Bombák az iraki választások előtt
Az amerikai sajtó optimista lelkesedéssel várja a választásokat, mert – mint többen írják – az elmúlt években a politika, és nem az erőszak volt a főszereplő Irakban. A Newsweek hírmagazin egyenesen George W. Bush korábbi amerikai elnöktől idéz, aki szerint „a szabad Irak megszületése a Közel-Kelet szívében vízválasztó esemény a globális demokratikus forradalomban”. Ugyanakkor a Brookings Institution kutatóintézet szerint az elmúlt hónapokban nőtt az erőszak, csak éppen nem látványos robbantások, hanem célzott merényletek formájában. A lakosság továbbra is elégedetlen, hiszen az alapszolgáltatások alig működnek és a nemzetközi cégekkel kötött olajüzletek még nem hozták meg az életszínvonal emelkedését. Irak jelenleg naponta 2,4 millió hordó olajat termel, kevesebbet, mint a 2003-as amerikai invázió előtt.
Mindenesetre a jelöltek remekül kitalálták, hogyan édesgessék magukhoz a nélkülöző választókat. A New York Times tudósítása szerint 10 dolláros telefonkártyák, kínai játékok, fagyasztott csirkék és fűtőolaj osztogatásával próbáltak szavazatokhoz jutni. A választók pedig ezt kihasználják: – Arra szavazok, aki értékesebbet ad nekem – mondja az amerikai lapnak az egyik voksoló a 19 millióból. Nuri Al-Maliki miniszterelnök pisztolyt osztogatott a törzsi vezetőknek.
Al-Maliki koalíciója egyébként úgy tűnik, megnyerheti a választást. Bár a kampány elején még inkább a nacionalista érzelmekre helyezte a hangsúlyt új, a Törvény Állama nevű koalíciója élén, (melynek fő összetevője az egyébként vallásos, síita Dawa párt), a kampányfinisben ismét a vallási hovatartozás került előtérbe. Történhetett ez azért is, mert a kormány nyomására végül is 500, Szaddám Husszein Baath-pártjához köthető, döntően szunnita jelöltet (többek közt most is szolgáló parlamenti képviselőket) húzott ki az öszszesen több mint 6000 jelölt listájáról az Ahmed Csalabi vezette, a közélet „baathtalanításával” megbízott, egyébként meglehetősen vitatott bizottság. A fő ok: Al-Maliki nem akarta elveszteni síita szavazóbázisát azzal, hogy túlságosan nyit a szunniták felé.
A világiasságot leginkább Ijad Allawi, volt kormányfő koalíciója, az Irakijja képviseli. Őket sújtotta leginkább az 500 jelölt ellehetetlenítése. Allawi egyik szunnita partnere épp ezért bojkottálni akarta a választást, de aztán meggondolta magát: manapság a szunnita politikusok komoly hibának tartják, hogy bojkottálták a 2005-ös választást, így kirekesztve magukat a politikai folyamatokból. Ugyanúgy jelentős képviselőszámot érhet el az új, síita vallásos koalíció, az Iraki Nemzeti Szövetség, amelyben helyet talált magának az legnagyobb síita párt Ammar Al-Hakim vezetésével, Moktada asz-Szadr tömörülése, és Ibrahim Al-Dzsafari volt kormányfő pártja is.
A két nagy, Talabani, illetve Barzani családokhoz tartozó kurd párt közös listán indul, de egy harmadik, kurd kihívójuk is akad idén. A Gorran megtörheti a két iraki kurd párt/mozgalom évtizedek óta tartó egyeduralmát az északi területeken.
Nagy kérdés, mennyire gyorsan sikerül kormánykoalíciót alakítani. 2005-ben ez öt hónapig tartott. Ezt figyeli Washington is leginkább, hiszen augusztusig minden amerikai harcoló alakulatot kivonnak. A jelenlegi 96 ezer helyett akkor ötvenezer katona marad az országban. Ha a Fehér Háznak szerencséje van, egyértelmű lesz a nyertes a vasárnapi iraki parlamenti választáson. Ha nem, ismét az erőszak kaphat nagyobb szerepet.
