A viszály a szanaai központi hatalom és az egyik legerősebb, nagy múltú klán, a síita muzulmán hit szaidista vonalát követő Huti-dinasztia hívei között a monarchia megdöntése, 1962 óta dúl. Az ország északi részén élő szaidisták alkották ugyanis hagyományosan a jemeni társadalmi és politikai elitet, noha a Dél-Jemennel történt egyesítés (1990) óta már csupán a jelenleg harmincmilliós lakosság egyharmadát teszik ki. A Huti-klán soha nem nyugodott bele befolyása elvesztésébe. Az sem békíti meg őket, hogy a szaidisták ma is jelentősen képviseltetik magukat a hatalomban. Az országot 1978 óta irányító Ali Abdullah Szaleh elnök maga is szaidista. Csakhogy az északiak jó része még így sem fogadja el a köztársaságot, visszaköveteli az iszlám királyságot.

A szaidisták szakadásának közvetlen oka a megfigyelők szerint a teljes politikai-gazdasági életet átható korrupció, amelyből busás hasznot szakít Szaleh saját klánja, valamint az elnök ügyeskedése, hogy az egyes törzseket kijátszva egymás ellen uralkodik mind felett. A Szaleh- és a Huti-klán nyílt ellenségeskedése a kilencvenes évek elején kezdődött, azután, hogy Szaúd-Arábia közel egymillió jemeni vendégmunkást utasított ki, hogy megbüntesse a jemeni kormányzatot, amiért az 1991-es öbölháborúban Szaddám Huszein Irakját támogatta. A hazatérők közül sokan csatlakoztak a szaidisták radikális szárnyához. A nyílt polgárháború első szakasza 2004-ben azzal ért véget, hogy a kormányerők elfogták és kivégezték a hutisták szinte teljes vezérkarát, s a fővezér Husszein al-Hutit is. Az "árván" maradt hívek gyorsan újjászervezték soraikat. Harcmodoruk a mudzsahedinek gerillastratégiáját követi.

A kormánycsapatok legutóbb tavaly júliusban indítottak nagy offenzívát az ellenzék megtörésére. Kezdeti sikereik csúcsát az északi országrész központja, Szaada bevétele jelentette. Csakhogy hamarosan fordult a kocka, a hutisták lassanként visszahódították a várost, amely a térség legnagyobb fegyverkereskedelmi centruma.

Mint a helyi háborúkban szokás, mindkét fél a saját katonai sikereit kürtöli világgá, miközben a másik felet kárhoztatja a polgári lakosságot ért atrocitásokért, ellenségüket valamely külföldi hatalom csatlósának bélyegezve. A kormány szerint a hutisták Irán bérencei, míg utóbbiak szerint a központi hatalom Szaúd-Arábia "láncos kutyája". Az viszont általános vélemény, hogy az ország a regionális nagyhatalmak politikai csatározásainak játékszere.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy erősödik a szembenállás a valaha külön államként létezett Dél-Jemenben is. Ráadásul mind egyértelműbb jelek mutatnak arra, hogy a kisebb csoportok lázongásai mögött al-Kaida-csoportok állnak. Ez viszont alkalmat ad arra, hogy Szaleh elnök a síita messiás szerepében tetszelegjen, mint aki képes megmenteni Jement.