Fáy megérdemelt bukást jósol a hét magyar filmrendezőinek

Két magyar rendezőnek is bemutatója van a héten, nem nagy kockázat megjósolni, hogy egyik film sem lesz siker - írja kritikusunk.

Kabátujjal fényesített apróságok

Márai a harmincas években szinte két kézzel ír, tárcákat, benyomásokból, egyszerű bűnügyi hírekből gyártott történetmorzsákat. Pontos mondatok, éles észrevételek, humor, könnyed csevegés – ezek a Márai-féle cikkek összetevői.

Az élet álom

Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom című kalandos komédiáját, (netán tragédiáját) kísértette színre a Katona József Kamrájában Kovács Dániel egyetemi hallgató. A spanyol barokk nehezen színpadra bogozható remekével küldte vizitkártyáját a színházi életnek.

Korunk hőse

A C’est la guerre egy kissé megmagyarázza a másik sikeres kortárs operát, Vajda János művét, a Mario és a varázslót, főleg azért, mert épkézláb, élvezetes színpadi mű.

Az igyekezet megvan

Üres fekete térben vörös lepel lebeg, alóla kerül elő Richárd vörös forrónadrágban. Az egyik legszörnyűbb Richárd, amit valaha láttam. Az előadás valóságos enciklopédiája a borzalomnak, amit a modern színház kiizzadt magából.

 

Szuperbojz

Nem lehet nem azt fogalmazni meg, ami van . Egy filmben vagy a rendezői intuíció, vízió, a kifejezés ereje, a gondolat mélysége mond valami érvényeset a világról, amelyben élünk – vagy a puszta létezése. Ugyanis egy vacak film is jelentéssel bír, még ha ez nem is volt szándékában alkotóinak. Nem tudja nem tükrözni azt a világot, amelyből vétetett.

Kabay Barna új komédiája – vagy mi – is éppen olyan, mint a közeg, amelyben született. Multiplex moziban kell nézni – aminek agreszszív hang- és fényerejét, hivalkodó méreteit a magam részéről amúgy szívből utálom –, s még idejében kell érkezni, hogy le ne maradjunk egyetlen hülye hollivúdi múvi előzeteséről sem. Ha látjuk, mi energiát fektet egy Meryl Streep a legkönnyedebb vígjátéki szerep megformálásába is, ha tudatosodik, mennyire ki van dolgozva a legutolsó lövöldözős film is, ha érzékeljük azt a temérdek tehetséget, odafigyelést, jelenlétet és munkát, ami a legközhelyesebb romkomba is okvetlenül bele van fektetve – akkor látjuk csak igazán, mennyire át vagyunk verve az előzeteseket követő főműsorral.

Az ember nem a katarzisért megy be egy Bajor Imre, Gesztesi Károly, Kálloy Molnár Péter, Mucsi Zoltán főszerepelésével hirdetett magyar vígjátékra, hanem mert arra számít, nevezettek végigbohóckodják neki azt a másfél órát, lesz móka, kacagás, jó poénok stb. A baj csak az, ha ezt a rendező is így gondolja. Ha azt hiszi, leszerződteti a négy mókamestert, beleteszi valami kvázi történetbe, s aztán jönnek a poénok maguktól. Esetleg, hogy a kabaré- és stand-up fronton már bizonyított, ezúttal a forgatókönyvet jegyző Litkai Gergő poénjai majd megoldják azt a kínos problémát, hogy magának a rendezőnek semmi nem jut eszébe az amúgy éppenséggel nem reménytelen alaphelyzetről.

A kiérdemesült rocksztár húsz év utáni hazatérése és a popszíntérre való visszakapaszkodása önmagában humorforrás lehetne, pazar lehetőség kiváló szatirikus helyzetek megteremtésére és kidolgozására. Jellemkomikumra, helyzetkomikumra! De nem. Ilyesmiről nincs semmi mondanivalója a film létrehozóinak, az egész kiinduló helyzet csak váz, fogas, amire rá lehet aggatni az egymással összefüggésben sem lévő jelenetek szokásos kabarétréfáit. Ha az ember a tévé távirányítóját nyomogatja, egyszerre legalább öt különböző csatornán megy ilyesmi, napi 24 órában. Nem rossz az, csak tíz perc után fárasztó. Van minden fene: vidéki bukolika (Haumann Péter mint paraszt) és szőke nő (Stefanovics Angéla már többedszer), Kelet-mániás médiacápa (Rudolf Péter, kisujjból) és mackós házmester-paródia (Scherer Péternek sem kellett messzire mennie a legutóbb épp a Made in Hungáriában is bevált figuráért). És főleg romantikus szál, ami aztán rá is telepedik szépen a filmre. A már ifjan is kellemetlenül modoros Kolovratnik Krisztián és az egyetlen hiteles mozdulatra, hangsúlyra, pillantásra nem képes Kerekes Vica édelgi és keménykedi, konspirálja és bazsalyogja végig voltaképpen a produktumot, háttérbe szorítván azokat, akikkel pedig eladni igyekeznek azt. Bajortól a szokott részeges különszámot rendelik meg tehát, Gesztesit az obligát macsóskodásra kérik fel, Kálloy Molnár némi egyéni színt azért csempész a végképp megpolgárosodni nem tudó rocker figurájába, Mucsi pedig szintén nem vadonatúj, de megunhatatlan fanyarságát hozza. Csak egy rendező hiányoznék már.

Nem lehet nem azt fogalmazni meg, ami van . Ez van ezen a fronton. Nyegleség, megúszás, igénytelenség. Láttunk már ennél is roszszabbat, hajjaj. De azért ez nem lehet mentség örökké.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.