Roma gettó az ötödik kerületben

Az egykor talán téglaszín háztömbnél szekér áll. Második próbálkozásra is nehéz eldönteni, kiben ül több szomorúság: az elé fogott lóban vagy abban a három kislányban, akik szemlesütve gubbasztanak rajta. Mellettük egy nő kiabál valakivel mobiltelefonon, tűsarkúja el-elsüllyed az épphogy csak megszáradt sárban. Láthatóan zavarja az idegen jelenlét. A közeledésre hátat fordít, és azt kiabálja, hogy eltévedtek, valakinek értük kell jönnie.

Máshol a lepusztult panelházak előtt tüzek égnek fűtés és közvilágítás helyett. A húsz négyzetméteres lakásokban generációk élnek egy helyen öszszezsúfolódva: a főzéstől a drogfogyasztáson át az esti mese felolvasásáig minden egy szobában történik. Ez Ferentari, Bukarest ötödik kerülete – avagy a roma gettó, ahogy az Európai Bizottság egyik jelentése minden gátlás nélkül fogalmaz.

A brüsszeli testületnek mostanában nagyon jól kell tudnia, mi történik abban az országban, ahol Európa legtöbb – nem hivatalos becslések szerint kétmillió – romája él. Főleg azóta, hogy Nicolas Sarkozy júliusban hadjáratot hirdetett az illegális franciaországi sátortáborok ellen. A francia elnök szándékosan aligha tehetett volna ekkora szívességet: Európa azóta is a romákra figyel.

– Mintha a Nyugat lemondott volna arról, hogy példát mutasson emberi jogokból – jegyzi meg ennek kapcsán ironikusan Nicolae Paun azon a konferencián, amelyet a romák brüsszeli támogatásáról rendeztek a múlt héten Bukarestben. A szociáldemokrata képviselő maga is roma, egyike azon kevés közéleti szereplőnek, aki úgy futott be, hogy nyíltan vállalta származását. Bár rajta kívül ül még néhány roma a törvényhozásban, ritka példának számít.

Egy tekintélyes francia cég helyi igazgatója hiába éli a gazdag üzletemberek fényűző életét, bevallása szerint ma is attól fél, hogy ha előáll a származásával, kirúgják. Erről Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke azt mondja, a hivatala elé kerülő ügyek hatvan százaléka a romákkal kapcsolatos visszaéléseket tárgyalja. Köztük azt, amely a minap borzolta a kedélyeket a magyarok körében is. Az egykori teniszcsillag Ilie Nastase azt találta mondani: a Hargita megyében élő magyarok mellé költöztetné a romákat, hogy megváltoztassa az etnikai arányokat.

Az egyedüli kitörési lehetőség a nyomor, a bűnözés és a kirekesztés ördögi háromszögéből a tanulás lenne. Ehhez képest a szegregáció éppen az iskolában kezdődik. – A nyíltan rasszista tanár ugyanolyan tünet, mint az a román anya, aki inkább iskolát vált azt hallva, hogy a gyermeke roma osztálytársat kapott – meséli Cezara David, a Romani Criss civil szervezet egyik programszervezője. Romániában 2007 óta törvény tiltja a szegregációt, megszegéséért azonban intézményeknek legfeljebb nyolcezer lejes (kétezer eurós) pénzbüntetés jár.

Egyik programjában a Romani Criss diákcserével kísérletezik a bukaresti külkerületek román, gyakran 95 százalékban roma iskolái között. Azaz kísérletezne, ha pénzhiány miatt nem kellene a megszűnésen gondolkodnia. Mert létezik ugyan a támogatásokat felügyelő szervezet, az Országos Roma Ügynökség, de alig működik. Az EU-s támogatás pedig azoknak a polgármestereknek a markát üti, akik a kormánypárthoz tartoznak – állítja Oana Niculescu-Mizil. Az ellenzéki képviselő szerint a jelenlegi kormányból (amelynek az RMDSZ is tagja) egyébként is hiányzik az akarat a változtatásra a romapolitikában, nem beszélve arról, hogy a romák kihasználásával – szavazatvásárlással – sok helyütt választásokat lehet nyerni.

– Ez pártfüggetlen üzlet: minden politikus csinálja, a győzelem után pedig nagyvonalúan megfeledkezik a romákról – meséli Marian Mandache, a Romani Criss emberjogi osztályának vezetője. Árulkodó tény, hogy a tizenhét bukaresti és Bukarest környéki polgármesteri hivatal közül egy sem méltatta válaszra a körlevelet, amelyet a prefektus küldött szét, minden anyagi felelősségvállalás nélkül csak javaslatokat várva a romák életkörülményeinek javítására.

Hogy nincs minden rendben a pénz elosztásával, azt Andor László szociális és foglalkoztatási EU-biztos is elismeri. – Egy percig sem rejtettük véka alá, hogy nem minden működik úgy, ahogy kellene, különösen a romapolitika területén. Ezzel az Európai Szociális Alap (ESF) a közelmúltig még csak nem is foglalkozott – mondja lapunknak a magyar politikus, hozzáfűzve, hogy felülvizsgálatot indított az alap hatékonyságával kapcsolatban. Emellett egy bizottsági munkacsoport decemberben ad ki jelentést arról, miként használták fel a tagállamok az unió szociális alapjából származó összegeket a romák támogatására.

Kérdésünkre a biztos azt mondta, nem elégedett az ESF magyarországi felhasználásával sem. - Láthatóan folyik most egy átszerkesztés, ami a strukturális alapok magyarországi felhasználását illeti. Bízom abban, hogy ez nem fogja lelassítani a folyamatot, és Magyarország ezzel esetleg inkább nyer, és nem veszít, és nem vesznek el az olyan értékek, amelyeket például az esélyegyenlőségi programok képviselnek.

– Pénzt a romáknak? Lehet, de minek – húzza fel a szemöldökét csodálkozva az Intercontinental szálloda recepciósa. – Úgyis azt mondták, hogy visszamennek, nem? – veti oda a cinikus kérdést, arra utalva, hogy kitoloncolt romák közül földet érés után többen azt nyilatkozták, köszönik, inkább újra visszatérnek Franciaországba. A városközpont fölé magasodó szállodában azért örülnek a konferenciának: két napra több mint 200 szobafoglalást könyvelhetnek el.

A magyar semmivel sem toleránsabb, mint a román

Hogy mennyire valós segítséget jelentenek-e a pénzbeli támogatások a romák integrációja szempontjából, Romániában felsőbb szinteken is kétségek övezik. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke lapunknak elmondta, a nyertes pályázatok zöme egyoldalú és rövid távú támogatást biztosít, és nem tudja átfogni a minden szinten és területen jelentkező gondokat. Hatékony támogatás az lehetne, ha egy adott hátrányos helyzetű roma közösség egyidejűleg részesülne oktatási, munkahelyteremtési, infrastrukturális, szociális, esetenként mezőgazdasági vagy régiófejlesztési támogatásban.

- Nem hiszek az olyan projektekben, amelyek mondjuk 500 szociális lakás építését célozzák, de nem teremtenek ugyanakkor munkahelyeket a célközösségnek, nem hatnak a beiskolázási arány emelkedése irányába és így tovább. Az az 500 szociális lakás két év alatt visszaváltozik putrivá - vélte a politikus, hozzáfűzve, nincs receptje, és nem is hiszi, hogy bárkinek lenne a helyzet megoldására. - Ez a gazdasági helyzettől is függ. Ha például a román gazdaság nem ott lenne, ahol van, akkor lehet, hogy ma nem beszélnénk romák kitoloncolásáról se Olaszországból, se Franciaországból.

Nagy különbségek vannak a romániai magyar és a román anyanyelvű romák között Az előbbiek körében kisebb a munkanélküliségi ráta, az iskolázottság szintje is kimutathatóan magasabb. Ez önmagában még nem állítja meg a magyar anyanyelvű romák migrációját, azonban ez a közösség többnyire „megállt" Magyarországon - gondoljunk csak arra, hogy mennyivel egyszerűbb a kommunikáció egy romániai magyarajkú és egy magyarországi magyarajkú roma között. Nem elhanyagolható a pszichikai vonzat sem. Egészen más egy romániai roma-magyar (mindkettejük az „elnyomott" oldalon áll) és egy romániai roma-román viszony, még akkor is, ha a magyar végső soron semmivel sem toleránsabb, mint a román - fejtette ki lapunknak dott nyilatkozatában a politikus.

Ezzel kapcsolatban a bukaresti konferenciának egyébként volt egy sokatmondó mellékzöngéje is. Megnyitójára ugyanis egyetlen román kormánytag sem jött el: miniszterelnök-helyettesként Markó Béla beszélt az oktatási törvény jelentőségéről, Traian Basescu elnök üzenetét pedig a kisebbségi tanácsadó Eckstein-Kovács Péter olvasta fel. A gesztusnak érezhetően sértő kicsengése volt a romák számára, és nem csak azért, mert a két kisebbség homlokegyenest ellenkező irányba tart: a romák a beilleszkedés, a magyarok az autonómia felé. De hol a kormány? Nincs kivel tárgyalnunk - hangoztatta Valeriu Nicolae, a Policy Center for Roma and Minorities igazgatója. Kissé érthetetlen sértődöttsége másra is átragadt: bár a kétnapos konferenciát lezáró sajtótájékoztatóra több prominens roma vezetőt is meghívtak, ők testületileg távol maradtak az Andorral való szereplés lehetőségétől.

Tüzek égnek közvilágítás helyett Bukarest Ferentari negyedében
Tüzek égnek közvilágítás helyett Bukarest Ferentari negyedében
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.