Cigánypénzek, káoszprojektek
A 2003-ban létrejött esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli minisztérium vezetőjének, Lévai Katalinnak lett volna a feladata levezényelni a telepfelszámolási tervet. Miközben szervezeti átalakításokban és programokban erősek voltak a szocialista–liberális kormányok, a 769 cigánytelepből mindössze 29-et sikerült felszámolni, tehát gyakorlatilag eredmény nélkül ért véget a nagyszabású elképzelés. 2010. januártól a kormány a cigánytelepek ötödének, mintegy száznak a felszámolását tervezte, ami 10 milliárd forintot kóstált volna.A szándéka szerint így – mivel a telepfelszámolásokhoz foglalkoztatási, szociális és oktatási program is járul –a következő öt évben 2000 cigány jutott volna munkához, 12500 gyerek oktatáshoz. Mindebből nem lesz semmi, ugyanis 2010 közepén a gazdasági helyzetre való tekintettel az új kormány zárolta a romatelep-felszámolási program folytatására a 2010-es évre előirányzott egymilliárd forintot.
Az ebben az írásban szereplő helyszínek mindegyikén súlyos konfliktusokat okozott, illetve hozott felszínre a jó szándékúnak tetsző, ám kellően át nem gondolt, és majd mindig politikai kampánycélokat szolgáló roma integrációs program. Bebizonyosodott, hogy a telepfelszámolásra, munkahelyteremtésre szánt pénzek jelentős részét a pályázatokat bonyolító önkormányzatok és/vagy cigány szervezetek más célokra használták fel, és – a programokat levezénylő mentorok szerint is – majd mindig felvetődött a korrupció gyanúja is.
Vadtelep és vizesblokk
A Zala megyei Galambokon 2006. december 9-én adták át az iskola tornatermének új vizesblokkját, és hat roma családnak (25 fő) a helyi vadtelep felszámolását követően épült komfortos lakásokat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs modellprogramja keretében megvalósult majd 64 millió forintos projektjét az 1272 fős községben nem csupán a többségi lakosság, de a településen élő közel négyszáz cigány zöme is igazságtalannak tartja. A cigányok és nem cigányok között egyaránt feszültségeket gerjesztett, ingerültséget váltott ki a szerencsésekkel kivételező, de a hasonlóan nyomorúságos módon, igaz, pechjükre nem vadtelepen élő többségnek semmit sem nyújtó program. Mint ahogy az is, hogy a telepfelszámolásra szánt pénz egy részét az önkormányzat saját célokra használta fel.
Különösen azok a roma családok érezték becsapva magukat, akik saját erejükből, súlyos bankhiteleket felvéve próbáltak egyről a kettőre jutni, s vágtak bele az építkezésbe. Ők a minisztériumi pénzből nem részesülhettek, pedig számukra igazi megváltást jelenthetett volna néhány százezer forint is.
Az sem tetszik sokaknak, hogy nem elég, hogy a vadtelepiek lakást kaptak ingyen, ráadásul a közhasznú munkára is őket alkalmazzák, hogy legyen keresetük, tudják fizetni a lakbért és rezsit, és ne fuccsoljon be a program.
– Hiába beszélek a fiatalok lelkére, nem mutatnak hajlandóságot a képzésre, pedig úgy tanulhatnának szakmát, hogy közben a minimálbérnek megfelelő ösztöndíjat kapnának, és az útiköltséget is térítené a munkaügyi központ –panaszkodott a projektet felügyelő szociális munkás, Bogdán József.
A Kossuth utcaiak összetartóbbak, jobban elfogadják a tanácsokat, de a Dózsa utcai két családdal idáig nem sokra mentem – ismerte el önkritikusan a szociális munkás.
– A vadtelepek megszüntetésére és az új lakások építésére kapott, vissza nem térítendő, 64,7 millió forintnyi minisztériumi pénzből 43,9 millió forintot fordítottak a házak építésére, 14,9 millióból viszont a község általános iskolájának vizesblokkját építették meg. Nem gondolja, hogy aránytalanul nagy pénzt szakítottak ki maguknak a romák kárára? Végtére is ebből a pénzből legalább két lakást lehetett volna tető alá hozni – kérdeztem Galambok polgármesterét, Kiss-Tóth Lászlót.
– A program nemcsak a romák lakhatásának javítását célozta meg, hanem szociális integrációjukat is. Márpedig az iskola 184 tanulójának a fele cigány származású. Többségük olyan körülmények között lakik, hogy a lakásban nincs fürdőszoba. Most viszont akár naponta is le tudnak ezek a gyerekek az iskolában zuhanyozni. Úgy gondolom, hogy ennek a tornatermi vizesblokknak a megépítése tompította azokat a feszültségeket is, amelyek a vadtelepiek új, ingyenlakáshoz jutása kapcsán cigányok és nem cigányok között óhatatlanul keletkeztek. Egyébként nem volt olyan nagy morgolódás a nem cigányok között.
– Nem lett volna szerencsésebb, ha az első körben putrilakók helyett azok kapták volna meg az új lakásokat, akik saját erőből, kölcsönöktől sújtva építették föl szerény házaikat, és a helyükre, afféle minőségi cserével, beköltöztek volna a vadtelepiek?
– A minőségi cserét a telepfelszámolási program és a pályázat nem tette lehetővé. A vadtelepiek nemcsak szép lakásokat kaptak, de például a közhasznú munkához jutás során is elsőbbséget élveznek a többiekkel, cigányokkal és nem cigányokkal szemben. A program a szociális integrációt is megcélozza, tehát azt is, hogy az érintetteknek munkát kell biztosítani, hogy fenn tudják tartani a családjukat, ki tudják fizetni a lakás bérét, rezsijét.
– Talán jobban meg tudnák becsülni az egykori teleplakók, amit kaptak, ha részt vettek volna az építkezésben. A közbeszerzési eljárás során az önkormányzat miért nem kötötte ki, hogy a kivitelező köteles cigány munkásokat is alkalmazni?
– Örültünk, hogy találtunk egy olyan építési vállalkozót, aki ilyen rövid határidőre elvállalta az építkezést. Tartotta a szavát, mintegy öt hónap alatt elkészültek a házak. Nem határozhattuk meg, hogy kivel, milyen létszámmal dolgozik. Egyébként az idő tájt a vadtelepi cigány embereket az autópálya építésében érdekelt VIA Kanizsa Kft. foglalkoztatta, de állítólag ott sem nagyon dolgoztak.
A galamboki és zalaszentjakabi esetek miatt kérte még 2009 nyarán Bajnai Gordon akkori miniszterelnököta romatelep-felszámolási program felülvizsgálatára a Galambokon élő Bogdán Sándor. Levelében káosznak titulálta az idén Zalaszentjakabot érintő, a Hálózat az Integrációért Alapítvány vezette konzorcium által lebonyolításra kerülő projektet, megjegyezvén, hogy a településen nincs is romatelep.
Kitért ugyanakkor a 2006-os galamboki projekt (melyhez az alapítványnak semmi köze nem volt) utóéletére is: az akkor Bogdán Lászlónak átadott Dózsa György utcai lakás mára üresen maradt, lakója elköltözött, s az ingatlan megrongálódva vár a sorsára. Bogdán János, a helyi CKÖ alelnöke szerint a levél hazugság.
– Visszaélések gyanúja merült fel a romatelep-programok kapcsán, s ez indokolta a levél megírását – vélekedett Sas Sándor galamboki önkormányzati képviselő is.
– Mindezt súlyosbította, mikor fény derült arra, hogy kifosztották a Dózsa utcai lakást. A szóban forgó ingatlanon mellbevágó kép fogadja az embert. A négy évvel ezelőtt közpénzen megvásárolt és felújított családi házat kikapcsolták az elektromos hálózatból. A Bogdán Lászlóra bízott lakrészben szenny, hulladék látványa fogadja a betérőt, a falból csupaszon lógnak a vezetékek. A vécécsészében beszáradt ürülék, a mosdókagyló tönkrement, a fakályháknak nyoma sincs.
A szintén 2006-ban átadott további galamboki házakban is vannak gondok, bár nem akkorák, mint a Dózsa utcában. A Kossuth utcai két házban virágokkal díszítik az előkertet. Látszik, hogy itt többen igyekeznek megőrizni a rájuk bízott házak értékét.
Zalaszentjakabon három, a pályázati kiírásban megjelölt kritériumoknak megfelelő telep, szegregátum található. A helyi CKÖ hivatalosan tényleg kilépett a konzorciumból, de az elnöke továbbra is rendszeresen részt vesz a munkacsoport ülésein. Az érintett családokkal pedig érvényes együttműködési megállapodásokat kötöttek– állapította meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vizsgálata.
A szaktárcánál egyedi esetnek minősítették a Galambokon történteket. Mint rámutattak, a település önkormányzata tulajdonosként dönthet arról, hogy büntetőfeljelentést tesz-e, vagy sem. Mindenesetre Kiss-Tóth László galamboki polgármestert tájékoztatták, hogy a tárca által kijelölt mentor bevonásával új bérlőt választanak ki.
„Beintegrált” barlanglakók
Az 1900-as évek elején még a faluban élő magyarok kezdtek pincéket építeni a szomolyai domb barlangmélyedéseibe. A második világháború után ezek üresen maradtak, a magyarok a barlangpincéket eladták, illetve használatba adták a cigányoknak. Ők az óta laknak itt, egymás között adják-veszik ezeket a sokszor életveszélyes barlangokat.
Az Egerhez közeli, de Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó Szomolya lakóinak száma folyamatosan csökken, most 1700 fő, mintegy 20 százalékuk roma. A 26 barlanglakásban a cigányok több mint harminc százaléka, 120 felnőtt és gyerek lakott/illetve lakik. A kormány telepfelszámolási programjának első körében (2006–2007) 47 millió 800 ezret, míg a 2008-ban zajló másodikban 45 millió forint pályázati pénzt nyert a község, pontosabban a Szomolyai Cigányokért Szervezet a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, hogy a barlanglakásokat felszámolják, és a faluban építsenek, illetve vásároljanak házakat a roma családoknak. Kevés település dicsekedhet el azzal, hogy kétszer is kapott támogatást, Szomolyán mégsem mindenki örül ennek. Mások mellett a polgármester sem, aki szerint a község a keserűségen kívül semmit nem kapott a telepfelszámolási programtól. Az immár a második etapot koordináló Szomolyai Cigányokért Szervezet (SZCSZ) ezt éppen ellenkezőleg látja. Lázár Györgyné elnök úgy véli, hogy az együttélési feszültségeknek több évtizedes „hagyományai” vannak, és ezek korántsem a lakhatási és integrációs programban gyökereznek.
– Magának a programnak természetesen örültünk, mert az elfogadhatatlan, hogy barlangban lakjanak az emberek – magyarázta Guczy István polgármester, majd hosszas monológban fakadt ki. – Ugyanakkor nem láttunk bele, nem közösen pályáztunk; a Szomolyai Cigányokért Szervezet vezetői azt mondták, hogy sokkal könnyebben jutnak a pénzhez, ha egyedül pályáznak. Az első programban (2006–2007) konzorciumi tagságot vállaltunk. Amikor elindult, semmiféle beleszólási jogunk nem volt, ők saját röppályájukon haladtak, hiába kérdeztük, melyik lakást vásárolják meg, nem lehetett közünk hozzá. Nem szólhattunk bele, kik kaphatnak lakást, hiába kérdeztük, miért éppen az érdekelt roma szervezet vezetőjének az édesanyja kerül be másik lakásba.
– A polgármester és a képviselő-testület húzódozott a pályázattól, mondván, ha a magyarok nem kapnak semmit, a cigányok se kapjanak. Az utolsó pillanatig halogatták a pályázat megírását, nem is ők írták meg – tájékoztatott Farkas Zsuzsanna, a szomolyai program mentora. De nagy örömömre szolgált, hogy a faluban találtam egy roma egyesületi kezdeményezést, melynek elnöke akkor Lázár György volt. Felesége, Lázárné Irén és Pappné Nagy Henrietta idejüket és pénzüket nem kímélve segédkeztek a pályázat megírásában, a szükséges papírok és információk megszerzésében, az egyesületi tagok lelkesítésében.
A polgármester szerint a lakosság részéről óriási nyomás nehezedik az önkormányzatra, mert amelyik falusi utcába beköltöztek a romák, ott tönkrement a környezet. A cigányok egy része „szemetel, ordibál, kutyákat tart” – állítja Guczy István, majd velős kijelentésén rögtön finomít: – Nem mindegyik család ilyen persze, tisztelet a kivételnek.
– A cigány szervezetben állandóan cserélődik az elnök, nem lehet követni. A minisztérium felé beszámoltak, csak minket nem tájékoztattak. A pályázat komfortos lakásokat és lakásépítést írt elő, de csak egy új ház készült el –mesélte a polgármester.
Mondandójából az derült ki számomra, hogy az önkormányzat és a SZCSZ közötti konfliktus fő oka a gáz bevezetése (illetve ennek elmaradása) a Fenyves utcába, amit a telepfelszámolási programra nyert pénzből szeretett volna megvalósítani az önkormányzat. Ott főleg roma családok laknak, akik közül ezt a polgármester szerint sokan várták. A dologról tárgyaltak, de az Szomolyai Cigányokért Szervezet elzárkózott ettől.
Lázár Györgyné szerint azok a problémák, amelyeket a község első embere felvetett, nem a program hatásai. Ezek meglévő, több évtizedes együttélési feszültségek.
Az első programban a barlanglakók felét sikerült a faluba költöztetni. A másodikban (2007–2008) majd mindenkinek, aki megfelelt a pályázati feltételeknek, tudtak normális lakhatást biztosítani. Az előző időszakban előre vették azokat nagycsaládosokat, akiknek háromnál több gyerekük van.
– Az első programban még saját tulajdonba kerültek a lakások – tájékoztatott a SZCSZ elnöke –, a másodikban már csak bérlakás lehet, mert a jelölteknél nincs saját erő. A minisztérium szerint 5-10 év után ez egy jelképes összeg fejében saját tulajdonba mehet majd át.
– Elhatároztam, felmegyek az Országház elé, és le fogok sátorozni a hat gyerekkel – jött utánam a legmagasabban lévő barlangok egyikéből Lakatos Aladár, akiről pigmenthiányos, hófehér bőre nem árulná el, hogy cigány ember. Aladár azért szervezne családi demonstrációt a Parlament elé, mert nem kerültek be a szomolyai második programba. Ők Mezőkeresztesen vásároltak egy lakást fél szocpolra, de az életüket lehetetlenné tették a szomszédok, betörtek, a gyeredok, betörtek, a gyereket bántották, úgyhogy visszajöttek ide.
– Először kiadtuk albérletbe, de tönkretették. Kénytelenek voltunk a házat később eladni 450 ezerért, meg is van az a pénz. Ki gondolta 2005-ben, amikor oda mentünk, hogy Szomolyán lesz majd ilyen lehetőség, hogy a magyarok közé költözhet a cigány ember – magyarázza Aladár.
Mivel nekik már nincs meg a szocpoljuk, mert lakást vettek rajta, velük már nem hajlandóak foglalkozni. Hiába van hat gyerekük, akik közül négy beteg. Felesége úgy fogalmaz, hogy az ő butaságuk miatt a gyerekeit nem szabadna büntetni. Nekik azt mondták, hogy hiába a hat gyerek, ők ne is álmodjanak róla, hogy bekerülnek a programba. – Olyan emberek kapnak ingyenlakást, akik elitták, elszórakozták a pénzt, amit kaptak. Nekünk meg azt mondják, hogy van házunk Keresztesen. De mindegyik lakásvásárlónak van tulajdoni joga, legfeljebb nincs felépülve a ház. Ami itt megyen, pofára megyen – szögezte le indulatosan Lakatos. Majd pedig azt bizonygatja, az elnök asszony édesanyja volt az első, akit „kivitt a faluba”, vagyis akinek lakást vett a szervezet.
– Édesanyámnak semmi köze a programhoz, ő attól függetlenül, saját pénzéből vette a lakását –válaszolta kérdésemre Lázár Györgyné. – Lakatos Aladáréknak volt házuk Mezőkeresztesen, eladták, önként jöttek vissza a barlanglakásba. Az Opel, amit ott áll, az övé, gondolom, hogy a lakáseladásból származó pénzből vette. Ők saját magukat zárták ki abból, hogy bekerüljenek a programba.
Vágányzár
A 2009-es esztendőben öt településen összesen 250 millió forintot fordítottak romatelepek felszámolására. A horvát határ melletti, 226 lakosú (közülük 108 cigány) Somogy megyei község, Zákány 50 millió forintot nyert, de a vasúti vágányokon át megközelíthető, faluszéli, néhány romos házból álló telep felszámolása korántsem volt zökkenőmentes. A szegregátum területén összesen 4 épületben 7 család élt, melyek közül 6 család (23 fő) számára vásárolt az önkormányzat a pályázati támogatásból bérlakást, és az általuk lakott rossz állapotú épületek bontásra kerültek. A zákányi vadtelep eldózerolása a projektre szánt pénz majd egyharmadát emésztette fel.
A faluban élőknek viszont nem tetszett, hogy kivételeznek a cigányokkal, az meg végképp nem, hogy hasonlóan Szomolyához, a községben vásárolt házakba költöztetik őket. A településen élő romák közül is sokaknak szúrta a szemét, hogy egyesek, akik maguk keveset vagy éppen semmit nem tettek ezért, ingyen jutnak jó minőségű házhoz.
A program kezdetén változások történtek a projektvezető és a szociális munkások személyében, melyekről az önkormányzat, mint projektmegvalósító döntött.
– Az általunk tervezett projekt köszönő viszonyban sincs a megvalósulttal – mondta Tapolcai Gyöngyi,a romatelep-felszámolási pályázat írója, aki bírósági úton avagy peren kívüli megegyezéssel, de szeretné megkapni munkája ellenértékét. – Családgondozó voltam a térségben – folytatta a szakember –, jól ismertem a családokat, együtt álmodtuk meg velük a projektet. Szociális teamünk olyan modellértékű megvalósításra készült, amit országosan adaptálni lehetett volna. Az önkormányzat máig tisztázatlan okok miatt cserélt le bennünket a szerződés aláírása után. Alapvető hibának látom, hogy helyi szakember nem vett részt a megvalósításban, noha nemcsak a megvásárolt ház a fontos, hanem a közösség is, amely a költöző család szomszédja lesz, különben integráció helyett elszabadulnak az indulatok. Az ingatlanoknak legalább felét mi nem vettük volna meg, mert nincs hozzá a vidéken szükséges kiskert, vagy melléképület. A felújítási munkába bevontuk volna a családokat. Reméltük, hogy a főként helyi vállalkozók később foglalkoztatóként is szóba jöhetnek. Nem akartuk elengedni a családok kezét: a gyerekek korrepetálásától, az életviteli tréningen át az egész család támogatására készültünk.
Zákány több mint egy éven át forrongott, hat közmeghallgatást is összehívtak a témában. Az új projektvezető, Novográdecz Antalné a történtek ellenére hangsúlyozta: szerinte a faluban a nagy többség egyetért a programmal, „csak a tiltakozóknak nagyobb a hangjuk”.
Tovább tüzelte a program ellenzőit, hogy a telepen élő romák közül többen is vissza akartak lépni. Elterjedt ugyanis annak híre, hogy a házakért több tízezer forint bérleti díjat kell majd fizetni. Amikor viszont kiderült, hogy csak jelképes összegről van szó, minden érintett jelezte, mégis költözne.
– Cigányok vagyunk, de nem értünk egyet azzal, hogy valakiknek csak úgy, könnyen jár ez a dolog – mondta egy, a zákányi főutcán megszólított asszony. Szerinte a falu másik, cigányok lakta telepén, ahol az ő családja is lakik, sokkal rosszabbak az állapotok, de velük senki sem törődik, oda nem jut a pénzből. –Bezzeg a Sarok (így nevezik a faluban vasútállomással szemközti vadtelepet – T. J.) az kapott... – méltatlankodott.
A képviselő-testület a zúgolódások miatt több alkalommal is tárgyalt a projekt folytatásáról, de minden esetben úgy döntöttek, hogy a pályázatot megvalósítják.
Az ingatlanok adásvétele 2009 októberétől 2010 márciusáig zajlott, mivel a vezetőváltások megnehezítették az aláírási folyamatokat.
A felújítási és bontási munkálatokra pályázatot hirdetett az önkormányzat. – Az ingatlanok felújítása megtörtént, nagyon jó állapotú és a műszaki szakértő által is jóváhagyott, átvett lakóépületekről beszélhetünk – legalábbis a projektet irányító Novográdeczné szerint. Ugyanakkor már a kiválasztás jogszerűségét is vitatta egy helyi vállalkozó, Csordás Imre. AProfil Építőipari Kft. ügyvezetője a szociális minisztériumnál és a megyei főügyészségen tett panaszt. „Az ajánlattételi felhíváson nem szerepelt aláírás, így kérdéses az egész eljárás. Az ajánlat mellékletében meg Nagybakónak az önkormányzata szerepel, valószínűleg az ő nyomtatványuk volt a minta, és elfelejtették kivenni a falu nevét” – írta levelében. Mindhiába. A nyertes a nagykanizsaiKozo Bau Kft. lett, 9,65 milliós ajánlatával.
– Az ajánlatok elbírálásából kiderült, hogy két kft.-t kizártak, a többiek, így mi is, megfeleltek a követelményeknek. Ennek ellenére a mi kft.-nket már nem értékelték ki, holott a legkedvezőbb, 5,2 millió forintos ajánlatot adtuk –magyarázta Csordás Imre. – A munkát a helyi vállalkozók és a célcsoport bevonásával akartuk megvalósítani, hiszen a pályázatban is szerepel, hogy az érintett családokat az egyszerűbb munkákba be kell vonni. Erre azt mondták: ingyen akarjuk dolgoztatni a cigányokat... AProfil Építőipari Kft. ügyvezetője szerint az önkormányzat számára nem lehetett volna közömbös, hogy a pályázatot mennyi közpénzből valósítja meg. A műszaki ellenőri posztra is jelentkezett helyi, jól képzett szakember, harmadannyi díjért, mint amit a nyertes ellenőr kért.
Csordás a miértekre a polgármesteri hivataltól is választ kért. Közölték vele (ahogy e sorok írójával is), hogy az eljárás során a jogszabályi előírások betartása, a szakmaiság és a projekt megvalósíthatóságának biztosítása volt a fontos, és így jártak el.
– A helyi vállalkozó pályázata a kivitelezésre nem felelt meg a szakemberek szerint, ráadásul mindenkit próbált megvesztegetni, majd fenyegetni – jelentette ki kérdésemre Novográdecz Antalné, aki szomorú jövőt jósolt a zákányi cigány integrációnak. – Sajnos, a helyzet nem sok jóval biztat. A családokat az önkormányzat teljesen magukra hagyta, Az új vezetés azokból a hangadókból került ki, akik a munkámat folyamatos feljelentgetéssel nehezítették.
(A cikk a Független Médiaközpont és a Soma Oknyomozó Újságíró Központ ösztöndíj-támogatásával készült.)
