Nathaniel Currier litográfi ája az 1773-as bostoni „teadélutánról”

Minden törvényről mondják ki, hol van rá utalás az alkotmányban?! Hol van az megírva, hogy mindenkinek kötelező egészségbiztosítást kiváltania? Abszolút szocialista rémálom ez! És az eladósodottság? Én is csak addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér! – harsogja egy nő a mikrofonba. Pár tucatnyian állják körül a vasárnap délutáni hőségben. Igaz, ez sem jelentéktelen része e település lakosságának: Gardiner ugyanis 850 lelkes falu New York államban.

– Múltkor százötvenen is eljöttek – mondja Pamela O’Dell, miután leteszi a mikrofont. Amikor éppen nem a teadélutánmozgalom helyi rendezvényeit hozza össze, egy tevékenységkiszervezéssel foglalkozó cég munkatársa.

Nincs adózás képviselet nélkül – az egykori telepesek jelmondatát az 1773-as bostoni „teadélután” tette emlékezetessé, amikor is a megadóztatott teát tiltakozásul a kikötőbe szórták. Itt, Gardinerben se tea, se kikötő, de a (túl)adóztatás megszüntetése alapkövetelése maradt a Barack Obama elnöksége alatt újjáéledt mozgalomnak. – Száztíz éve, Theodore Roosevelt óta rákos daganatként terjed a progresszivizmus, és bontja le Amerikát. Mi pedig különleges ország vagyunk: a világ harmadik demokráciája a görögök és a britek után –magyarázza egy villanyszerelő, Bill Barrett. Egyszer csak elnézést kér, és a többiekkel együtt, szívére tett kézzel mondja el az amerikai hűségeskü szövegét. A megjelentek ezután petíciót írnak alá, amelyet a Fehér Házba, illetve a Capitoliumra juttatnak el. Obama nevének említése nem vált ki különösebb reakciót, ám többen is pfujolnak, amikor a helyi képviselő és New York állam két szenátora kerül sorra – valamennyien demokrata pártiak. Gúnykacaj a jussa a nemrég elhunyt Byrd nyugat-virginiai szenátornak, aki a többi közt arról volt híres: „zsíros falatokat” vitt haza az évtizedek során Washingtonból saját államába. – Miért is maradt akkor Nyugat-Virginia az unió egyik legszegényebb állama? Mert semmi jót nem hoztak neki a korrupt falatok! – így Pamela O’Dell. – Tudja, mit tett maguknál, Kelet-Európában Sztálin, akihez képest Hitler legfeljebb napközistanár volt?! Nos, velük is azt akarják itt megcsinálni. Emlékeztetnék, hogy az amerikai bankok annak idején Lenint és a szovjet hatalomátvételt is támogatták! – állítja megfellebbezhetetlenül egy energikus fiatal farmer, Tim Evans.

Az illegális idegenek elleni plakáttal
A szerző felvétele Bár az egyik transzparens szerint haza kell toloncolni a törvénytelenül az országban élő idegeneket, minden megkérdezett tiltakozik, amikor felvetem: a szinte kizárólag fehérekből álló teadélután-mozgalmat rasszizmussal is meg szokták vádolni. – Ezt a fősodorbeli média terjeszti. Úgy fényképezik a rendezvényeket, hogy csak fehérek látszódjanak rajta – állítja Howard Picard nyugdíjas kisvállalkozó. Igaz, itt is bajosan lehetne úgy kattintgatni, hogy sok színes bőrű szerepeljen a képeken – de Gardiner 97 százalékban fehér település. Picard fő „tétele”: amit az állam ad, azt el is veheti, ők márpedig nem akarják, hogy a kormány a megroggyant Görögország sorsára juttassa Amerikát.

Egy a The New York Times és a CBS csatorna által megrendelt májusi felmérés szerint az amerikaiak 18 százaléka sorolja magát a teadélután-mozgalomhoz, és elsősorban fehér, középkorú, iskolázott férfiakról van szó. A szondából az derül ki: tízből kilencen vélik úgy, hogy rossz irányban haladnak a dolgok az országban, és 92 százalékuk szerint Obama szocializmust teremt. Egynegyedük azon az állásponton van: az elnök a feketéknek kedvez, és csaknem egyharmaduk hiszi el: Obama külföldön született, azaz lényegében már az is csalás, hogy az Egyesült Államok elnöke. Ismert republikánus politikusok, mint Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója vagy Lindsey Graham szenátor ugyanakkor úgy vélik: a mozgalom nem tartható fent. Addig maradhat benne szufla, amíg tart a gazdasági válság. –Van ebben valami – dörmögi erre Ken Wensley, egy napszemüveges vállalkozó, de azért megoszt velem egy gondolatot a „80 százalékos csendes többségről”, amely a nappali kanapéján gubbaszt, és hallgat.

Nemrég Kentucky államban a „teázók” szenátorjelöltje nagy meglepetésre megelőzte a Republikánus Párt támogatását élvező politikust az előválasztáson. – Örülök, hogy vannak népszerű, alulról építkező, új figurák – mondja diplomatikusan George Phillips, amikor erről a belső megosztottságról kérdezem. A fiatal történelemtanár a republikánusok jelöltje ebben a körzetben az őszi kongresszusi választásokra. – Sokan nem is ismernek, de rögtön támogatnak, amint megtudják: nem a hivatalban lévő képviselő vagyok – avat be a választói hangulatba Phillips, miközben egy Fawn Tantillo nevű asszony névjegykártyaözönnel igyekszik minél szélesebb körben megismertetni magát. Ő megyei számvevőjelöltként szerepel majd a szavazólapon.

Kapcsolódó cikkek: Orosz sajtó: Obama lehet a kémbotrány célpontja | Főbírójelölten vitatkozhat Amerika | A háború lelete | Moszkva WTO-tagsága a tét | Netanjahu júniusban megy Obamához