Graffiti a Los Angeles-i bandatúra tiszteletére

Michal Czerwonka/The New York Times

A Los Angeles-i bandanegyedtúra, amely valamicskét átvesz a hollywoodi sztártúrákból, az utcák érdességéből és a reklámcsinnadrattából, szombaton¹ debütál, a kétórás, 12 megállós buszos séta, szervezőjének szavaival, körbejárja Dél-Los Angeles „nevezetes bandaterületeinek és fő bűntényhelyszíneinek történetét és eredetét”. Péntek délutánra az 56 üléses busz csaknem minden férőhelyét eladták.

Jobbra Los Angeles legnagyobb börtöne látható, mely a túra internetes oldalának szavaival „20 000 Los Angeles-i bandatag nem hivatalos otthona”.

Amott az a rendőrőrs, amely 1965-ben, a wattsi gettólázadás idején a nemzeti gárda parancsnoki pontja volt. Felkeressük a graffitisek által birtokba vett jelentős beton folyómederszakaszt, majd betérünk egy graffitiműhelybe, ahol a megfelelő áron vásárolhatunk szuvenírpólót vagy festményt.

A 45 éves Alfred Lomas, volt bandatag és – az ebéddel együtt 65 dolláros – túra ötletgazdája azt mondta: az autóbuszos körsétának az a célja, hogy megismertesse az embereket a város életével, és a bevételből származó hasznot mikrohitelekbe és más olyan kezdeményezésekbe forgassa, amelyek révén munkát lehet adni a bandatagoknak.

De túl a vállalkozás szokatlan logisztikai kihívásain – így például a saját felelősségre történő részvételt aláírató nyilatkozat „természeténél fogva veszélyesnek” nevezi a túrát, és figyelmeztet az elhalálozás kockázatára – azzal is vitát kavart, illik-e egyáltalán ilyenbe belefogni. Igaz, Chicagóban van Al Capone-túra és Las Vegasban maffiatúra, de ez a bandatörténet még jelen idejű.

„Mindenki azt mondja, mi vagyunk a világ bandafővárosa, és ez persze igaz, nem tagadom”, mondta Gregory Boyle lelkész, aki évtizedek óta próbálja a bandákból tisztességes munka felé terelni az embereket. „Ezen nem lehet átsiklani. De van két szélsőség, amit mindig el kell kerülnünk. Az egyik a bandatag démonizálása, a másik a banda romantikus színben való feltüntetése.”

Mások attól tartanak, hogy a buszos körséta Rio de Janeiro és a dél-afrikai Soweto viskó- és szegénynegyedeinek ún. slumtúráira emlékeztet, amelyek közel, de nem túlságosan közel viszik a turistákat a nyomorúsághoz, és kérdéses, hogy ez javára válik-e bárkinek.

Jan Perry, Los Angeles-i városi képviselőnő, aki a körséta által érintett terület nagy részét képviseli, és saját túrákat vezet potenciális üzleti befektetők részére, azt mondta, hogy aggályosnak érzi a bandanegyedtúrát, mert a bandákra való utalás elriaszthatja a befektetéseket.

„A túrának megvalósítható dolgokra kellene koncentrálnia, és én egy élelmiszerboltot tartok ilyennek”, mondta.

Alfred Lomas , a bandatúra „atyja”
Lomas támogatói azonban, köztük a Dream Center nevű keresztyén szociális szolgáltatóközpont munkatársai, ahol Lomas dolgozik, a szegényeknek élelmet osztó tehergépkocsit vezeti, azt mondták, a túra hozzájárul, hogy az emberek ráébredjenek, milyen szükséget szenvednek a nyomorúságos helyzetű közösségek.

Kevin Malone, a Los Angeles Dodgers baseballcsapat egykori ügyvezető igazgatója, aki a központon keresztül ismerkedett meg Lomasszal és a kezdeményezés egyik pénzügyi támogatója, azt mondta, hogy „ha bárki másról lenne szó”, és nem Lomasról, elfogadná a kritikát.

„Csakhogy én ismerem ennek az embernek a szívét”, mondta. „Ő semmit nem vesz ki ebből. Csakis szolgál és ad. Ha ezzel bárkit kihasznál, hát remélem, engem is így használ ki egyszer valaki.”

Az LA Gang Toursnak – híven az idegenforgalmi vállalkozások gyakorlatához – megvan a maga hangzatos reklámja, mindjárt a meglehetősen pontatlan nevével.

Csekély az esélye, hogy a megadott időpontban – szombat délelőtt – igazi bandatagot lehessen látni az utcán, habár Lomas azt mondta, hogy négyöt is lesz közülük a buszon, hogy őrködjön és elmondja a maga történetét. A buszos körséta részét képező helyek közül több is, mint például a Szimbiózis Felszabadító Hadsereggel² vívott 1974-es tűzharc helyszíne, hosszabb magyarázatot igényel, hogy kapcsolatba hozható legyen a mai bandákkal (Lomas kutatásait jórészt az interneten folytatta, illetve beszélt veterán bandatagokkal).

A körsétához kiválasztott bandanegyed jórészt Lomas egykori, Florence kerületi bázisa, mert átfedés van az utóbbi és a bandák történetében jelentős terület, beleértve saját, Florencia 13 nevű, az egyik legnagyobb és leghírhedtebb negyed között. Lomas lemondott arról az eredeti tervéről, hogy a túra két lerobbant lakótömbből álló településrészen is áthaladjon, amivel, mint mondta, engedményt tett azoknak a bírálóknak, akik szerint érzéketlenség lenne, ha megbámulnák azokat a házakat.

Némelyek számára nem csoda, hogy egy olyan városban, amely arról ismert, hogy minden más városnál több utcai bandája van, és neve szorosan összekapcsolódik a tematikus látványosságokat bemutató parkokkal, egyszer csak megjelenik valaki, hogy megcsapolja a bandakultúrában rejlő idegenforgalmi lehetőségeket.

„Na és? Azt dobod piacra, amid van”, mondta Celeste Fremon, aki a Witness L.A.³ nevű bűnügyi blogot írja és tanulmányozta a város bandáit.

Habár az asszony vitatta, hogy a felkeresett helyszínek közül több valóban erősen a bandákhoz köthető-e, azt mondta, hogy „ha jó ügynek lesz pénze belőle, akkor lelkük rajta”.

Lomas, aki hosszú ujjú ingeket visel, hogy eltakarja régi bandatetoválásait, egyik közülük a gallérja fölé kígyózik a nyakán, nyíltan felvállalja, hogy, mint mondja, nem szokványos módon nyúl a bandaproblémához. Nehezen viseli el a hagyományos bandagondozókat és – programokat, akik és amelyek szerinte vajmi keveset tettek azért, hogy kevesebb legyen a bandatag.

„Los Angelesben a bandák elleni hadjárat olyan, mint a vietnami háború”, mondta, amikor nem hivatalos ízelítőt adott egy riporternek és fotósnak a túrából. „Az amerikaiak azt hitték, hogy mindent tudnak, nagyon arrogáns volt a megközelítésük, azt feltételezték, hogy vereséget tudnak mérni ezekre a szegény parasztokra. Hasonlóan ahhoz, valójában ez sem szokványos háború, és kezelnünk sem szokványos módon kell.”

Lábjegyzet

¹ Az első túra 2010. január 16-án indult.

² Az 1970-es években működött terrotszervezet, amely Patty Hearstnek a sajtócézár unokájának elrablásával lett híres.

³ Los Angeles-i tanú

A cikk 2010. január 16-án jelent meg a The New York Times hasábjain.

Kapcsolódó cikkek: Hírcsempészet Észak-Koreából | Kormányzóné lehet Gabor Zsa Zsából | Kína elveszti a Google-nemzedéket? | Fehérek és feketék egy csónakban | Egy múltkereső tiszt Vietnamban