerünk, mert túl könnyű hasznot húzni belőle” – nyilatkozta a Berlingske című napilapnak.
Ám a javaslatcsomag egyik veszélye, hogy elriasztja a jól képzett munkavállalókat, akikre pedig a dán gazdaságnak nagyon is szüksége van. „Az úgy nem megy, hogy kifizettetik egy külföldivel a magas dániai adókat, és utána még a szociális juttatásokért is fizessen. Akkor nem fog idejönni” – véli Hans Engell. Csakhogy Erik Meier Carlsen ezzel nem ért egyet. „Magasabb most a munkanélküliség, mint hosszú évek óta bármikor. Nincs nagy szükségünk a bevándorlásra” – vallja. Elvetette az aggodalmakat Karsten Lauritzen liberális parlamenti képviselő is: „Nem hiszem, hogy egy jól képzett mérnök azért jönne ide Indiából, hogy megkapja a társadalombiztosítási vagy a lakhatási kedvezményeket.”
Nemcsak az indiai vagy más, EU-n kívüli munkavállalókra vonatkoznának azonban az új szabályok, hanem az uniós állampolgárokra is. A dán kormány tudja, hogy az EU-joganyag csupán annyit ír elő: nem lehet különbséget tenni uniós polgárok között, ugyanazok a szabályok érvényesek mindenkire. S pontosan felmérte a koalíció azt is, hogy a közvélemény helyeselné a szigorításokat. Az őszi parlamenti választások kampányában lesz miről beszélni.
