Sziránó és a flörtelmi gúzs
Jó volt odamenni. Az erdei iskolába, amit bár a tanárok még így neveztek hivatalosan, tekintve, hogy ez már nem alsó osztály volt, ahonnan minden nap, estefelé különböző vállalkozó kedvű (értsd: Erzsikét lekenyerezni vágyó, amúgy hullafáradt, ideges, elnyűtt) szülők fuvarozták haza őket fülledt, kohószerű, émelyítően édes szagú kocsikban, mivel mégse kelljen szegény gyerekeknek idegen helyen aludni, ide már kiköltöztek egy hétre, úgyhogy, legalábbis ami őket, Sziránóékat illeti, ez már rég nem erdei iskola volt (még mit nem és pfuj!), hanem osztálykirándulás. Na azt csinálják a nagyok, úgy hírlett, a gimnazisták is így nevezik, mikor ezt csinálják, még ha ők már teljesen mást csinálnak is ilyen alkalmakkor.