Rasszizmus Kwami bőrében
A németországi utazásai során megtapasztalt hétköznapi rasszizmus nagyon is valós, a hatvanhét éves riporter - akinek bőrét egy maszkmester által alkalmazott speciális spray-jel "fújták" feketére - mini-videokamerával és mikrofonnal rögzítette élményeit. Így azt, amikor az Energie Cottbus és a Dynamo Drezda meccsére utazva ittas "focidrukkerek" aljas rigmusokkal gúnyolták, és verekedésre próbálták provokálni.
Vagy amikor hiába próbált egy kiadó lakásra jelentkezni - a bérbe adó hölgy szemtől szembe kedvesen elbeszélgetett Kwamival, hogy aztán a háta mögött rasszista ízű megjegyzéseket tegyen rá. A kölni németjuhászkutya-klub elnöke pedig 300 eurós tagsági díjat kért a sötét bőrű jelentkezőtől - a szintén tagnak jelentkező fehér hölgynek viszont csak 65 eurót kellett volna fizetnie - derül ki Wallraff interjújából, amelyet a Kölner Stadt Anzeiger című lapnak adott.
Kwami németországi "kalandozásainak" története azon legújabb riportgyűjtemény része, amelyet az oknyomozó újságíró a múlt héten mutatott be a Frankfurti Könyvvásáron. A szép új világból - expedíciók az ország mélyére című kötetben több leleplezést is tartogat a zsurnaliszta. Michaelként a call-centerek kíméletlen világában merült el, ahol az elsődleges cél a felhívott ügyfelek mindenáron való megszerzése.
Másik identitást és maszkot öltve elképesztően alacsony bérért elszegődött egy kenyérgyárba, amely az egyik diszkontláncnak szállított olcsó péksüteményt. A karácsonyi és az újévi ünnepeket pedig családja helyett kölni, valamint hannoveri hajléktalanok társaságában töltötte az önmagát szintén utcán élőnek álcázó Wallraff.
- Van bennem jó adag kalandvágy, de inkább azt akarom demonstrálni, hogy szolidáris vagyok a társadalom veszteseivel és kiszolgáltatottjaival - nyilatkozta Wallraff, aki elégedetten nyugtázta, hogy kenyérgyári riportja nyomán a cégtulajdonos jelentősen megemelte a béreket, és engedélyezte a dolgozói érdekképviselet megalakulását is.
Az erőnlétét maratonfutással karbantartó újságíró azt is elárulta, hogy Kwami szerepében egyszer majdnem lebukott: Magdeburgban egy autókereskedő felismerte, de a sajtónak nem dobta fel, hogy valójában ki is a szász-anhalti tartományi fővárost álruhában járó szomáliai menekült.
