Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

Rakovszky könyveit különös várakozás előzi meg. Elismert versei után nagy port felvert regényével, a hatalmas sikert elért, ezért beteljesít(het)etlen várakozásokat gerjesztő A kígyó árnyékával háta mögött,azóta, hogy az megjelent s óriási sikernek bizonyult mind a közönség, mind a szakma köreiben, nehéz a dolga. Most napvilágot látott hosszú novelláival sem maradéktalanul elégedett az olvasója, nem oldotta meg igazán őket szerzőjük. Részlegesen felelnek ugyan például azokra az elvárásokra, hogy jelenjen meg a női írás, a női szemlélet és tapasztalat az irodalomban –ám nem átütő narratív-poétikai formában történik ez meg most.

A formával, s különösen a megszólalások idődimenziójával kissé már az említett híres regényében is gondja akadt: a főhős nagy visszatekintésének időzítése nem tűnik elég megokoltnak.

Most narrátori pozíciókat váltogat.

Barátnők történetei vetítődnek össze – némileg tompán, vontatottan. Kevésbé élesen, frappánsan és összefogottan, mint például Ludmilla Ulickajánál. Fel-felvillan viszont bennük a meglepő, ám meglévő és felismerhető periferiális tapasztalat, amely itt kavarog körülöttünk, csak még nem vált irodalmi témává (ez rokonítja szövegeit Tóth Krisztináéival): a mobilozó járókelők, azok, akiket álmukból felvertek, s nehezen alszanak vissza, a férjtől a szülőhöz vissza-visszaköltöző gyerek – az unokával, az ismerkedni vágyók nemdohányzók, akik kommunikációs céllal hordanak magukkal gyufát, az altruista humanisták, akik hontalanokat pesztrálnak, a távolodó feleségét lebetegedésével zsaroló házidiktátor, a pozitív gondolkodású, angyalokat behívó körökből kiváló, az aszkézist megelégelő személyek.

Két idősík vetül egymásra: az említett ezredforduló, napjaink a Mónika-show-val, ezotériával a tévében és a fejekben, meg a hatvanas évek Magyarországa, amikor megjelent a televízió az otthonokban. Bizonyos szálakat végig is húz a szerző a két korszak közt, áthidalván a különbséget, s ilyenkor előfordul, hogy látványosan összeáll egy sors: egyes esetekben néhány oldalon tudja érzékeltetni, hogy húzódott évtizedekig egy véletlen házasság, aminek heteken belül véget kellett volna érnie, hisz annyi minden szólt ellene, s amikor már a gyerekek is önállósultak, hogy fogja a férj zsigeri zsarolással – lerokkanással, agyvérzéssel – végleg viszszatartani a feleségét. „– Direkt csinálta! – sziszegte Sári. – Hogy maga mellett tartsa! – Hülye vagy – nézett rá szigorúan Etel. – Agyvérzést nem lehet direkt kapni! […] – A dolgok csak úgy megtörténnek.” (A véletlen)

A tolerancia, jóhiszeműség, önmegalázás és önérvényesítés arányait kísérletezik ki ezek a szövegek. És a szolidaritásét, amiről néha úgy tűnik, hiánycikk a magyar kultúrában, társadalomban. Pedig nem – ott van Háynál, Tóth Krisztinánál, s most Rakovszkynál, igaz, túlhajtottan egy fiatal unokaöcs alakjában, „fiunkéban”, aki hajléktalanokat és hátrányos helyzetűeket istápol mániákusan. Szent őrült, aki együtt él pártfogoltjaival, akiről eszünkbe juthat távolról Dosztojevszkij A félkegyelműje: a humanista lelkesültségű, programszerű, kényszeres, személytelen szolgálat, az emberiség szeretete, az elvnek, a belső elvárásnak történő megfelelés. A test lázadása menekíti ki a szereplőt a kilátástalan helyzetből, amibe hozza magát. (Az ismeretlen tényező)

Ezt a tanulságot, ezt a kiutat Rakovszky világa is felleli – Kertész Imre, Ludmilla Ulickaja ugyancsak mélyen és sokat tud róla. Arról, hogy a test lerázza magáról a terheket, ha a lélek nem boldogul a személy gondjaival. Kapóra jön ilyenkor a betegség. Felfokozott, túlhajtott elvek szerint élni nem lehet tartósan – egyszer csak kipottyan belőle a személy, felülkeredik benne a lustaság, a természetes önzés, az önszeretet. A betegség vagy a hozzátartozók kimenekítik a szorult helyzetbe került jótevőt itt is (Az ismeretlen tényező); ebben a központi helyzetű, hosszú elbeszélésben a naplóíró unokaöcs értelmét veszített automatizmusnak látja a világot, aztán átbillen, és mindenkin segíteni akar, de a közönyösség ellentétét hajszolva túlzásba esik. Máskor az emlékezetkiesés, az öregkori tompaság segít kimenekülni a reménytelenségből. Igaz, fel lehet venni a tőlünk idegen tempót, néha hosszasan rajta lehet maradni a rossz, kényelmetlen irányon. A kényszerpálya is pálya. A szövegek megmutatják, hogy kopik bele a személyiség, miként őrlődik fel, zsugorodik össze, fakul ki egy-egy ilyen életpályán, mert előfordul azért, hogy nincs menedék, nincs kiút, végig fennmarad a kiszolgáltatottság – egyik stációból a másikba. És ha embertársainkat nézzük ezeknek a műveknek a világában: a képmutatás még a kisebb rossz (hangzik el és nyer ábrázolást ugyancsak) annyi leplezetlen emberi aljasság környezetében… És nagy valószínűséggel a rossz vég, a pusztulás vár ránk az út végén az novelláskötet tanúsága szerint: „…magányosan vonszolódom majd magam ide-oda, egyre görbébben, csontritkulástól és ízületi fájdalmaktól elgyötörten, az üres lakásban…” Az pedig csak üres utópia marad, hogy kiegyensúlyozott, érett párkapcsolatra szert téve révbe ér az adott elbeszélő lánya. A lány, aki rapszodikus, ideggyenge, betegesen féltékeny, önsorsrontó –emberiségmegváltó-típusú barátja pedig (a „lakó”) hagyja (a lány szabad választása és saját mérsékelt elköteleződése jogán) elfutni. (A zebrapinty)

A „lakó” „fiunk”-hoz hasonlóan mindenkinek jót akar tenni. (Ulickajának is van hasonló alakja: ő Surik, aki, igaz, a nőkön akar segíteni – minél szerencsétlenebbek, annál jobban.) Rakovszkynál most többször felbukkan egyegy szereplő, néha ugyanaz, máskor analógja. Nem könnyű azonosítani őket, arcélük kissé homályos. Sokfelé kanyarognak a történetek, ezért sem emlékezetesek (kivéve egy-egy plasztikus ívet), összefolynak, ahogyan összefüggéseik sem derülnek ki világosan. Vannak azonos és analóg helyek, személyek, helyzetek, motívumok. Többször megjelenik az említetteken túl a serdülőkori suta szexualitás, s a későbbi ambivalens viszony a testhez. Használja a narrátori pozícióváltást novellán belül (Az ismeretlen tényező), ám ennek követése gyakran fárasztó, minthogy nem tűnik funkcionálisnak. Sem a névvel, sem a betűvel illetett figurák nem elevenednek meg igazán, nem inspirálnak utánagondolásra és lapozásra, kissé erőltetett külső jellemzésekkel találkozunk (arckifejezéssel, fényviszonyokkal: a lány A zebrapinty ben), kevés a könyvben a nyelvi lelemény és a humor, sok a hosszadalmas, nóvumot nélkülöző leírás.

Kompozíciós, narrációs, nyelvi megoldatlanságok és ötletes jelenetek, helyzetek együttese a könyv, amelynek olvasója összefogottabb folytatásban bízik. Részlegesen marad fenn a rövid távú emlékezetben is – mintha valahol, valamit olvastunk volna egy alakról, viszonyról… (Magvető)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.