belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Az ibanok kalandja a XXI. századdal

Brunei, a dzsungel és a Lamborghinik országa

Mielőtt megérkeztünk volna az iban törzs egy lakóhelyére, kísérőnk, maga egy urbanizálódott iban, figyelmeztetett, ne emlegessünk krokodilokat meg kígyókat, más hasonló veszélyes állatokat, mert vendéglátóink úgy tartják, az szerencsétlenséget hoz. Ezt megígértük, ők tudják. Pedig egy krokodilt addigra már láttam. Nem ijedtem meg tőle, hiszen én a menetrendszerű motoros hajócskán ültem, ő meg a parton küzdött valami sással.

Krajczár Gyula| Népszabadság| 2010. február 27. |3 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Jabloko | 2010. március 9. | 08:26:18

Szodaslova: igen, Malajziába. Borneo szigetének északi része Malajziához tartozik, oda ékelődik be Brunei. Egy fikázó komment megírása előtt miért nem lehet legalább a térképre pillantani? Ja, az nem elég, látom, a pillantás megvolt, akkor az értelmezés maradt el.

szodaslova | 2010. február 27. | 21:47:08

"Két pici nyelvecske nyúlik bele Malajziába..."

Hová????????
Nem Borneo szigetébe?
Avagy rossz térképet nézett egyikünk?

Csínom Palkó | 2010. február 27. | 18:08:39

Moderálási alapelvek- komment törölve -

HIRDETÉS
Pompa az uralkodó mecset...
Pompa az uralkodó mecsetje, Jami Asri mellett
reddot

A dzsungelromantikából aztán nem is jutott sokkal több: olasz kollégámat megcsípte egy hangya, de túlélte, sokat izzadtunk, s baromi hideg volt a folyócskának a vize, melyen átkeltünk. A két iban, aki velünk jött, egy korábbi brit kommandós és egy rendőr ranger, rengeteg ehető holmit gyűjtött össze, amit aztán meg is etettek velünk.

Az iban egyike Borneó számos törzsének, jól szétszóródva az északi részeken, a többé-kevésbé híres dajákok egyik alegysége. A népszerűsítő irodalom azzal tette népszerűvé őket, hogy úgynevezett hosszú házakban laktak, és fejvadászok voltak. Ha igazat mondanak, mára ebből a hosszú házak maradtak meg.

A hosszú ház az apartmanházak őserdei archetípusa, azzal a különbséggel, hogy ennek lakói köszönnek egymásnak, lévén többnyire rokonok. Öt-tíz-tizenöt, vagy akár még több lakás is sorakozhat ezekben a lábakon álló, fából készült épületekben. Elmondásuk szerint az hozta létre a sajátos képződményeket, hogy így jobban meg tudták védeni magukat. Valójában én csak egy ilyet láttam, abban tíz lakás volt, persze víz, villany, tévé. Tizenhárom autót számoltam meg a ház körül, de hétköznap volt, így valószínűleg többen nem voltak otthon.

HIRDETÉS

Az autó kulcskérdés Bruneiben, mert hogy ebben az apró országban járunk. Két pici nyelvecske nyúlik bele Malajziába, együtt mindösszesen 5765 négyzetkilométer. Egy leheletnyivel nagyobb Békés megyénél. A népsűrűsége is hasonló, egy picit laknak benne többen,mint Békésmegyében. Amiben eltérés van, az például éppen az autó. A békési adatot nem ismerem, de Bruneiben egymillió gépkocsi van. A fővárosban – 27 ezer lakó – száz fölött van a Lamborghinik és százötven felett a Bentley-k száma. Gazdag hely.

Sokszor olvastam korábban, hogy a brunei szultán a világ leggazdagabb embere. Sajtóhír volt néhány évvel ezelőtt, hogy valami ünnepen Elton John játszott a palotában. Be kell vallanom, ez félrevezetett. Brunei és szultánja egyáltalán nem Elton Johnos. Az egyik napon az újságok és a televíziók azzal voltak tele, hogy a szultán – akit nem is neveznek nevén a lapok, csak per Őfelsége vagy Őfelsége, Brunei szultánja és uralkodója – látogatást tett az Al-Falaah vallási iskolában.


A szultán valójában igazi szocialista, mert finanszírozni is tudja ideáit
reddot
Itt mondott beszédében jelentősen leteremtette az oktatási hatóságokat, mert ötven év sem volt elég nekik, hogy kötelezővé tegyék a vallási iskolába való járást. (Csak csendben jegyzem meg, hogy az emlegetett ötven évből ő szultánkodott végig negyvenynyolcat.) Olyan problémákat detektált, mint a drog, a „szabályellenes viselkedés” vagy éppen az „alkalmi szex”.

Bruneiben egyébként nem lehet alkoholt kapni, cigarettát állítólag lehet, de én sehol sem láttam, s ahogy a hangyacsípett olasz egyszer búsan megemlítette, itt még az éjszakai klubok is bezárnak este hatkor.

A nők tekintélyes része kendőben jár, igaz, ez azt jelenti, hogy jó részük nem. Valakitől kérdeztem is, ugye, itt elég sok a kínai. A főváros bizonyos részei ugyanis, ahol sűrűbben laknak az emberek, letagadhatatlanul kínai jelleget öltenek, irdatlan a zsibongás, minden négyzetcentiméteren bolt van, szól a canto-pop, esznek. Mondja a delikvens, hogy nem, nincs sok kínai, csak olyan harminc százalék. Józsefvárosban ezt biztos soknak mondták volna. A kínaiak persze nem muzulmánok, s bár láttam egy-két kínai templomot – főképp a déli, úgynevezett népi vallásnak szentelve –, az ő vallási buzgalmukról vannak fogalmaim. Vagyis ez a népcsoport jelenti itt az urbánus, seftelő laicizmus fő erejét.

Ugyanakkor bárkit kérdeztem, mindenki egybehangzóan állította, hogy lényegében nincs bűnözés az országban. Ez persze így nyilván nem igaz, de ez az érzet. Van saría bíróság, hogy visszakanyarodjak a rend szultáni alapjaihoz. Viszont nem vágják le senkinek a kezét, nem is korbácsolnakmeg senkit,mert a saría bíróság csak családi és rokonsági ügyekben dönt. Ha valami eléri a polgári vagy büntetőbíráskodás határát, akkor az azonnal átkerül a megfelelő bírósághoz.

Valami ilyesmire gondolhatott a közelmúltban az azonnal legyalázott canterbury érsek, Rowan Williams, s talán nem is akkora hülyeség, ha valahol jelentősebb muzulmán közösség él. Az odafordulás önkéntes, s a kínaiak például nem fordulnak oda. (Nyilván nem ennyire szép ez a konstrukció, de ez az eszméje.)

Felfi gyeltem az egyik tolmácslány megjegyzésére, civilben egyetemista, amikor a céljairól faggattam. Azt mondta, hogy ő már túl van minden ifjúkori bohóságon, s csak a tanulásra koncentrál, mert Angliába akar menni posztgraduális képzésre. Nem csak azért, mert a Jami Asri nevű gigászi mecset mellett üldögéltünk egy padon, várva, hogy kijöjjenek a többiek, de az egész addig magamba szívott miliő lökte ki belőlem a kissé cinikus megjegyzést: – El tudom képzelni ezeket a bohóságokat. Biztos elvetted a másik lánytól a lapátot a játszótéren.

Nem volt meglepve. Mondta, tudja, a nyugatiaknak milyen képük van az iszlám társadalmakról. De az igazság az, hogy ők is sok mindent kipróbálnak. Van alkohol is, füves cigi is, táncolnak, miegyéb, csak éppen ennek nincs meg az intézményes háttere. Azt én is hallottam egy sajtótájékoztatón, hogy „évi 1,2 millió brunei polgár utazik Malajziába”, s mivel még 400 ezren sincsenek, ez tényleg elég intenzív forgalom. Szóval, külföldön mindenféléket megvesznek, amit otthon nem lehet kapni, vagyis házi összejöveteleken hozzájutnak az úr által ellenjavallt élményekhez is. Csak a tilosból nem csinálok erényt,mondta büszkén, s ezzel le is zárta a témát.


Muszlim piac Bandar Seri Begawanban
reddot
Voltam már egy-két nagyméretű mecsetben, de ez a Jami Asri a legnagyobbak közé tartozik. A szultán saját mecsetje, mondták, amin nem hatódtam meg, hiszen az egész ország a szultán saját országa. Cipő le már a lépcső előtt. Iszlám országokban mindig van a zsebemben zacskó a cipőnek. Biztos alaptalan a gyanakvásom, de még csak azt se szeretném, hogy valaki felpróbálja a cipőmet, amíg én bent nézelődöm, nem még, hogy haza ismenjen benne. Egyébként amecsethez több irányból nagyjából három méter széles, s olyan hatvan méter hosszú, fedett folyosók vezetnek.

Pontosabban csak az én kínaiakon edzett elmém gondolta ezeket fedett folyosónak, merthogy ezek cipőtároló alkalmatosságok. Mert nagy ünnepeken akár húszezer pár cipőt is el kell raktározni úgy, hogy az összejövetel végén azt mindenki találja is meg. Én a magam dolgát rövidre zártam a zacskóval, de egyébként is alig lézengett benn néhány ember. Pedig imaidő volt, amit onnan tudtam meg, hogy egy templomszolga hárompercnyi bámészkodás után udvariasan, de határozottan kidobott.

Amikor az erdei ibanok lakásaiban jártam, azt hallottam, hogy nem igazán van munka, de ha olyan kirobbanó gazdagságot nem is, tisztes jólétet tapasztaltam. Amikor a főváros folyóra épült „vízivárosában” jártam, ott is azt hallottam, hogy nem igazán van munka, viszont bár sajátos – kínaiasan giccses –, de igen határozott jólétet láttam. Brunei olajország, s bár a jövedelem lényegében a szultáné, ő igen tisztes körülmények között tartja a népét.

Kelet-közép-európai szocializációm gyors magyarázatot ad arra, miért látom minden lakásban a szultán és első asszonya fényképét a falakon, ők azt mondták, azért, mert szeretik. Ha a válasz a kettő között van, akkor is eléggé szerethetik. Ingyenes az oktatás, ráadásul nagyon preferálják, ingyenes az egészségügy, és állítólag jó is, nincs jövedelemadó. A szultán valójában egy narodnyik, egy szocialista, méghozzá a legjobb fajtából, mert finanszírozni is tudja az ideáit.

Több mint 1700 szoba van a palotájában, a Hyatt cég tartja fenn. Ez azonban nem elég arra, hogy a különböző gyűjteményeit tárolja. Ezért azok a főmufti hivatalában vannak, és látogathatók. Koránok, az Ulama darabjai iszonyatos számban és értékben, Kába-takaró függönyök, melyeket Abdullah szaúdi királytól kapott ajándékba, amikor megjárta a haddzsot. Engem azonban legjobban a sétapálca-, vagy pontosabban a görbebot-gyűjteménye hozott lázba. Itt éreztem egy pillanatra, hogy a szultán is ember. Olyan, akinek az átlagnál több görbe botja van.

Címkék: hétvége
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    3 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS