Daniel Cohn-Bendit ünnepel Párizsban

Reuters - Philippe Wojazer

- Magától adódik a kérdés: miben látja a zölddiadal kulcsát?

- Volt egy valódi európai zöldprogramunk, egy ennek megfelelő stratégiánk és sikerült összefogást létrehoznunk Franciaországban a különböző ökológiai szervezetek, személyiségek, pártok között, melyben, talán mondhatom, kulcsszerepet játszottam. Mi nem tévedtünk a választások tárgyát illetően: Európáról beszéltünk. Másrészről sikerült megértetnünk, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális válságból az ökológia felé vezet a kiút. Harmadrészt egyértelművé vált, hogy a legfontosabb politikai téma manapság a környezetvédelem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szerte Európában előretörtek a zöldpártok. Ez nem egy "választási baleset" volt, hanem tartós jelenség lesz.

- Beszéljünk akkor mi is Európáról! Néhány forró téma: Barroso újrajelölése, az európai alkotmány kérdése, a lisszaboni szerződés sorsa, a török csatlakozás...

- Barroso ügyében világosan kell fogalmaznunk: a kampányban is elmondtuk, magam is többször hangsúlyoztam: mindent meg fogunk tenni a bizottság jelenlegi elnökének újraválasztása ellen. A jobboldalnak nem lesz többsége az új parlamentben sem, ezért egy széles (a baloldalt, a liberálisokat, a szélsőbaloldalt is magában foglaló) koalíció élén meg is tudjuk akadályozni az újraválasztását. Nem lehet kérdéses, hogy új fejezetet kell nyitnunk Európában. Hogy ki legyen az utódja, az persze egy következő kérdés lesz, én nem zárkózom el a dán szocialista, Rasmussen jelölésétől sem, de ezt majd meglátjuk.

A lisszaboni szerződést mielőbb el kell fogadtatni, ezzel függ össze az alkotmány kérdése is. A szerződés tartalmazza "az állampolgári indítvány" intézményét, én ezen keresztül képzelem el egy valódi alkotmány kidolgozását is. Maga az EP-választás is reformra szorul: meg kell teremtenünk a következő választásokra a nemzetek feletti, transznacionális választási listaállítás rendszerét.

Magam a török csatlakozás feltétlen híve vagyok: szeretném ezt a vitát jóval pragmatikusabbá tenni, hiszen a fő kérdés mégiscsak az, hogy milyen Európa lehet képes Törökország (vagy akár Ukrajna!) sikeres integrálására? Erre nagyon is gyakorlati válaszokat kell adnunk, túl az ideológiai adok-kapokon.

A 'német' Cohn-Bendit sikere Párizsban
REUTERS - Philippe Wojazer - Azon túl, hogy Franciaországban szinte csak önök beszéltek Európáról a kampányban, szembetűnő volt pragmatizmusuk, ideológiamentességük.

- Kampányunk, és szövetségünk, José Bovéval az élen éppen arról szólt, hogy túl kell lépnünk a politikai játékokon és egy-egy fontos társadalmi ügy mellett kell létrehoznunk a többséget. A kampányban szándékosan a kétpárti gondolkodásmód szétverésére törekedtünk: ne az ideológia számítson, hanem a konkrét kérdésekre adott politikai válaszok tartalma és minősége.

- Ugyancsak összekuszálták a francia politikai palettát: romokban a szocialisták és a centrum, elmaradt a szélsőbal előretörése. Adja magát a kérdés: hogyan tovább?

- Mindenképpen fenn kívánjuk tartani a szövetségünket a soron következő önkormányzati választásra is, magam is tevékenykedni fogok a francia politikai kép újrarajzolásán. Noha számszerűleg - velünk együtt - a baloldal van többségben, nyíltan kell beszélnünk: a jobboldal nyerte a választásokat. Én úgy látom, hogy két szövetség van kialakulóban Franciaországban: egy "autoritárius" jobboldali koalíció és vele szemben egy sokszínű, zöld, centrumpárti, baloldali, szélsőbaloldali, ma még legfeljebb formálódó szövetség. Meg kell érteniük a szocialistáknak is, hogy semmi szükség a baloldalon egy "ellen UMP"-re, nekünk másfajta, a régi recepteket félretevő koalícióban kell gondolkoznunk. Közösen kell felépítenünk egy új, a radikális változásban, sőt egy új civilizációs modellben érdekelt összefogást.

- Egy ilyen szövetség vezére akár ön is lehetne. Tényleg lenne pikantériája, hogy majd fél évszázaddal 1968 után a "vörös Dany", igaz, már inkább zöldként Franciaország elnöke lenne 2012-ben...

- Hagyjuk ezt. Még francia állampolgár sem vagyok, igaz, ez esetemben viszonylag gyorsan megoldható technikai kérdés. De semmiféle francia nemzeti posztra nem fogok pályázni. Franciaországban mind a bal-, mind a jobboldalon annyi önjelölt van az elnöki posztra, hogy rám semmi szükség.