A keresetet a Magyar Köztársasággal, a Magyar Államvasutakkal (MÁV) és annak volt teherfuvarozási cége, a MÁV Cargo jogutódjával szemben indították, ötmillió dollárt követelve. Azóta kérték a per egyesítését a MÁV ellen februárban indított chicagói üggyel.

Mint az ügyvédek elmondták, azért nem magyar bíróság előtt keresnek jogorvoslatot, mert a magyar törvények nem biztos, hogy megadják azt a teljes elégtételt, amelyre a zsidó áldozatok törekednek. És bár ennyi idő elteltével nehéz lehet bizonyítani, hogy valakit egy konkrét ügyben MÁV-alkalmazott vagy csendőr fosztott meg a vagyontárgyától, azért rendelkezésre állnak dokumentumok az ügyvédek szerint.

– A deportálások a MÁV emblémájával ellátott marhavagonokban történtek, a magyar államigazgatás aktív közreműködésével. Az értékek pedig a mai napig náluk maradtak, őket gazdagították – mondja Chuck Fax. – Áldozatok arról számoltak be nekem, a magyarok sokszor rosszabbak voltak a németeknél. A nácik egy politikának feleltek meg, a magyaroknak viszont a vérükben volt a gyűlölet – állítja Marc Zell.

Megkérdeztük: igazságosnak tartják-e, hogy a felperesek győzelme esetén a MÁV tartozását a magyar adófizetőknek kell megfi zetniük, akiknek legnagyobb részt vajmi kevés közük van a csaknem hét évtizeddel ezelőtt történtekhez. – Hadd mondjak erre egy személyes példát: magam is részt vettem ügyvédként az amerikai őslakos indiánok kárpótlási pereiben. Aztán semmi igazságtalanságot nem láttam benne, hogy adófizetőként ki kellett vennem a részemet a több százmilliárd dolláros jóvátételből, holott az indiánokat jóval azelőtt semmizték ki, hogy az őseim megérkeztek volna az Egyesült Államokba – állítja Zell, azt sem tartva különösen furcsának, hogy adófizetői minőségükben a magyarországi zsidóknak is fizetniük kellene. „A magyarországi zsidók magyar állampolgárok, ugyanazok a kötelességeik, mint bárki másnak.” – Igaz, magyarországi illetőségű még nincsen a felpereseink között, de reméljük, ez változik – tette hozzá.

Kíváncsiak voltunk, érzékelik-e az ügyvédek az Amerikában indított, egyre szaporodó holokausztperek nyomán keletkező kényes magyarországi helyzetet, és nem tartanak-e ennek nyomán a magyarországi antiszemitizmus erősödésétől. – Ezt az érvet most már el kellene felejteni. Ugyanezen aggódtak 1933-ban a német zsidók is, hogy a nácik elleni nemzetközi bojkott erősíti az antiszemitizmust. Tudjuk, mi lett a történet vége. A zsidóellenesség attól nem szűnik meg, hogy a zsidók befogják a szájukat – mondja Zell. Chuck Fax egy személyes történetet tesz hozzá. „Tudja, éppen Svájcban voltam, amikor a bankokkal szembeni zsidó kárpótlási ügyek folytak. A bőrömön éreztem egyes svájciak gyűlöletét. De úgy voltam vele: a pereskedés csak ürügy, hogy ezt kifejezésre juttassák. Már azelőtt is gyűlöltek.”

Holokausztkiállítás 2005-ben a Keleti pályaudvaron