Schreiber szerint viszont a szociáldemokraták az ő személyét akarják felhasználni a kereszténypártok lejáratására. Az "összeesküvés-elméletet" hoszszú levélben megírta nemcsak Angela Merkel (CDU) kancellárnak, hanem Stephen Harper kanadai kormányfőnek is.

A Thyssen konszern egykori fegyveripari lobbistája 1991-ben bőröndnyi pénzt, egymillió nyugatnémet márkát (kb. 500 ezer eurót) adott át Walther Leisler Kiepnek, a CDU kincstárnokának, aki azt a párt legfelső vezetőinek, így Helmut Kohl kancellár-pártelnök tudtával a kereszténydemokraták "feketekasszáiba" tette be. Három évvel később 100 ezer márkát juttatott el Wolfgang Schäuble, a CDU/CSU frakcióvezetőjének, jelenlegi német belügyminiszternek. Schreiber machinációira és a CDU feketekasszáira 1999-ben derült fény. A lelepleződés Kohlnak a CDU tiszteletbeli elnökségébe, Schäublénak a CDU elnöki pozíciójába került, s a botrány lényegében utat nyitott Angela Merkel előtt, hogy átvegye a kereszténydemokraták irányítását. A német hatóságok elől Svájcba, majd Kanadába menekült Schreiber egyedül a Thyssentől 15 millió eurót kaszszírozott azért, hogy magas rangú német politikusoknál egyengesse helikopterek, páncélosok, vadászgépek és más fegyverek beszerzését, illetve ezen termékek exportját - főleg a harmadik világba. A "politikai tájápolásához" az 1980-as évek közepétől külföldi bejegyzésű fedőcégek és névtelen svájci bankszámlák szövevényes hálózatát használta. Közel 1,9 millió eurónak megfelelő nyugatnémet márkával vette rá Holger Pfahls (CSU) védelmi államtitkárt, hogy bólintson rá német páncélosok szaúd-arábiai eladására, de a borítékokból jutott a korábbi kanadai miniszterelnöknek, Brian Mulroney-nak is.

Schreiber pályafutását a többi között útjelek felfestésével foglalkozó müncheni céggel indította, ekkor kezdett "beépülni" a bajor CSU-ba.