Anna Porter a washingtoni Kossuth Házban

„Találkoztam a legtöbbjükkel!” – legyint Anna Porter, amikor beszélgetésünkben Közép-Európa elmúlt tizenöt évének „fekete bárányaira”, Vladimír Meciarra, a Kaczynski ikrekre, Robert Ficóra vagy Orbán Viktorra terelődik a szót. Bizonyíték erre a térségünkről megjelent új könyve, a The Ghosts of Europe: Journeys throughCentral Europe’s Troubled Past and Uncertain Future (Európa szellemei: Utazások Közép-Európa zaklatott múltján és bizonytalan jövőjén át), amelynek washingtoni bemutatója adott alkalmat minapi találkozónkra.

Az ismert, magyar születésű kanadai írónő végiginterjúvolta a régiót, csókra nyújtotta kezét Habsburg Ottónak München melletti otthonában, járt Boross Péter exkormányfő balatoni parasztházában vagy Wojciech Jaruzelski tábornok varsói lakásában. Dokumentálja a régió két évtized alatt bekövetkezett sajnálatos illúzióvesztését, csalódottságát, az elszabadult indulatokat.

– Nosztalgiával tekintek vissza arra a fiatalemberre, aki Nagy Imre 1989-es újratemetésén hazaküldte az orosz csapatokat. Remélem, van még benne valamennyi abból az Orbán Viktorból – mondja a magyar miniszterelnökről, akivel Torontóban találkozott. „Teljes magabiztossággal közlekedett, de kissé megemelt sarkú cipőt vagy csizmát viselt” – áll a könyvben Orbánról. Porter ugyanis (nem mindig az interjúalanyok szerencséjére) úgy láttatja őket, hogy szinte életre kelnek előttünk, olvasók előtt. Jelen lehetünk Gyurcsány Ferenc dolgozószobájában is; „könnyed viselkedéséből, divatos öltözködéséből nehéz elképzelni, hogy maga is a nyomorból emelkedett ki”.

„Foglalkoztat, hogyan dolgozza fel a múltját az a térség, amelyben mindkét világháború kirobbant” – meséli az írónő, aki riportútjai kapcsán (legközelebb késő tavasszal utazik Magyarországra) rendre a kötet címében is szereplő szellemekbe botlik. „A Kasztner vonata, a magyarországi zsidó közösség háborús sorsa kapcsán végzett kutatásaim szörnyűségesen idézték fel, milyen könynyen csúszhatnak országok vérfürdőbe. De a háború 1945-ben véget ért. Ki gondolta volna, hogy kevesebb mint 65 évvel később előmásznak sírjukból ennek a démoni múltnak a szellemei?” – írta például két éve, a romagyilkosságok idején Tatárszentgyörgyről. Úgy vélte: a vasfüggöny lebontásával megteremtett új szabadság olyasmiket hozott a felszínre, amikkel a létrehozói nem számoltak: a gyűlölködés, a rasszizmus és az intolerancia nyílt megnyilvánulásait.

– A felelősség kívülre hárítása már megtörtént, a belső feldolgozása még nem – felelte Anna Porter a washingtoni Kossuth Házban tartott beszélgetése egy hozzászólójának, a magyar társadalomnak a holokauszthoz való viszonya kapcsán.

Anna Porter Szigethy Anna néven született Budapesten. 1956-ban gyerekként hagyta el Magyarországot. Új-Zélandon nőtt fel és járt egyetemre, majd Kanadában telepedett le, ahol komoly irodalmi és könyvkiadói karriert futott be. Rendszeresen publikál Magyarországról az ottani sajtóban. Legutóbbi, A vasököl visszatérése? címmel a múlt héten megjelent cikke a médiatörvényt és annak visszhangját tárgyalja a Maclean’s hírmagazin hasábjain.