Egymást segítve léphettünk a NATO-ba, az Európai Unióba. Mi magyarok örültünk, bár kicsit irigykedtünk is, amikor Szlovákia, a kezdeti elszigeteltség után bátor reformokkal sok tekintetben elhúzott mellettünk. Együtt küzdöttük le az év eleji energetikai krízist. Együtt küzdünk Brüsszelben az új tagállamok speciális érdekeiért, az uniós fejlesztési forrásokért - írja cikkében a magyar miniszterelnök.

Bár voltak illúzióink, ma már tudjuk, az euro-atlanti integrációnk nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnik minden vita országaink között. Azt azonban igen, hogy ha szembesülünk egy gonddal, akkor azt milyen normák mentén illik megoldanunk. Meggyőződésem, hogy a közös megoldásokra, nem pedig a másik fél legyőzésére kell törekednünk. Az uniós nagycsaládon belüli problémák csak így kezelhetőek, és furcsán néznek ránk Európából, ha mi nem így teszünk.

A világ pénzügyi rendszerének megrendülése, gazdaságaink zuhanásszerű visszaesése, a munkanélküliség megugrása, és a létbiztonság megrendülése nehéz és fájdalmas válságkezelési döntések elé állítják országainkat és súlyosan megterhelik társadalmainkat. Magyarországon pártviszályok szivárogtak le a társadalom mélyrétegeibe, Szlovákiában a többségi nemzet politikai képviselői és a szlovákiai magyarok közti feszültségek nehezítik a válságkezelést. Mérgezik a közbeszédet, a mindennapok légkörét, s tovább gyengítik országaink szociális tőkéjét.

Az elmúlt hetek, hónapok történéseinek tükrében különösen fontos az, hogy a korábbiaknál is jóval erősebben hallassák szavukat az építő együttműködés hívei. Közös történelmünk sokszor adott fájdalmas leckét: van vesztenivalónk!

Magyarország nyílt lapokkal játszik. Nincsenek álságos szándékaink egyetlen szomszédunkkal szemben sem. Ha valamiben hibázunk, félreérthetőek lennénk, kijavítjuk, európai módon elnézést kérünk, és reméljük, hogy viszonosságra találunk.

A kapcsolatok mostani állapotában triviálisnak hangzó dolgokat is újra ki kell mondani: Magyarországnak nincsenek területi követelései senkivel szemben. Mindenkor és minden körülmények között tiszteletben tartjuk Szlovákia szuverenitását és területi integritását. Aláírtuk a párizsi békeszerződést, tagjai vagyunk az EU-nak, a NATO-nak, az ET-nek, az EBESZ-nek. Minden országban vannak ostoba emberek, szélsőséges nézeteket valló csoportok, akik ezt megkérdőjelezik. De Magyarországon egyetlen egy parlamenti erő sincs, amely ezt az alapvetést ne fogadná el. Ebből következően semmi alapja nincs annak, hogy valaki a szomszédban ezzel riogasson, majd erre hivatkozva korlátozza a szabad nyelvhasználatot, csorbítsa a kisebbségi közösségek jogait, példátlan módon kitiltsa a schengeni szomszéd köztársasági elnökét az országból.

Szintén triviális, de fontos leszögezni: nagyszerű dolog az, ha egy nemzet fokozott erőfeszítéseket tesz a nemzeti nyelv és kultúra őrzésére és ápolására. A modern magyar nemzet tagjaiként fejet hajtunk a szlovákság történelmi nagyjai előtt. Közös állami keretek közt együtt megélt történelmünket nem engedhetjük át hivatásos provokátoroknak, nacionalista viszálykeltőknek. A vitás, konfliktusos kérdésekben is ideje lenne eljutnunk a megbékélés, a bocsánatkérés, a közös főhajtás gondolatáig, konkrét gesztusaiig.

A helyzet megértéséhez nyíltan kell beszélnünk: Szlovákia szövetséges, baráti ország, ám kormányában olyan szélsőséges erő van jelen, amelynek kivénhedt XIX.-XX. századi szemléletmódja mérgezi a szlovákiai politikai életet, olykor sajnos magával rántva a politikai elit egy részét is. Nevezhetjük ezt akár megélhetési nacionalizmusnak is, hiszen a szlovák sajtó híradásai alapján egyesek igen jól megélnek ebből. Ez árt országainknak és közös érdekeinknek, a szlovákiai magyaroknak, a szlovák-magyar kapcsolatoknak, és a szlovákiai többségieknek is. Számomra és valamennyi demokratikus magyar párt számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban helyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, a szélsőséges Jobbik.

1989-nek köszönhetően Szlovákia és Magyarország viszonya ma már két szövetséges, szuverén állam viszonyát jelenti. Önrendelkezésüket, szabadságukat azonban kettős félsz terheli. Szlovák részről az állam területi integritásának, magyar részről a szlovákiai magyarok egyéni és közösségi identitásának veszélyeztetettsége. Közös felelősségünk, hogy ezt a bizalmatlanságot feloldjuk.

A szlovákok és a szlovákiai magyarok közti viszony egy szuverén nemzet és egy alapjában véve közösségi státusz nélküli félmilliós, vagyis 10 százalékos közösség kiegyensúlyozatlan viszonya, amelyben különféle integrációs és asszimilációs stratégiák feszülnek egymásnak. Magyarország kész segítséget nyújtani ahhoz, hogy az a viszony normalizálódjon. Az európai nemzeti politika gyakorlatának köszönhetően ugyanis Szlovákia és Magyarország gondoskodása a külhoni szlovákok illetve magyarok iránt alkotmányos kötelezettség. Bizalom nélkül nincsen jószomszédi politika. Bizalom nélkül nemcsak az ember, az állam is életképtelen. Ezért kezdetnek azt javaslom, húzzuk ki a viszálykodás egyik méregfogát, s Szlovákia a szlovákiai magyar politikai képviseletek, más kisebbségek és a civil társadalom képviselőivel karöltve emelje vissza az európai normák szintjére a vitatott államnyelvtörvényt!

Ezt követően pedig ne féljünk a konkrét, kölcsönös kötelezettségekkel, szigorú határidőkkel járó megegyezésektől! Az eddig elfogadottakon túl újabb javaslatcsomagok kellenek, és mindenekelőtt valós szándék, akarat és eszköz a végrehajtásukhoz. Gyorsítsuk fel közös történelemtankönyvek kiadását! Építsük fel a Komárom mellett az M1-esre kötő négysávos Duna-hidat és az Ipoly-hidakat! Állapodjunk meg a Kassa-Miskolc útvonal átadásának időpontjáról! Határozzuk meg az energetikai kapcsolódási pontok beruházási tételeit! Erősítsük a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatokat!

Tegyük a munkanélküliség sújtotta határ menti térségek fejlesztését prioritássá! Működjünk együtt a mindkét országban erőre kapó militáns nacionalizmus, romaellenesség és antiszemitizmus megfékezésében! A bizalom fokozatos erősödésével jussunk el oda, hogy Magyarország és Szlovákia rendszeresen közös kormányülést tartson, hasonlóan az Ausztriával, Horvátországgal, Romániával, és Szlovéniával kialakított sikeres magyar gyakorlathoz! Szuverenitásunkat iszonyúan erős szövetségi rendszer védi és garantálja, ezért az egymásnak címzett retorikánkban ne a szuverenitásunkat demonstráljuk, hanem folyamatos aprómunkával az együttműködési és problémamegoldó képességeinkről tegyük tanúbizonyságot! Csak ez tarthatja épen önbecsülésünket és méltóságunkat.

A civil kapcsolatok erősítésére pedig azt javaslom, hozzuk létre a Magyar-Szlovák Együttműködés Tanácsát, amely a két ország neves közéleti személyeiből állna, és amelynek működését közösen finanszíroznánk és segítenénk. Magyar-Szlovák Együttműködési Alap finanszírozhatná pályázati rendszerben az együttműködési projekteket. Indítsunk ösztöndíj-, és diákcsere programokat, szervezzünk együttélés-tábort! Növeljük meg a magyarországi egyetemeken szlovák szakon és a szlovákiai egyetemeken szlovák anyanyelvűként magyar szakon tanulók számát! Erősítsük a testvérvárosi kapcsolatokat!

E javaslatok jegyében, a problémamegoldás, az akadálymentesítés és a továbblépés céljával kell találkozniuk a magyar és szlovák miniszterelnököknek.

Magyarország és Szlovákia minden polgárának érdeke, hogy enyhüljön a feszültség, amely táptalajul szolgált az utóbbi napok nyugtalanító incidenseinek, és elvonja az energiánkat az elsődleges célról, a gazdasági válság kezeléséről. Meggyőződésem, hogy a szélsőségeket karanténba zárva, a nacionalista tirádák ballasztjától megszabadulva új lendületet vehetnének az országaink közötti kapcsolatok. Közös jövőnk és közös érdekeink partneri érvényesítésének szándékával nyújtok ezúton is baráti jobbot a szlovák népnek - írja cikkében Bajnai Gordon.