Kristinn Ingvarsson

Egyetlen szavát sem szabad komolyan venni. És mégis komolyan kell venni őt. Jón Gnarr szemében mindig ott bujkál a huncut mosoly, és éberen figyeli, hogy észreveszem-e, mikor ugrat. „Konkrétumokat akar hallani? Tessék: minden gyereknek ingyenes belépést biztosítunk a reykjavíki uszodákba” – mondja, és ezúttal nem viccel. Na és az ingyentörülközők? „Hát, gondoltam, ne kelljen mindenkinek hazacipelnie a nedves törülközőket” – magyarázza, de ezen már ő is elneveti magát.

Lehet valaki egyszerre komoly és vicces: ez Jón Gnarr alapelve. Június közepe óta ő az izlandi főváros polgármestere. S bár az általa alapított Legjobb Pártot mindvégig viccpártnak nevezték, a helyhatósági választásokon végül taroltak (a tizenöt képviselői helyből hatot megkaparintottak).

„Sosem érdekelt a politika, csak éltem az életemet, és azt akartam, hogy hagyjanak békén” – emlékszik vissza. Aztán berobbant a pénzügyi válság, és a negyvenes éveiben járó humorista-színész-forgatókönyvíró követni kezdte a híreket, hogy megértse, mi történt. De egyre kevésbé értette. Akkor határozott úgy, hogy megpróbálja befolyásolni a dolgokat.

Ragnar Axelsson Szereti meglepni az embereket, és ezt a jó szokását a politikai porondon is megtartotta. Létrehozta a Legjobb Pártot (Besti Flokkurinn), és kampányindulónak Tina Turner slágerét, a Simply the best című számot tette meg – a szöveget természetesen átírta, hogy kifigurázza a politikai közhelyeket. A vadonatúj párt maga mögé utasította a Reykjavíkot korábban irányító szociáldemokratákat és konzervatívokat egyaránt (koalíciót a három mandátumot szerző szocdemekkel alakított).

„Eldöntöttem, hogy nem fogok félni a feladattól. Viccesebbek, spontánabbak és szókimondóbbak akarunk lenni” – foglalja össze politikustársai céljait. Akik között akad énekes (Björk izlandi énekesnő volt együtteséből), építész és háziaszszony. Igaz, Jón Gnarr is folytatni kívánja a komikusi karrierjét, csak ezt még meg kell szerveznie valahogy, hiszen polgármesternek lenni nem éppen félállás. S hogy a választók így komolyan veszik-e majd? Ismét nagyot nevet: „Ez már az ő gondjuk!”

Reykjavíkot akkor ismerte meg igazán, amikor a kilencvenes évek elején taxisofőrként dolgozott. Humorista pályafutásához is rengeteg alapanyagot összegyűjtött, nem utolsósorban a sok részeg utastól. Élményekben persze az időtájt sem szenvedett hiányt, amikor egy pszichiátriai kórházban vállalt állást, éjjeli műszakban.

Jonny Punk: ez is Jón Gnarr volt, aki tinédzserként egy punkzenekarban baszszusgitározott. Az ifjúkora amúgy mozgalmasan telt, jó néhány iskolát megjárt, de a középiskolai tanulmányait nem fejezte be. Mégis ismert személyiség, tévé- és rádiósorozatok népszerű szereplője vált belőle. Titkos vágya gyermekkorától kezdve az volt, hogy bohóc legyen. Ám ezt sem a szülei, sem a tanárai nem támogatták, és közölték, hogy a cirkuszba egyébként sem veszik fel, ha nem tanul rendesen. Jón ezt egy pillanatig sem hitte el, és már akkor úgy gondolta: annál, hogy a szorzótáblát tudja, sokkal fontosabb, hogy szórakoztató legyen. „Az egyik tanárom rám ripakodott, hogy semmire sem viszem az életben, ha csak bohóckodom. Nos, úgy látszik, tévedett” – tesz igazságot az újdonsült polgármester.

Most aztán bizonyítania kell, de szerinte ez is „hatalmas móka” lesz. Tisztában van vele, hogy a városvezetés egyre bürokratikusabbá vált az elmúlt években, és ezen feltétlenül változtatni akar. Ahogy fogalmaz, az emberek polgármestere szeretne lenni, láthatóbb és nyitottabb az elődeinél. Amikor közbevetem, hogy Reykjavík költségvetésének rendbetétele nem ígérkezik különösebben mókásnak, nem jön zavarba: kiváló szakértők dolgoznak neki, akik nála sokkal jobban tudják, mi a teendő.

S különben is, gyakran elég egy jó ötlet. A gyerekeket ingyen beengedni az uszodákba például nem kerül sokba, sőt. Egy gyermek általában több felnőttet is magával visz: máris megvan a pluszbevétel.

Nemcsak vidám, hanem családbarát Reykjavíkról is álmodik Jón Gnarr. Öt gyermek édesapjaként e téren van tapasztalata. Az egész családja támogatta őt a választási kampány alatt, és őszintén örültek neki, amikor a főváros lakói a polgármesteri székbe repítették. S hogy emiatt kevesebbet látják a gyerekei? „Az az igazság, hogy előtte sem láttak többet” – vallja be, kivételesen szomorkás mosollyal.

Igazán szomorúvá az teszi, hogy a válság kitörése óta az aggodalom, a félelem és a paranoia terjedt el Izlandon. Ha ettől sikerül megszabadítania a reykjavíkiakat, már nem volt hiába az egész. Ezt tartja a leglényegesebb feladatának. „A nehézségeket is le lehet győzni boldog arccal. Olyan régóta aggódnak az emberek, és mire mentek vele?” – kérdi az egykori punk. Átmeneti kaland vagy hivatás: ma még találgatni sem akar Jón, mi lesz a politikusi létből. Majd négy év múlva meglátja. Azon sem elmélkedik, hogy országos párttá nőheti-e ki magát a Legjobb Párt. Erre csak egy bizonytalan talánnal felel, de anynyit már most is tud, hogy a városi és az országos politika között óriási a különbség. „A pártunkban mindenesetre komoly emberek is vannak, akikből jövőbeni vezetők lehetnek. Ők éppen azért csatlakoztak hozzánk, mert érdeklődtek a politika iránt. Ez azért sokat elmond a többi pártról...” –ereszt meg egy gúnyos mosolyt.

Alaposan feladta a leckét a hagyományos pártoknak a reykjavíki viccpolgármester. Amikor tárgyalni kezdett velük (a szocdemekkel végül sikeresen), mindjárt komolyabban vették. És az izlandiakat is elgondolkodtatta: ma már a vulkáni hamufelhő mellett ő a leggyakoribb beszédtéma országszerte.

Bohókás kampányígéreteit (Disneyland a reykjavíki repülőtérre, pálmafák a fjordokra) vélhetően senki sem kéri számon rajta. A valóban fontos ígéretekről (több jókedv és bizalom) viszont nem feledkeznek meg a választók. Jón Gnarrnak nem lesz könnyű dolga.

Reykjavík, 2010. július

Kapcsolódó cikkek: Az utazó tudós | Szentjánosbogarak fényében | A főúr mosolya | Ady Endre rokona | King „csak” puhán beszélgetett...