Gáncs nélküli lovag
Nagy tapasztalata van ezen a téren. Jól szituált nyugatnémet családban nőtt fel –meséli –, nemigen ismerte a világ valódi arcát, egészen addig, amíg amerikai ösztöndíjas diákként négy hónapot Latin-Amerikában nem töltött a hatvanas évek elején. Ekkor látta először a szegénységet, az emberek kiszolgáltatottságát, és persze a hatalom packázásait. Emlékezetes volt az út abból a szempontból is, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor a fiatalon valakit kénytelen volt megvesztegetni. Az ecuadori katonai puccs közepette taxival igyekezett a kikötőbe, hogy elérje a hajóját. Nem volt vesztegetni való idő. A taxis száguldott, át a lezárt utcákon. Néhány perce már életbe lépett a kijárási tilalom, amikor egy járőr megállította. Eigen egy húszdollárost nyújtott át az útlevelében. A katona intett, továbbmehetett.
Nem sejtette még, hogy éppen ez lesz az a jelenség, amely ellen fél életén át küzdeni fog. Nincs miatta lelkiismeret-furdalása, ha a családja szabadsága vagy élete múlna rajta, ma sem habozna a zsebébe nyúlni. A világban burjánzó korrupció azonban más természetű dolog, ebből politikusok, nagyvállalkozók húznak hasznot, a kisember kárára. Eigen megtapasztalta mindezt, amikor éveken keresztül a Világbank képviselője volt Botswanában, majd az iroda vezetője Kenyában. Hiába próbálta jóhiszeműen összegyűjteni és a megfelelő projektekre átadni a pénzt, gyakran félrecsúszott a dolog. Kenyában megduplázta az országnak nyújtott pénzügyi segítséget, igyekezett jóban lenni a helyi elittel, mert azt gondolta, az éppúgy az ország fejlődésében érdekelt, mint ő. Súlyos csalódás volt, mikor kiderült: sokkal inkább a saját zsebük megtömésével voltak elfoglalva. Első felesége révén rengeteg személyes élményt szerzett a „rendszer működéséről”: az asszony egy segélyszervezet orvosaként nyomornegyedekben dolgozott, amíg Eigen miniszterekkel tárgyalt. Nem jutsz el a valódi problémákhoz – mondogatta felesége, aki a leghangosabb belső ellenzéke volt.
Ekkor a Világbankon belül létrehozott egy korrupcióellenes munkacsoportot, de a vezetés a fejét rázta: itt erre semmi szükség. A kenőpénzeket a világgazdaság szerves részének gondolták...
– A feleségem jóval kevésbé hajlott a kompromisszumokra. Még az is megesett, hogy az irodám előtt tüntetett a Világbank programjai ellen. Én meg bent dolgoztam – mondja. Részben családi nyomásra döntött úgy, hogy otthagyja Washingtont, és 1991-ben létrehozza a korrupció ellen harcoló független szervezetet, a Transparency Internationalt. Bombasiker lett, de ehhez kellett Eigen mentalitása: az idealizmusa, a szinte fanatikus hite, hogy érdemes küzdeni, és az a képessége, hogy tudja a munkatársait motiválni. Karizmája szinte mindenkit magával ragad. Persze akadnak olyanok is, akik világbankos kritikáját rosszul tűrték, és mind a mai napig nem köszönnek neki.
Ma már megkerülhetetlen a szervezet, az éves korrupciós ranglista nyilvánosságra hozatala médiaesemény. Eigent 2005-ben az év emberévé választotta az amerikai Readers Digest – első németként. És bár a fejlett európai országok relatíve jól állnak a listán, azért ők sem feddhetetlenek: Eigen maga is emlékeztet rá, hogy Németországban csak 1999 óta tiltja törvény a német vállalatok külföldi vesztegetési próbálkozásait. Korábban mindez legális volt, sőt, még az adóalapból is le lehetett írni – lényeg, hogy ne otthon történjen. Részben az ő érdemük, hogy ez megváltozott. – Don Quijote lennék? Nem hiszem. Egyszer egy olasz lapban ugyan megjelent rólam egy karikatúra, amint a szélmalmok ellen küzdök, de hát az olaszok sajátságos emberek- mondja ironikus mosollyal.
Hisz a változásban. Sokáig tart persze, kell hozzá az oktatás, a média segítsége, a civil társadalom és a kormányzati akarat. Elismeri, gyakran sokkal inkább felelős a korrupció kialakulásáért a fejlett világ, amelynek vállalatai adják a kenőpénzt, mint például az afrikaiak, akik elfogadják.
Persze akad arra is példa, hogy egyes tisztviselők kikövetelik.
Naivitás lenne azt hinni, hogy a jelenség teljesen kiirtható, de legalább a legsúlyosabb eseteket meg kell akadályozni -mondja reálpolitikai felhanggal. A TI indexe iránymutató és Eigen szerint megbízható: több tízezer vélemény alapján, tizennégy közvéleménykutató intézet és szervezet segítségével készül.
Tizenhét évig állt a nemzetközi szervezet élén, és eközben majdnem Németország First Gentlemanje, vagyis Első Férfija lett belőle. Történt ugyanis, hogy felesége betegeskedése alatt megismerkedett berlini szomszédasszonyával. Együtt ápolták a nagybeteg Juttát. A feleség halála után néhány évvel összeházasodtak: Gesine Schwan, a második feleség kétszer (2005-ben és 2009-ben ) is indult a német államfői tisztért, a szociáldemokraták színeiben. Hajszál híján maradt alul Horst Köhlerrel, a konzervatívok jelöltjével, a Nemzetközi Valutaalap egykori főigazgatójával szemben. Eigen nem bánta a nyilvánosságot, elvégre ez is segített még jobban megismertetni a Transparency tevékenységét. Most rengeteget utazik, kilenc unokájából nyolc Amerikában él, de ott van a Kofi Annannal létrehozott Afrika-panelje és egy sor már nemzetközi kötelezettsége is. Hetven fölött mégsem érti, amikor arról kérdezem, hogy jut energiája ennyi mindenre? – Lovagolok, de sajnos a tenisz már nem megy, mióta tönkrement a térdem. Szeretek zenélni is, most például a német nagykövetségen lesz egy dzsesszest, ahol klarinéton játszom majd.
Nincs benne egy gramm álszerénység sem. Fiatal korában színészmesterséget tanult: talán innen származik, hogy teljes természetességgel fogadja a csodálatot és a dicséretet is. – Megdolgozom érte – nevet végül.
