Amikor a jelenlegi családmodell válságáról beszélünk, akkor elsősorban a nukleáris család válságát értjük alatta, amely a globalizáció, az individualizmus és a fogyasztói társadalom hatására fokozatosan veszít a súlyából. Ez a folyamat a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával, különösen a monetarizmussal és a liberális progresszív társadalompolitikával van összefüggésben, amely az egoizmus és az agresszió elhatalmasodására, az emberi ösztönök korlátlan kielégítésére, mindenféle társadalmi korlát lebontására irányul. Ennek egy sor negatív következménye van a családszerkezet alakulására, illetve a családformák pluralizálódására. Az Európai Unióban az emberek 55%-a él nukleáris családban, de jelentősége egyre csökken. Ezzel szemben nő az egyszülős családok, a szinglik, a házasságkötés nélküli együttélési formákban élők, valamint a gyermektelen párok aránya. Ezek a tendenciák azt jelzik, hogy a család szerkezetében lényeges változások mentek, illetve mennek végbe.

A témával kapcsolatos előadás alapját az általam végzett alábbi kutatások jelentik:

• Válságban van-e a jelenlegi családmodell? (2001)

• Az újraházasodás esélyei és a vegyes családok problémái (2001)

• A roma családok helyzete néhány közép- és nyugat-dunántúli településen (2002)

• Nők a munka világában (2008)

A kutatás módszerei:

• gazdaság- és családstatisztika,

• esettanulmányok,

• mélyinterjúk,

• megfigyelések.

A fenti első három téma kutatási eredményei megjelentek a Globalizáció és család című tanulmánykötetben, amelyet a Comenius Bt. adott ki Pécsett 2002-ben. A negyedik téma kutatási eredménye elektronikus formában jelent meg 2009-ben.

1. Demográfiai tendenciák és a családszerkezet változása az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fő gond az, hogy a népesség csökken és (el)öregszik. Az EUROSTAT felmérése szerint 2050-ig kb. 52 millióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság Európában, leginkább Németországban, Magyarországon, Olaszországban és Lettországban.

Az ezredfordulón az EU lakossága felgyorsult öregedési folyamattal szembesült, amely az alábbi trendekkel jellemezhető:

• A várható élettartam növekedése.

• Nő a nagyon idősek aránya: az előrejelzések azt mutatják, hogy a 80 év felettiek száma a következő évtizedben 1/3-ával fog nőni. Az idősek legnagyobb arányban Olaszországban, Spanyolországban és Németországban találhatók. Ezekben az országokban arányuk 2010-ben előreláthatólag 30% körül lesz. Ezzel szemben Írországban ugyanez az arányszám kb. 18% lesz.

• Kevesebb a 15 éven aluli: a 15 éven aluliak száma az utóbbi 30 évben 1/5-ével csökkent, ugyanakkor a népesség munkaképes korú része egyre idősebb.

• Csökkenő termékenység: az elmúlt 30 évben az átlagos születésszám visszaesett ugyan, de országonként eltérő mértékben. Az 1960-as adatok szerint a kontinensnek ezen a részén egy nő átlagosan 2,59 gyermeket szült, míg 1998-ban egy nőre átlagosan 1,45 gyermek jutott. Ugyanakkor jelentősek a különbségek az északi és déli államok között. 1998-ban még mindig a leginkább házasságpárti déli tagállamokban született a legkevesebb gyermeke egy anyának, míg a legtermékenyebbek az ír anyák, valamint a házassági köteléktől ódzkodó dán, finn, brit és svéd sorstársaik voltak.

Ezeknek a negatív népesedési tendenciáknak az alábbi gazdasági és szociális következményei vannak, illetve lehetnek:

• Egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartania az egyre bővülő idős népességet. Vagyis felborulhat a jelenlegi nyugdíjés egészségbiztosítási rendszer, amelyet más alapelvek alapján kell újjá szervezni.

• Felerősödhet a szociális gazdaság által biztosított szolgáltatások iránti igény. Mivel a 80 év feletti idős emberek szociális és egészségügyi ellátása intézményes kereten belül sokba kerül, ezért a családok vagy maguk gondozzák az idős embert, vagy szakembert fogadnak fel az idős ember ápolása/gondozása céljából.

Ugyanakkor az elmúlt évben Európa több országában nőtt a gyermekszületések száma. Ezen országok közé tartozik Franciaország, ahol 2008-ban a születési arány 1,2%-kal nőtt az előző évhez képest, és ez a tendencia stabilan tartja magát. A növekedést a szociális háló (családi adózás) is segíti, valamint az, hogy a válság esetén a franciák olyan alapértékek felé fordulnak, mint a család. Hasonló tendenciák mennek végbe Belgiumban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Izlandon, Finnországban és Bulgáriában. Több országban ezt a pozitív folyamatot a bevándorlás is elősegítette.

A 2008 szeptemberében a berlini Népesedési és Fejlődési Intézet gondozásában megjelent kötet (Európa demográfiai jövője – miként változnak a régiók) előrejelzése szerint Magyarországon 2030-ban már 9,5 millióan élnek majd, míg 2007-ben 10,6 milliós Belgium akkorra 11 millióssá nő. Ez alatt a 8,3 milliós Ausztria 8,5 milliós lesz, a 9,1 milliós Svédország pedig 9,9 millióra duzzad.

Ez azt jelenti, hogy a fenti országok felismerték azt, hogy a gyermekek nagy gazdasági erőforrást jelentenek a jövőre nézve, s ennek megfelelő társadalompolitikát folytatnak. Megállapítható, hogy az Európai Unió népesedési helyzetének alakulása mindenképpen hatással van és lesz a jövőben az Európai Unió versenyképességére az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával és Indiával szemben.

Az Európai Unió tagállamaiban a családszerkezet folyamatos átalakulása figyelhető meg, ami házasságra, a családalapításra, illetve annak felbontására vonatkozó magatartásminták megváltozásával hozható összefüggésbe. Eme változások legfontosabb tényezői az alábbiak:

• Kevesebb és későbbi időpontban kötött házasság: a házasságkötések száma az egész Európai Unión belül csökken. Míg 1970-ben 1000 lakosra 7,9 házasságkötés jutott, addig e mutató értéke 1996-ban 5,1 volt. A 90-es években a legbőszebb házasulók a portugálok voltak, s továbbra is a svédek kerülték ezt az eseményt. Ugyanakkor a házasulók életkora egyre magasabb lesz.

• Gyakoribb a válás: a házasságok egyre kevésbé tartósak, a válások aránya viszonylag magas. A házasságok átlagosan 30%-a végződik a bíróság előtt, a legtöbb Nagy-Britanniában és a skandináv államokban, a legkevesebben még mindig Olaszországban válnak. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a tradicionális értékrend továbbélésével. (A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000 házasságkötésre 571 válás, 2007. évben pedig 610 válás jutott.)

• Nő a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelők száma: 1998-ban az Európai Unió lakosságának 7% élt ebben a családformában. Érdekes, hogy ez az arány Svédországban a legalacsonyabb, viszont Nagy-Britanniában, Finnországban és Írországban a legmagasabb. Az esetek 90%-ában az édesanya nevelte a gyereket.

• Nő az élettársi kapcsolatok száma: az élettársi kapcsolatok az északi államokban széles körben elterjedt, és a párok egynegyedét érinti – leginkább a fiataloknál gyakori. Jóllehet a házasságon kívüli együttélés a déli tagállamokban is terjed, számuk még nem túl jelentős.

• Több a házasságon kívül született gyermek: az EU-ban minden negyedik gyermek házasságon kívül születik, de nagy különbségek vannak az északi és a déli tagállamok között. 1998. évi adatok szerint a házasságon kívüli szülések Izlandon a legelterjedtebbek, ahol a gyermekek 2/3-a így jön világra. Ugyancsak magas az arány Svédországban, Norvégiában és Dániában. A másik végletet képviseli Görögország, Svájc és Olaszország.

• A nukleáris családmodell még meghatározó, de jelentősége folyamatosan csökken. Az EU-államokban az egy párból és gyermekből álló család a leggyakoribb háztartástípus. Az emberek 55%-a él ilyen háztartásban. Ezzel szemben nő a gyermektelen párok aránya (19-20%).

• Egyre ritkábbak a kibővített háztartások. A nukleáris családból és még egy vagy több családtagból (például nagyszülőből) álló háztartások száma fokozatosan csökken. Ennek ellenére az ilyen háztartások még ma is nagyon fontosak a déli tagállamokban.

A leghagyományosabb családmintákat és háztartástípusokat a déli tagországokban és Írországban találjuk. Ezekben az államokban kevesebb a válás, és ritkább az élettársi kapcsolatok száma. Ezekben az országokban az európai átlag felett van a háztartások átlagos nagysága (3,1-3,4 fő háztartásonként). Ide tartozik az is, hogy a gyermektelen párok és a gyermekeiket egyedül nevelő szülők aránya alacsony.

Az északi tagállamokban ezzel szemben elmozdulás tapasztalható az új típusú, kisebb háztartások irányába. Ezekben az országokban magas az egyszemélyes háztartások aránya (29 és 31% között), míg a négy vagy több személyből álló háztartások az összes háztartásnak mindössze 20%-át alkotják. A háztartásokban bekövetkező változások a válások magas számára vezethetők vissza. Ennek eredményeképpen nagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, illetve az ilyen családtagokból álló háztartások jelentősége. Nagyon gyakori az élettársi kapcsolatok száma, és nagyjából minden második gyermek születik házasságon kívül.

Az Európai Unió (EU) statisztikái két tendenciát jeleznek meglehetősen egyértelműen. Az egyik, hogy a gazdasági fejlődés, illetve a fejlettség magasabb szintje nem kedvez a szűk jogi értelemben vett házassági kapcsolatoknak. Ennek jelei megmutatkoznak az EU gazdagabb északi és relatíve szegényebb déli országainak adatai öszszevetésekor.

A másik érzékelhető tendencia viszont az, hogy a házasság intézményének népszerűtlenné válása nem feltétlenül jár együtt a születésszám azonos mértékű csökkenésével.

2. A jelenlegi családmodell válságjelenségei Magyarországon

A jelenlegi családmodell válságjelenségei közül az alábbiakat tartom a legfontosabbaknak:

• A házasodási hajlandóság és a gyermekvállalási kedv csökkenését;

• A válások magas arányát;

• Az egyszülős családok gazdasági és szociális problémáit;

• A szingli életforma és a házasságkötés nélküli együttélési formák terjedését.

2.1. A házasodási hajlandóság és a gyermekvállalási kedv csökkenése Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a család, a házasság pozitív megítélése napjainkban változóban van. A válságjelenségek megnyilvánulnak olyan tényekben, hogy egyre kevesebb a hagyományos, ideálisnak tekintett családmodellben élők aránya, hiszen csökken a házasságkötések száma, változatlanul magas arányú a válások száma, a csökkenő gyermekszám mellett egyre több gyermek születik házasságon kívül. A rendszerváltás óta eltelt időszakban tovább folytatódott a családi normák és együttélési minták a 80-as években elindult átalakulási folyamata. A házasodási életkor feljebb tolódása összefüggésben áll a nők iskolai végzettségének emelkedésével, ezen belül is a középfokú és a felsőfokú végzettséget adó iskolákba való tömeges beáramlásukkal. A nők iskolázottságának emelkedésével az iskolában eltöltött évek alatt a fiatal nők státusza nem illeszkedik a házas nő hagyományos státuszához, tehát a többség csak legmagasabb iskolai végzettségének megszerzése után megy férjhez. Másrészt az iskolázottság javítja a nők munkaerő-piaci esélyeit, növeli a választási lehetőségeiket, és azt is lehetővé teszi, hogy adott esetben ne fogadják el a házasság hagyományos formáját. A házasságok eltolódásának a másik oka, hogy a fiatalok inkább maradnak az iskolapadban és választanak még egy szakterületet, ahol tovább tanulhatnak. A munkába állásnak ez a fajta kitolódási szakasza hatással van a házasságok időbeli kitolódására, mivel a tanulás után a fiatalok egzisztenciát, illetve karriert építenek, és ezek megalapozása után jöhet a családalapítás. Ha ez idő alatt a házasság meg is történik a két fiatal között, a gyermek születése későbbi időpontra tevődik át.

A házasságnak, mint preferált párkapcsolatnak a visszaszorulása természetesen gazdasági tényezőkel is összefüggésbe hozható. Egyrészt a társadalomnak azok a rétegei, akik a rendszerváltás nyerteseinek nevezhetők, megengedhetik maguknak, hogy az egyedülálló családi állapotot válasszák. Ők azok, akik egy keresetből is fenn tudnak tartani egy lakást és egy normálisnak tekinthető életszínvonalat, ennek következtében nem szorulnak rá a házasság nyújtotta anyagi biztonságra. Tapasztalataink szerint fővárosunkban is kezd kialakulni egy réteg, amely a „Yuppiek”-hoz hasonló életvitelre törekszik. Felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, gyors karrierre vágynak és minél jobb anyagi helyzetet próbálnak teremteni. Általában divatos szakterületeken tevékenykednek, mint például reklám, pénzügy, marketing, jogi pálya. Mivel a karrier és a magas jövedelem számukra a legfontosabb, ezért nem házasodnak, inkább együtt élnek és az esetleges házasságkötés után is gyermektelenek maradnak. Sokat dolgoznak, munka után azonban divatos szórakozóhelyekre járnak. Jómódjukat szívesen mutogatják hivalkodó fogyasztással. Tehát a magasabb jövedelem és a fiatalabb életkor nagyobb eséllyel eredményez liberális házassági, párkapcsolati gyakorlatot.

A házasság halasztásának, illetve esetleges egyáltalán meg nem kötésének egy másik gazdasági jellegű oka a társadalom másik végpontján az elszegényedő rétegeknél keletkezik. A munkanélküliség a pályakezdőket az átlagosnál lényegesen magasabb arányban sújtja, így ezeknek a fiataloknak a családalapítása önálló kereset nélkül a bizonytalan jövőbe tolódik.

A házasság népszerűségének csökkenése összefügg azzal is, hogy a társadalomban az élettársi kapcsolat megítélése, elfogadottsága is sokat változott. A nyugateurópai országokhoz képest Magyarországon még ma is alacsony az élettársi kapcsolatok száma és aránya a tartós párkapcsolatokon belül, de különösen így volt ez az előző évtizedekben. Ez a fajta párkapcsolat hosszú ideig a társadalom alsó rétegeihez kötődött, illetve bizonyos társadalmi rétegek esetében, (például az özvegyek, elváltak) a közvélemény tudomásul vette ezt az együttélési formát. Az élettársi kapcsolatok számának növekedése ellen hatottak gazdasági tényezők, elsősorban a lakáshoz való jutás lehetősége, a társadalom értékítélete. Az eltelt évtized azonban gyengítette ezeknek a tényezőknek a hatását, így az élettársi kapcsolat fokozatosan elfogadott párkapcsolattá válik a házasságot még nem kötő fiatalok esetében. Ez a „családi állapot” azonban éppen azt célozza, hogy a felek a házastársi kapcsolatnál nagyobb mértékben kívánják megőrizni függetlenségüket.

A nők körében fellelhető három legfontosabb gyermekvállalási stratégia (Bagavos, 2000):

• Karrierstratégia: azok a nők választják ezt a stratégiát, akiknek karrierjük van és komoly ambíciókkal rendelkeznek, emiatt a gyermekszülés az ő esetükben háttérbe szorul. Egyáltalán nem, vagy csak egy gyermeket szülnek.

• Kombinációs stratégia: ebbe a kategóriába tartozó nők is folyamatosan dolgoznak, de ők vállalkoznak arra, hogy a munkájukban való előrehaladást feladják, legalább arra az időre, amíg gyermekük el nem éri az iskolás kort.

• Családteremtő stratégia: ezek a nők hosszabb időre megszakítják a munkájukat, vagy fel is adják az első gyermek születésekor. Több gyermeket szülnek, mint a fentiek, de nem eleget ahhoz, hogy az első két stratégiát választó nők miatti kevés születésszámot kompenzálják. Ez a stratégia egyre inkább halványulni látszik.

A rendszerváltást követően a gazdasági változások nagy hatást gyakoroltak a társadalom különböző rétegeire. Bizonyos rétegek pozitív hatásként értékelték az átalakulást, de a társadalom nagyobb részét hátrányosan érintette. A megváltozott feltételek, körülmények következtében a társadalom egyik alkotó elemének a családnak is igazodnia kellett az új és szokatlan helyzetekhez. A változásokhoz igazodva átalakult a család értékrendje is, amely meghatározza a fiatal házasok jövőbeni elképzeléseit, sőt a megvalósítás fontossági sorrendjét is. A fiatalok gondolkodásmódjának, normáinak és az életcélok sorrendjének megváltozása következtében a gyermekvállalást megelőzik más elsődleges feladatok. A rendszerváltást követő gazdasági nehézségek a fiatalokat hátrányosan érinti. Ezért nehezebben indulnak el az életben. Ennek oka a munkavállalás és a kereseti lehetőségek kedvezőtlen hatása, mivel a munkanélküliség a pályakezdők és a fiatalok körében a legnagyobb. A jövő pesszimista megítélése pedig lefelé módosítja a családalapítást és a gyermekvállalási kedvet.

A házaspárok gyermekekre vonatkozó döntését elsősorban közgazdasági szempontok határozzák meg. Napjainkra egyre inkább jellemző az, hogy a fiatalok a gyermekvállalás, -nevelés költségeit összevetik a családi jövedelemmel. A többletkiadások, jövedelemkiesések súlya sokkal nagyobb, mint a gyermek iránti vágy. Annál is inkább, mert a gyermek születése után járó szociális juttatások mértéke jóval elmarad a szükséges kiadásoktól. A fiatal házaspárok először az életszínvonalra vonatkozó elképzeléseket, célokat próbálják a maguk számára biztosítani. Gyermekvállalásra csak akkor gondolnak, ha a családi élet kerete az önálló saját lakás már megvan, ahol függetlenül élhetik a családi életet. Ennek a célnak van minden alárendelve: az idő, energia, pénz, az egész életük. Ennek megvalósítása az elsődleges cél. Az otthonteremtés alapja és egyben a megvalósítás feltétele a biztos munkahely, a stabil jövedelem.

Az Európai Unió 15 tagállamában 26-ról 27 évre nőtt a nők életkora az első gyermekük születésekor, ami magasabb, mint az új tagállamokban, ahol 24-ről 26 évre nőtt. 1990-re a legalacsonyabb a reprodukciós szint alá esett Európa keleti része. Ennek okai a gazdasági-szociális problémák, valamint nem ritka az akaratlagos gyermektelenség sem.

A gyermektelenség ma természetes okokra is visszavezethető. Minden ötödik pár meddő. Az egészséges szülés ideje a nők 22–24 életévében lenne ideális, ami napjainkra 30–35 életévre tolódott, mert az értelmiségi réteg ekkorra döbben rá, hogy gyermeket kellene vállalnia. Az önzés, a saját érvényesülés miatt mire rádöbbennek, fél, egy év próbálkozás után már lehet, hogy késő. A fiatal, csinos lányok a 20-as éveik elején még sűrűn váltogatják partnerüket, aminek következménye lehet a fertőződés, petevezeték-elzáródás. A férfiaknál is egyre gyakoribb a termékenységi probléma. Közel negyven év alatt harmadára csökkent a nemzőképességük, amely mind a környezet káros hatásainak és a stresszes életmódnak köszönhető. Ahhoz, hogy az emberek ne éljenek stresszben, az életszínvonal erősödésére lenne szükség.

A rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok, a gyermekek. Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás után megnőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyeknek eredményeképpen egy szűk réteg nagyon gyorsan meggazdagodott, míg a társadalom nagy többsége elszegényedett. A gyermekes családok életkörülményeinek romlása egyértelműen a rendszerváltás következménye. A gyermekes családokat továbbra is az átlagosnál kétszer jobban sújtja a munkanélküliség. A kisgyermekes családok esetében az anya gyesen, gyeden van, és ha az apa elveszíti az állását, akkor a családban nem marad aktív kereső. Különösen igaz ez az alacsonyabb iskolai végzettségű, szakképzetlen és roma származású családokra. A gazdasági világválság tovább növelte a létbizonytalanságot, aminek következtében az Európai Unióban és Magyarországon is csökken a foglalkoztatottak száma. Ez szintén negatívan befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot.

2.2. A válások magas aránya Köztudott, hogy Magyarország hosszú évek óta „előkelő” helyet foglal el a válási statisztikák világranglistáján. A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000 házasságkötésre 571 válás, 2007 évben pedig 610 válás jutott. A válások következménye az egyszülős családok létrejötte és az újraházasodás. A házastársi konfliktusok három tudományosan is megerősített alapforrása: a személyiségbeli különbségek, a családi mikroközösségek ellentétei, valamint a társadalmi struktúrában elfoglalt hely és az ebből következő szerepek. Magyarországon a válások számtalan okra vezethetők vissza. Az egyik például az, hogy sok fiatal korán és meggondolatlanul köt házasságot. Másrészt a házassággal szemben olyan elvárásaik vannak, amelyek hamisak, s ebből adódnak a csalódások, amelyek váláshoz vezetnek. Alapeset egy új partner megjelenése, amely történhet úgy is, mint „derült égből a villámcsapás”, úgyis, hogy a harmadik fél színrelépése egyenesen törvényszerű, mert a házasság valami miatt már előtte sem működött jól. Gyakori válási ok a házastársak eltérő családi indíttatása, a különböző értékrendek, erkölcsi normák, szokások összeegyeztethetetlensége. Itt említendő az is, amikor az egyik fél szülei „befolyása” alatt áll, a szülők nem hajlandók tudomásul venni, hogy a házassággal új család jön létre, gyerekük felett továbbra is gyakorolni akarják a szülői „felügyeletet”. Az utóbbi két évtizedre jellemző az eredeti tőkefelhalmozás, amelynek során bonyolultabb lett a családok élete. A korábbi tervgazdálkodást felváltó piacgazdaságban már a vagyon, a pénz meghatározó, és a társadalom részvevői – akár csak a klaszszikus kapitalizmus időszakában –mindent félredobva megpróbálták vagyonukat felhalmozni, életüket új pályára állítani. A határok megnyitása, a műholdas televíziózás beindítása új példaképeket teremtett. A gazdasági átalakulás magával hozta a munkanélküliséget, ám ezzel egy időben nőtt az egyéni és társas vállalkozások száma. Amíg az elszegényedő családokban a jövedelem csökkenése, a korábbi anyagi biztonság elvesztése, a stabil szociális háló szétszakadása lett a fő vitapont, addig a gazdaságilag erősödő családoknál a növekvő jövedelem felhasználásának módja, az új életmodell elérésének szükségessége okozott feszültségeket. Mivel mindkét csoport átalakulás, változás alatt áll, ezért stresszoldóként, esetenként szimulálóként sok esetben az alkohol, újabban a drogok felé fordul.

Mindkét társadalmi struktúrabeli változás, azaz a munka elvesztése okozta kezeletlen depresszió és az üzleti sikerek túlzott hajszolása szétszakíthatja a családokat, a partnereket.

A tartósan munkanélküli és a karrierépítő új környezetet, új csoportot talál magának, amelynek normái eltérnek korábbi környezetétől és a szerepek is különböznek a korábbiaktól. A változatlan helyzetű/szerepű házastársak nehezen viselik a partner új szerepét, aki vélhetően családi szerepében is újat próbál kialakítani. Ennek következménye az, hogy egyre kevesebb a közös téma, egyre több a konfliktus és az érdekellentét. A vállalkozásokban általában a férfi a kezdeményezőbb és a két fizetésből élő családokban is a férj munkájának elvesztése okozza a legjelentősebb anyagi kiesést és az ebből keletkező konfliktusokat. A statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy napjainkra hazánkban a válások 70%-át a nő kezdeményezi.

A válások alakulásában fontos szerepet tölt be a párok értékrendszere is. A vallásos párok körében sokkal alacsonyabb a válások aránya, s a válás után is kiegyensúlyozott kapcsolatban maradnak egymással.

Az említett válási okok többnyire nem önállóan fordulnak elő, hanem egymásból adódnak, illetve egymással kombinálódnak. Azt azonban, hogy a házasságnak milyen a minősége, a stabilitása, az egymáshoz való alkalmazkodás, a házastársak közötti kommunikáció, a közöttük lévő kapcsolat szorossága határozza meg. Ezek megfelelő működése a konfliktusok sikeres kezelését is magával hozza. A válások számának jelentős növekedése viszont azt mutatja, hogy baj van a konfliktusok kezelésével. Természetesen óhatatlanul vannak olyan esetek, amikor a válás elkerülhetetlenné válik, ilyenkor a válás kultúrájának minél pozitívabb megnyilvánulására kell hangsúlyt fordítani, valamint arra, hogy a házasság felbomlását követően a volt házastársak egymás iránti magatartása is megfelelően kulturált legyen. A válásoknál azonban nem mindig van jelen a kulturált felnőtt viselkedés, hanem sokkal inkább a gyűlölet és a harag dominál, ahelyett, hogy két felnőtt ember higgadtan törekedne a megegyezésre a bíróság előtt. Meg kell még említenünk a válások másik fajtáját, a különélést. Itt a felek papíron ugyan házasok, de teljesen külön élnek. Vannak olyanok, akik egy idő után intelligens módon rendezik konfliktusaikat, újra megpróbálják az együttélést. A partnerek másik csoportja az, akik nem költöznek újra össze, hanem véglegesen a házasság felbontása mellett döntenek. (A jelenlegi törvények szerint 4 év különélés után a házasság felbontása tárgyalás nélkül történik).

2.3. Az egyszülős családok gazdasági és szociális problémái Az utóbbi évtizedekben az egyszülős családok létrejötte az alábbi okok miatt következett be: a szülők válása, az egyik szülő elhalálozása, vagy egyedülálló nők gyermekvállalása. A család életét nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen okból egyszülős a család. Minden európai országban az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett a házasságkötések és a válások aránya. Az egyszülős családok 60%-a válás miatt jön létre. A Budapesten élő gyerekek egyharmada egyszülős családban él. Válás után gyakori az új házasság kötése, de ez általában a férfiakra jellemző. A nők ritkábban kötnek új házasságot, inkább akkor, ha még nem született gyermekük.

A családjog a válás során a gyermekelhelyezés megítélése kérdésében az anyának kedvez, a férfiakat anyagi hozzájárulásra kötelezi. A gyermektartás összege általában nem lehet magasabb, mint az apa jövedelmének 20% – egy gyermek esetében –, ami a kiesett jövedelmet nem pótolja a család számára. Ezért nem szokatlan, hogy az egyszülős háztartások nagyrészt anyagi gondokkal küzdenek, hiszen csak egy jövedelem áll rendelkezésre.

Ha a másik szülő elhalálozott, akkor az állam nyújt támogatást, de ennek mértéke Magyarországon még mindig alacsony, és nem jelent jelentős segítséget. Az a tény is nehezíti a gyermekét/gyermekeit egyedül nevelő szülő helyzetét, hogy a felnőttkor kezdete későbbre tolódik, így a szülőnek tovább kell eltartania a gyermekét/gyermekeit. Emellett a gyermekek egyre nagyobb százaléka tanul tovább különböző felsőoktatási intézményben, ami az állami támogatások mellett is jelentős költségekkel terheli a családot. Ezért gyakran előfordul, hogy a gyermek anyagi okok miatt nem tud továbbtanulni, ami tovább rontja esélyeit a munkaerőpiacon. Ehhez hozzájárul az is, hogy a fiatalok nehezen jutnak saját lakáshoz, csak később tudnak elköltözni a szülői házból. Az önálló élet megkezdése tehát komoly nehézségekkel jár, ami szintén a szülőre nehezedik. A gyermeknevelés során nagy teher hárul az anyagi gondok mellett abban is, hogy egyedül kell két szülő feladatait ellátni és átvenni a másik fél szerepét is. A nők akkor kötnek inkább új házasságot, ha már a gyerekek önálló életet élnek. Mivel ez később történik, a nők ilyen esetben már az új házasságban gyermekvállalására nem gondolnak.

Nem ritka jelenség a leányanyaság sem. Az ilyen esetek előfordulnak hazánkban is. A leányanya nem tudja eltartani és önállóan nevelni gyermekét, hiszen általában ő maga is kiskorú még. Ebben is a szülőknek kell részt vállalni és már nem egy/vagy több, hanem plusz egy gyermek szükségleteit megfelelő szinten kell kielégíteni. Sajnálatos, hogy a szexuális kultúra oly módon változott, hogy a leányanyák és az abortuszra jelentkező leányok között 13–15 évesek is vannak. Sajnálatos, hogy az abortusszal kapcsolatos szigorítás rákényszeríti a gyermekszülést azokra a fiatal lányokra, akik még nem készültek fel a gyermekvállalásra és nevelésre. Gyakran előfordul, hogy az ilyen esetekben a gyermek apja nem vállalja fel a gyermeket és nem segíti őket semmilyen formában, vagy csak anyagilag járul hozzá a család kiadásaihoz. Ezért a fiatal anyák egyre nagyobb számban követnek el csecsemőgyilkosságot. Ha a fiatal szülők mégis összeházasodnak, a házasság vagy szülői kényszer miatt, vagy az apa kötelességtudatából történik meg. Az ilyen házasságok ritkán maradnak meg, hiszen egyik fél sem készült fel a tartós kapcsolatra és a családi életre.

Az egyszülős családok új megjelenési formáját jelentik azok a családok, ahol a nő tudatosan vállalja egyedül az anyaságot, és szüli meg gyermekét, házasság nélkül. Az ilyen anyák általában jó anyagi háttérrel rendelkeznek, már megteremtették saját egzisztenciájukat, valamint a gyermeknevelés feladatait egyedül akarják ellátni. Ez a jelenség Magyarországon meglehetősen ritka, ennek oka lehet a társadalmi-gazdasági helyzet.

A gyermeknevelés költségei az elmúlt években jelentős mértékben megnövekedtek, ami a gyermekes családokra egyre nehezebb terheket ró. Ezeket a terheket a kétszülős családok is egyre több erőfeszítéssel tudják viselni, azonban az olyan családokban, ahol a gyermeknevelés az egyik szülő feladata, ezek a terhek még nehezebben viselhetőek. A szülők természetesen igyekeznek gyermeküknek lehetőségeikhez képest mindent biztosítani, ám ezek a lehetőségek korlátozottak.

A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy aki hátrányos helyzetű, vidéken született, és valami miatt az átlagosnál rosszabb körülmények között él, a szülők akaratlanul is átörökítik saját nehéz életkörülményeiket a gyermekeikre. Ily módon a gyermeküket egyedül nevelő szülők jellemzően kevésbé jó körülményeket tudnak biztosítani gyermeküknek, ezért az ilyen családokban felnövő gyermekek jelentős részének életesélyei sokkal kedvezőtlenebbül alakulnak.

A fiatalok a házasságkötésük után családi életükbe olyan mintákat visznek, amiket otthoni tapasztalataik alapján hoznak magukkal a házastársi és szülői szerepekre vonatkozóan. Ha a gyermek egyszülős családban nő fel, akkor nem szerez tapasztalatokat a szülői szerepekről és a házastársi kapcsolatokról. Ezek a hiányosságok a későbbi párkapcsolatokban fognak jelentkezni és házasság esetén jelentős konfliktusok forrásai lehetnek, amelyek váláshoz is vezethetnek.

2.4. A szingli életforma és a házasságkötés nélküli együttélési formák terjedése A személyes szabadság fokozódásával és az életszínvonal javulásával a fejlett társadalmakban és Magyarországon is egyre több pár választja a szingli életformát vagy/és a házasság nélküli együttélést.

A modern társadalmak túlnyomó többségében egyre csökken az együtt élő családtagok száma, szűkül az egymással intenzív kapcsolatot tartó rokoni kör, s növekszik az egyedülállók aránya. Az egyén láthatóan mind gyakrabban sikerre, karriere és fogyasztási javakra cseréli kötelékeit, miközben gyakran nem érzi az erős kapcsolatok sorvadásával járó veszteségeket. Az erős kapcsolatok sorvadásának tendenciáját jelzi a házasságok, a tartós partnerkapcsolati köteléket halasztó egyedülálló fiatalok aránya. Ennek egyik megnyilvánulási formája a szingli életforma.

 

Folytatása következik!

(Elhangzott a Népesedés és társadalompolitika című tudományos konferencián 2010. április 9-én, Győrben. A konferencia anyaga megjelenik az azonos című, készülő tanulmánykötetben.)