A döntés nem ment egyszerűen, ugyanis riválisával szemben csak hatodszori nekifutásra sikerült megválasztani Amanót, akit egyébként az USA - és Izrael is - támogatott. A szavazás vesztesét, a dél-afrikai Abdul Samad Mintyt elsősorban a fejlődő országok szerették volna látni főigazgatóként, aki elemzők szerint nagyobb nyomást gyakorolhatott volna az USA-ra és a többi nagyhatalomra, hogy csökkentsék fegyverzeteiket.

A technokratának mondott Amanótól azt várják, hogy depolitizálja az El-Baradei tizenkét éves elnöksége alatt meglehetősen megosztottá vált testületet. A diplomata megválasztását követő beszédében elmondta, hogy japánként a hirosimai és a nagaszaki atombombák emléke miatt is elkötelezett a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harcban.

Amano Iránnal kapcsolatban, egy februári interjúban azt nyilatkozta, hogy a megoldás kulcsa a sikeres párbeszéd lehet. Ezt múlt pénteken annyival egészítette ki: a NAÜ-dokumentumokban nincs jele annak, hogy Irán atomfegyvert fejlesztene, de a Bloomberg hírügynökség szerint hozzátette, hogy Teheránnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján kötelessége, hogy felfüggessze urándúsítási és nehézvizesreaktor-építési programját.

Amano Jukija

A NAÜ első ázsiai főigazgatójának megválasztását Japán-szerte üdvözölték. Tokiói elemzők hozzátették, hogy Amano kinevezése visszafoghatja azokat a japán politikusokat, akik Tokiót atomhatalomként szeretnék látni. Egyúttal figyelmeztettek is, hogy Amanónak el kell távolodnia a japán és az amerikai kormányok álláspontjától és befolyásolásától Észak-Koreával és Iránnal kapcsolatban. A japán kormány szoros gazdasági kapcsolatot ápol Iránnal, utóbbi a szigetország harmadik legnagyobb olajszállítója. Észak-Korea Tokió szemében az első számú "ellenséget" és veszélyt jelenti, amelyre a japán kormány a védelmi politikáját is építi. Japán ugyanakkor az Egyesült Államok első számú szövetségese.