Akíl, az egyetlen terrorista, akit a helyszínen elfogtak, a hadseregnek dolgozott, majd csatlakozott a pandzsábi szélsőséges fegyveresekhez. Jó ismerőse volt Iliasz Kasmiri, az al-Kaida pakisztáni paramilitarista akcióinak vezetője, akit nemrég egy amerikai pilóta nélküli repülő rakétája lőtt ki. Kasmiri nyugalmazott kommandós volt. Az elmúlt években több tucat volt katonát fogtak el (vagy tudnak róluk), akik miután 2001-ben Pakisztán az Egyesült Államok szövetségese lett, otthagyta a hadsereget és a szélsőségeseket segíti.

Az ilyen belső segítség az, amitől a ravalpindi támaszponttól egyébként távol őrzött nukleáris fegyvereket is félti a Nyugat. David Miliband brit és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter vasárnap közölte: a pakisztáni kormány és hadsereg védelmében biztonságban tudhatók az atomfegyverek. Az USA egyébként 100 millió dollárt költött a fegyverek biztonságára az elmúlt években.

A veszély nem is a fegyveresek részéről várható. Hanem jól öltözött, tanult belső emberektől. Olyan radikalizálódott fiataloktól, akik talán maguk is kutatók, tudósok. Becslések szerint hatvan rakétafejről van szó. Ezeket magas falak, kamerák, biometrikus beléptető rendszerek és 10 ezer elitkatona őrzi. A pakisztáni kormány szerint egy egész atomfegyvert úgysem tud ellopni senki, mert a robbanófej belsejét külön őrzik a többi szerkezettől. A detonációhoz mindkét egység kell.

Másrészt kell egy rakéta vagy más eszköz, amivel a robbanófejet célba lehet juttatni. Az atomfegyveren van egy elektronikus "lakat" is, melyet a robbanáshoz "ki kell nyitni". Ezeknek a kombinációját - melyet az adott szerkezethez terveztek - szigorúan őrzik. Ismerni kell a szerkezet pontos technikai konfigurációját, hogy valaki "megfejtse" a kombinációt. Persze, ha esetleg egyszer összeomlik az állam, a kódok sem maradhatnak titokban.