Könnygázt vetettek be tegnap Kadhafi emberei a fővárosban. A pénteki ima után sok száz ember vonult a mecsetekből az utcára, a diktátor távozását követelve. Újabb légitámadások is voltak pénteken, főként a stratégiailag fontos tengerparti olajfinomítók ellenőrzéséért folyik ádáz küzdelem. Kadhafi fia, Szaifal-Iszlám korábban azt nyilatkozta, hogy a bombatámadásokat csak figyelmeztetésként alkalmazza a rezsim. Egy, a Kadhafi hadseregéből dezertált katonatiszt viszont azt állította, hogy a harci gépek sok esetben szándékosan elvétik a céljukat. Kadhafi ellentámadásának jele, hogy Zavijában, az ellenzék által uralt városban az utóbbi napokban egyre több kormánykatona jelent meg. Kadhafi csapatai pénteken bombázták a Tripolitól 800 kilométerre fekvő, olajfinomítói miatt fontos Bregát is – adta hírül az al-Arabíja hírtelevízió.

A keleti országrészt irányító Bengáziban körülbelül tízezer fegyveres felkelő készül az öszszecsapásra, köztük 4000–5000 hivatásos katona. Mint hírügynökségi tudósítók jelentették: folyamatosan képzik a fegyverhasználatra a felkeléshez csatlakozó civileket. Igaz, szemet szúr, hogy 15–16 éves gyerekek kezébe is fegyvert adnak, mondván: a lakosság nagyon elszánt. A Bengáziban működő átmeneti kormány számít a nyugati hatalmak segítségére és arra, hogy mielőbb légi csapást mérnek Kadhafi bázisaira.

Eközben Barack Obama amerikai elnök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a két fél között véres patthelyzet alakulhat ki, és mivel szerinte Kadhafi elvesztette a legitimitását, köteles mielőbb távozni.

A líbiai felkelés és Kadhafi véres reakciója súlyos csapást mért az észak-afrikai ország gazdaságára, 50 százalékkal csökkentve az OPEC-tagállam napi 1,6 millió hordós olajkitermelését. Az összecsapások a gazdasági károkon túl komoly humanitárius válságot idéztek elő; a helyzet a líbiai–tunéziai határon a legnehezebb, ahol több tízezer menekült zsúfolódott össze. Egyes adatok szerint Líbiában másfél millió külföldi vendégmunkás dolgozott, akik most elvesztették munkájukat és földönfutóvá váltak. Közülük különösen a nagyszámú ázsiai kimenekítése nehézkes, legtöbbjük Máltán várakozik, hogy hazautazhasson. Brüsszeli tudósítónk információja szerint európai repülőgépek bevonásával már mintegy húszezer embert szállítottak haza a Tunéziába menekült egyiptomiak közül. Brüsszeli források szerint eddig legkevesebb 200 ezer ember hagyta el Líbiát, s akik nem Tunézia, vagy Egyiptom felé menekültek, azok Niger és Algéria irányába indultak el.

„Kusza” helyzet Amerikában

– Kit hívjunk fel, ha Európával akarunk beszélni? – a Henry Kissingernek tulajdonított mondatot sokan ismerik, ám pár héttel ezelőtt kevesen gondolhattak arra: ugyanez a probléma áll elő Líbiával kapcsolatban is. Az amerikai diplomácia „rögtönzéseibe” a bennfentes washingtoni külpolitikai blog, a The Cable adott betekintést. A válság első két hetében az USA illetékesei Musza Kusza külügyminiszterrel voltak kapcsolatban, aki egyébként nem szerepel az ENSZ feketelistáján. Ám e vonalnak vége szakadt: Kusza szerdán már nem fogadta a washingtoni hívásokat.

Ellenben azt faxolta a State Departmentnek: ne ismerjék el az amerikaiak a felkelők oldalára átállt Ali Audzsali nagykövetet Tripoli hivatalos képviselőjének. Az üzenet autentikusságát nem tudják ellenőrizni, hiszen Kusza nem kapcsoltatja magát. Ezért figyelmen kívül hagyja a levelét.

Amúgy Audzsali árfolyama gyorsan változik a washingtoni „diplomáciai tőzsdén”. A hó első napján az amerikai külügyi szóvivő azt mondta: nem tekintik Líbia hivatalos képviselőjének, ma viszont már nem Kusza, hanem ő a fő líbiai kapcsolata az amerikaiaknak. Részben hasonló helyzet alakult ki New Yorkban a Kadhafi ezredesnek szintén hátat fordított líbiai ENSZ-diplomaták körül is. (Washingtoni tudósítónktól)

Egy líbiai civil lázadó hátra siklás nélküli lövegéből tüzel tegnap egy sivatagi csatában, Ras Lanuf közelében