Sarrazin a lapok címlapjára került

Reuters - Tobias Schwarz

Különösen az exkommunista Baloldali Párt hívei köré ben lenne népszerű egy Sarrazin-párt, de a CDU-sok 17 százaléka is hajlandó lenne rá adni a voksát. Ám elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy a választók közel egyötöde elégedetlen, a CDU középre nyitásával nyílik a tér egy hagyományos konzervatív párt számára.

Sarrazin eközben valóságos sztár lett a német médiában. Pódiumbeszélgetésekre, rádióba, tévébe hívják, tegnap Berlinben már testőrökkel jelent meg egy vitán. Igyekszik visszafogottabban nyilatkozni, mert legutóbb – amikor arról beszélt, hogy a bevándorlók 70 százaléka jól beilleszkedett, harmincnak viszont komoly gondjai vannak – a nyílt utcán inzultálták. Múlt hétfőn megjelent, „Németország tönkreteszi magát” című könyve megdöntötte az eladási rekordokat, már a hatodik kiadást nyomtatják. A szociáldemokrata politikus elmondása szerint maga sem számított ekkora „sikerre”.

A politikai botrány ellenére sorsa még mindig nem dőlt el. Meghallgatást kért Christian Wulff államfőtől és szorgalmazta: mérlegelje, valóban okot adott-e arra, hogy felmentse a Bundesbank elnökségében betöltött tisztségéből, vagy csupán egy kirakatperről van szó? Könyvéről még annak megjelenése előtt tájékoztatta a bank teljes vezetését, de az nem reagált, senki sem mondta, hogy efféle „írói munkássága” gondot okozna.

Erőteljes politikai nyomásra a Bundesbank elnöksége a múlt héten kezdeményezte Sarrazin menesztését: a döntést az államfőnek kell meghoznia. Elvileg csak akkor menthető fel valaki ebből a tisztségből, ha nem tudja ellátni a feladatát, vagy komoly szakmai hibát vétett.

A kereszténydemokraták körében máris megindult a vita arról, mit kellene tenni a bevándorlók jobb beilleszkedése érdekében. De Maziere belügyminiszter szerint csak azoknak kellene anyagi támogatást adni, akik hajlandók részt venni az integrációs tanfolyamokon. Ha valaki nem küldi óvodába vagy iskolába a gyerekét, akkor vonják meg tőle a szociális segélyt –vetette fel egy másik CDU-s politikus. Ezzel a liberálisok is egyetértenek, akik máris Berlinnel példálóznak: ha egy fővárosi szülő (akár német, akár török) tolerálja a gyereke rendszeres „lógását”, 2500 eurós pénzbírsággal sújtható. Rita Süssmuth (CDU) korábbi parlamenti elnöknő viszont más irányból közelíti meg a kérdést: szerinte inkább meg kellene nyitni végre a munkaerőpiacot, hogy a képzett külföldiek is jöhessenek Németországba. Ahová 2009-ben (huszonöt év óta először) kevesebben vándoroltak be, mint ahányan elhagyták az országot.

Késik az atomerőművek lekapcsolása

Megugrottak a német energiaipari vállalatok részvényei arra a hírre, hogy a berlini keresztény–liberális koalíció pártjai megegyeztek a németországi atomerőművek működési idejének meghosszabbításáról. Sajtóértesülések szerint Angela Merkel (CDU) kancellár kormánya úgy döntött: az 1980 után épült nukleáris erőművek 14 évvel, a több mint harmincévesek nyolc évvel működhetnek tovább.

Európa vezető gazdasági hatalmában így az utolsó atomerőművet csak 2040-ben kapcsolják le; korábban 2025-öt emlegették mint a nukleáris energiából való „kiszállás” dátumát.

Az atomerőműveket üzemeltető német energiaóriások, így az RWE, az E.ON és az EnBW, hevesen lobbiztak a hosszabbítás mellett. Ezt ugyan sikerült elérniük, de nyereségük egy részét át kell utalniuk megújíthatóenergia-projektekre. A környezetvédelmi tárca szerint évente legalább hárommilliárd euró jut a klímakímélő technológiák fejlesztésére.

Az ellenzéki szociáldemokraták és a zöldek azt fontolgatják, hogy bírósági úton támadják meg a kormányzati döntést. Környezetvédő szervezetek is élesen bírálták a hosszabbítást, arra hivatkozva: semmi sem garantálja, hogy valóban 2040 lesz a lekapcsolás éve. (D. A.)

A botrányt kavaró kijelentések

A munkaerőpiacon való csekély részvételük és a jóléti kiadásokból való magas részesedésük miatt a muzulmán bevándorlók minden európai országnak többe kerülnek, mint amennyivel hozzájárulnak a költségvetéshez. Kulturális és társadalmi értelemben pedig visszalépést jelentenek.

Nem akarom, hogy az unokáim vagy a dédunokáim olyan országban éljenek, ahol a muzulmánok vannak többségben, az emberek törökül vagy arabul beszélnek, a nők fejkendőt viselnek, és a napi élet ritmusát a müezzinek éneke határozza meg.

Nem akarok külföldivé válni a saját országomban, még regionális szinten sem.

Így visszatekintve, az 1960–1970-es évek vendégmunkásainak bevándorlása óriási hibának bizonyult.