REUTERS - Ingolfur Juliusson

Fremantléből történt elindulásunkat követően hamar a nyomunkra bukkant a japán kormány biztonsági hajója, a Shonan Maru 2., mely a következő hetekben hol tisztes távolságból követett bennüket, hol vízágyúval és LRAD hangfegyverrel kényszerített veszélyes manőverezésre a jégtáblák között. Nem volt esélyünk, hogy rátaláljunk a bálnavadászflottára, hiszen koordinátáinkat pontosan ismerték, könnyedén elkerültek bennünket. Ezért a hamarosan amúgy is szükségessé váló üzemanyag-utánpótlásért viszszatértünk Hobartba, ahonnan három napos tartózkodás után 2009. 12. 31-én kezdtük meg a kampányunk második szakaszát.

Stratégiánk alappillére az volt, hogy Bob Barker hajónk létét szigorú titokban tartjuk. A nyilvánosság és ellenfelünk számára ez a hajó január hatodikán vált ismertté, amikor is az Ady Gillel egy időben közvetlenül a Nisshin Maru, a hírhedt bálnafeldolgozó hajó előtt bukkant fel és lépett akcióba. Hosszú órákon keresztül eredményesen akadályozták a bálnavadászatot, majd az akció végeztével a lebegő Ady Gilt a Shonan Maru 2. vízágyúzni kezdte, ezután rákanyarodott és keresztülgázolt rajta. A támadásban a kis sporthajó 6 fős legénységgel a fedélzetén összeroppant. Bajba jutott társainkat a Bob Barker legénysége mentette ki. A Shonan Maru 2. kapitánya nem kérdezte meg, hogy nem okozott-e kárt emberéletben, ezzel egyértelműen bizonyította, hogy nem véletlen baleset okozója volt. Az Animal Planet tévécsatorna stábja több kameraállásból rögzítette a döbbenetes képsorokat, amint a Shonan Maru 2. szándékosan, minden nemzetközi hajózási szabályt megsértve átgázolt az Ady Gilen.

A támadás után a kémhajó immáron a Bob Barkert követte, így nekünk el kellett kerülni azt a térséget, ahol ők mozogtak. Csak abban bízhattunk, hogy a flotta eltávolodik tőlük, és mi a Steve Irwinen a nyomukra bukkanhatunk, mielőtt ismét vissza kell térnünk a kikötőbe üzemanyagért. Technikai okok miatt ezt a döntést hamarabb meg kellett hozni, de hogy a Bob Barker lerázhassa a kémhajót, mindkét hajónkkal francia felségterületre tértünk, ahova a bálnavadászatban „érdekelt” hajóknak nincs engedélyük belépni. A Steve Irwin elindult Fremantleba két napra, míg a Bob Barker „elégedett magányban” igyekezhetett vissza az Antarktiszi Bálnavédelmi Területre. Ott remek érzékkel immár másodszor is a flotta nyomára bukkant és február hatodikán elkezdte felénk terelni őket. Összehangolt mozgásunk eredményeként, nyolcadikán hajnalban a Nisshin Maru bálnafeldolgozó hajó megjelent előttünk. Mire ráeszméltek, hogy a mozdulatlan pont a radarjukon nem jéghegy, már késő volt elmenekülni előlünk. A szigonyágyús hajók (Yusshin Maru 1. & 2.) és a biztonsági hajó (Shonan Maru 2.) hadiláncolatot alakítva követtek, vagy éles kanyarokkal kényszerítettek veszélyes manőverekre bennünket. Arzenáljukból most sem hiányoztak a nagy nyomású vízágyúk és az LRAD (hangfegyver), melyeket minden adandó alkalommal bevetettek ellenünk.

A japán vadászok ezúttal a környezetvédők hajójával „ütköztek”
REUTERS - Sea Shepherd Fegyvertelenül, de bosszantó kellemetlenségek terveivel készültünk az erőfölényben lévő japán bálnavadászok ellen. Többek között a környezetre nem ártalmas vajsavbombával (romlott vajjal, mely elviselhetetlen szaga révén teszi lehetetlenné a munkát), illetve környezetbarát piros festékkel, amellyel a Nisshin Maru oldalára festett szégyenletes „RESEARCH” (KUTATÓ) feliratot célozták meg társaink, hogy legalább újrafestési költséget okozzanak a Kyodo Senpaku, a japán bálnavadászatot működtető cég számára. A flottába szabályosan beékelődve tettük lehetetlenné a bálnák mészárlását, kétséget sem hagyva, hogy jelenlétünkben nincs esélyük a vadászatra.

A flotta heteken át tartó üldözésének egyik legeredményesebb napja február 11-e volt. A természet a nap nagy részében szikrázó napsütéssel és nyugodt vízfelszínnel, majd feltámadó széllel hálálta meg a bálnákért folytatott erőfeszítésünket. Másnap a japán bálnavadászati intézet (ICR) sajtóközleményt adott ki arról, hogy akciónkban a Shonan Maru 2. három tagjának az arca megsérült. A sajtóközleményre válaszolva az Animal Planet munkatársai bemutatták a helikopterről készített felvételeiket, melyek egyértelműen bizonyították, hogy a Shonan Maru 2. munkásai védőruházatban megpróbálták lepermetezni a közelükben, a Zodiac gumicsónakban tartózkodó társainkat, ám a szél egyenesen az ő arcukba fújta a szert, három munkás berohant a zárt térbe. Bármi is volt az, amit a közlemény savkent definiált, a Shonan Maru 2. munkásai bizonyára pontosan tudták, mi az, és mi lehet az ellenszere. Az Antarktisz térségében töltött közel három hónap során gyakorta kerültünk életveszélyes helyzetbe, vad viharokban, sűrű ködbe. Félelmetesen sodródó és záródó jégtáblák között manővereztünk, üldözve a tőlünk minden áron megszabadulni akaró Nisshin Marut, nyomunkban a türelmüket vesztő szigonyágyús hajókkal. Azonban minden veszélyért, kockázatért és elszenvedett nehézségért kárpótolt bennünket az a csodálatos látvány, ahogy a csukabálna-, a közönséges barázdásbálna-, a hosszúszárnyú bálna-, vagy éppen közönséges kardszárnyú delfin-családok háborítatlanul úszhattak a Steve Irwin és a Nisshin Maru között –és a japán munkások nem tehettek semmit, nem lőhették ki szigonyágyúikat, nem darabolhatták fel őket.

A bálnák és delfinek szabadon élő „állampolgárai” az óceánoknak és tengereknek, nem tulajdonai egyetlen ország kormányának, cégének vagy szervezetének sem. A Sea Shepherd és támogatói számára nem létezik a bálnahús fogalma. Számunkra irreleváns, hogy a japán bálnavadászflotta a tudomány leple alatt, vagy a norvég bálnavadászflotta nyíltan kereskedelmi célból akarja meggyilkolni őket, a Sea Shepherd törvénye: egyetlen tengeri emlős sem eshet mészárlás áldozatává.

Tudományos céllal a piacra

A Természetvédelmi Világszövetség szerint napjainkban megközelítőleg minden negyedik cetfaj veszélyben van. Számos faj és populáció helyzete tisztázatlan. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1986-ban emiatt hirdetett tilalmat a kereskedelmi célú bálnavadászatra. A nagyobb bálnafélék populációja azóta nőtt ugyan, de a leölt bálnák száma is emelkedett. A tilalom ugyanis nem vonatkozik a bálnák különleges engedéllyel, tudományos céllal történő befogására. A moratóriumot egyébként nem írta alá a bizottság összes tagja, így a kereskedelmi célú vadászat is folyik. A japánok – Tokió hivatalos álláspontja szerint – tudományos céllal fogják a bálnákat, de a laborokból időről időre a piacokra is kerül bálnahús.

A norvég kormány 1993-ban döntött úgy, hogy folytatja a bálnák vadászatát. Norvégia egy terv alapján állapítja meg az évente elejthető csukabálnák számát. 2006-ban a kvótát 1052 példányban maximálták.

Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök idén február végén arra figyelmeztette Tokiót: hajlandó akár a Nemzetközi Bíróság elé vinni az illegális bálnavadászat ügyét, amennyiben a japánok novemberig – a következő vadászati szezon kezdetéig – nem hagynak fel a vízi emlősök „tudományos célú vadászatának” titulált öldöklésével. Ausztrália és Új-Zéland elkötelezett ellenzője a bálnák mészárlásnak.

A Sea Shepherd aktivistái évek óta küzdenek a bálnavadászat ellen. Idén januárban tengeri ütközetre is sor került. Az Ady Gil fedélzetén tartózkodó természetvédők igyekeztek megállítani a Sonan Maru 2 ázsiai hajót, amikor az nagy sebességre kapcsolva belehajtott a környezetvédők csónakjába. Az ütközés hatására a motorcsónak orra letört és a jármű süllyedni kezdett. A rajta tartózkodó hat aktivistát kimentették. (Ö. Z.)

Kapcsolódó cikkek: Újabb 'összecsapás' japán bálnavadászok és állatvédők között | Európai álomvasutak | De szép vagy, te vén szipirtyó! | Csata a délsarki tengeren - magyar szemtanúval | Hollywood a bálnavédők mögött áll