Legfeljebb arra lehet felhívni a figyelmet, hogy érdemes lett volna az elnökség utánra időzíteni a nyugati félteke elleni szabadságharcot. Akkor esetleg nem egy vállrándítás lett volna Brüsszel reakciója a diplomáciai naptárban előállt csúcsforgalomra.

Mondják, az arab országokon végigsöprő forradalmak és a nyomukban indult népvándorlási hullám idegesítette föl Párizst, Rómát és talán még egy-két fővárost. A keleti partnerségnél ez sürgetőbb problémának látszik. Ezért értékelődött föl a G8 május 26–27-én esedékes franciaországi találkozója, miközben a magyar elnökség hivatalos naptárában a gödöllői csúcs május 24–25-re volt beütemezve (utóbb május 27-re került át). De a G8 időpontja nem most dőlt el, hanem még az ősszel. Azóta lehet tudni, hogy a két csúcstalálkozó kényelmetlenül közel van egymáshoz.

Ezer módja lett volna a probléma enyhítésének vagy legalább a diplomáciai udvariasság érvényesítésének. Ehelyett jött az, amit egy, az EU-elnökséggel évek óta foglalkozó szakértő tegnap délután a gyomorszájunkra mért ütésként jellemzett. A magyar elnökségi program ezzel szinte teljesen kiürült. A dolgon az sem segít, ha a lengyelek gesztust gyakorolnak, és „társelnökként” maguk mellé emelnek minket, amikor majd megrendezik azt, amin mi évek óta dolgoztunk.

Alighanem minden, a diplomáciai naptár zsúfoltsága is más fényben tűnt volna föl, ha van, aki szót emel Budapest érdekei mellett. Angela Merkel német kancellár azonban nem mondta, hogy „ezt nem tehetjük meg Orbán Viktorral”, aminek alighanem ahhoz is köze van, amit a Figyelő e heti címlapja így foglal össze: „Válófélben Berlinnel? – Súlyos károkat okozhat, ha tartósan elhidegül a német–magyar viszony”.

Az is súlyos károkat okozhat, ha az amerikai–magyar viszonnyal történik meg ez. Ennek máris vannak jelei, azon túl is, hogy nem jött létre a kormányfőnek Martonyi János külügyminiszter által nyáron még 2010-re jósolt washingtoni hivatalos útja. A demokrácia magyarországi állapotáról rendezett minapi washingtoni konferencián Pamela Quanrud amerikai külügyi államtitkár-helyettes azt mondta, nem tudni, elutazik-e főnöke Gödöllőre, mert még nem állt össze Hillary Clinton májusi programja. Ez már sejteni engedte, hogy nagy baj van.

Ősszel arról terjedtek pletykák, hogy Brüsszelben az egész magyar EU-elnökség későbbre halasztását és a lengyel előbbre hozását fontolgatják. Ezt végül hivatalosan senki sem vetette föl, de a féléves elnökség a karácsony táján a médiatörvény miatt kirobban botrány nyomán eleve viharos startot vett. Most pedig elveszítette legfontosabb eseményét, ami a közvetlen okok és ürügyek tüzetes elemzése nélkül is azt üzeni, hogy Magyarország nem számít. Orbán Viktor nem tudja megvédeni nemhogy az országot, de saját magát sem. Legalábbis karddal nem. Meg kellene próbálni valahogy másképp.