Kritika

Félidőben

Kéri László | Kritika | 2012. március 31.

2012 áprilisa lehetővé teszi a félidős számvetést, hiszen időben egyforma távolságra vagyunk az előző, meg a következő általános választásoktól. Ezúttal mindenekelőtt az új Fidesz-korszak második évében lezajlott és többé-kevésbé rendszerszintűnek tartható változásokat igyekszünk leírni, összegezni és értelmezni.

Egy politikai egyház lassan őrlő imamalmai

Papp László Tamás | Kritika | 2012. március 31.

Szerintem Orbán Viktor legnagyobb politikai erénye a túlélés. Ő egy igazi túlélőművész, akit leginkább az jellemez, hogy a folyamatosan változó céljait és elképzeléseit ezerszázalékos lendülettel, kételymentesen volt képes átvinni, és ez annyira sikeres volt, hogy a szavazótábora nagyon gyakran nem kicserélődött, hanem követte a változó pozícióiba. Így ez a mostani 180 fokos fordulat a szavazóiban nem kelti ezt a rossz érzést, hanem alkalmazkodni fognak hozzá”1 – mondta a kormányfőről Török Gábor politológus.

A megoldhatatlan

Almási Miklós | Kritika | 2012. március 31.

V an abban valami szimptomatikus, hogy miközben a londoni St. Pál-székesegyház előtt az „Occupy Wall Street” mozgalom aktivistái kempingeznek, a Financial Times felkapta a témát és Capitalism in Crisis szalagcímmel vitasorozatot indított –ami egész januárt kitöltötte, fontos résztvevőkkel. Hab a tortán, hogy az idei Davos Forum (2012. január 25–29.) jelszava „A nagy átalakulás: új modellek formálása” volt. A végpontok most találkoznak: a „fentieknek” és a „lentieknek” egyaránt nem tetszik a rendszer, hogy a kapitalizmus radikális nagyjavításra szorul. E malaise leginkább látható réme az adósságválság. Ami aztán húzza magával a többi gubancot.

Demokrácia-horpadások

Tamás Pál | Kritika | 2012. március 31.

A kelet- és közép-európai demokráciák történetében nehéz az elfogadható és megbízható összehasonlítási pontok kijelölése. A rendszerváltás retorikája szerint 1989-ben, vagy 1991-ben az illető országok „visszatértek Európához”; így az összeomló autoriter rendszerek romjai alól visszatértek valamilyen „korábbi demokráciához”.

Kik ezek?

Szekeres Szabolcs | Kritika | 2012. március 31.

Célia sietve magas sarkú cipőt húz harisnyás lábára, és bokája épségének kockáztatásával feláll a bőrkanapéra, hogy botcsinálta papként összeadhassa Orlandót és Rosalindát. Szép mutatvány, ez kétségtelen. Még az első felvonásban a száműzött herceg két társával együtt fogat mos, egymás feje felett és mellett próbálnak beleköpni a földre helyezett vödörbe. Vajon miért így? Talán nincs fürdőszoba a próbateremben, amely lakásként is használatos, és ahol Shakespeare Ahogy tetszik című darabját játszatja Koltai M. Gábor rendező?

József Attila marxizmusáról 1

Veres András | Kritika | 2012. március 31.

1. Tanulmányom elsősorban nem arról szól, hogy József Attila milyen teljesítményt nyújtott marxista gondolkodóként, illetve hogy én miképp vélekedem erről, hanem hogy általában mit gondoltak erről. Ezt már csak azért is fontos feladatnak gondolom, mert József Attila marxizmusáról beszélni nem egyszerű szaktudományos feladat. Ha csak vázlatosan is áttekintjük e téma recepciótörténetét, meggyőződhetünk róla, hogy az effajta feladat elvégzését milyen messzemenően befolyásolták a mindenkori politikai-ideológiai elfogultságok, mindenekelőtt az, hogy ki mikor mit tartott a marxizmusról. Nincs ez másképp napjainkban sem, e tanulmány esetében sem.

Fejezetek egy közös történetből:

Horváth Csaba | Kritika | 2012. március 31.

Az arisztotelészi mimézis szemszögéből a regény műfaja kialakulása óta ambivalens helyzetben van. Miközben az olvasó Dickensre, Balzacra vagy Tolsztojra gondolva a történelem ábrázolhatóságának adekvát irodalmi nyelvként könyveli el a műfajt, a regény mindig is rákérdezett saját lehetőségeire. Sőt a szemléletéből adódó ontológiai irónia miatt azonnal kérdésessé is tette önmagát: Defoe Robinsonja, Cervantes Don Quijotéja ugyanúgy magán hordozza a történelemből való kimaradást, mint Stendhal Pármai kolostorának eleje.

Tűzfészek

Kővári Orsolya | Kritika | 2012. március 31.

Tarr Béla-retrospektív A torinói lótól a Családi tűzfészekig.

Magyar színház románt ölel

Zsigmond Andrea | Kritika | 2012. március 31.

Mert összefonódnak mindenek. Mondhatnánk, ha mondjuk a kolozsvári színházi történésekre nézünk. Előadásba, könyvbe, Tompa Gábor szemébe. S a Visky Andráséba. Miért épp az övébe? Mert őáltala, ővele és őbenne – illetve rajta keresztül is történnek egy s mások, kulturális megnyilvánulások. Fesztiválbeszélgetések, könyvkiadások, színpadi (és színpadias) szövegek.

Bú van

Kállai katalin | Kritika | 2012. március 31.

„Tatzjana : Mi ey? Gzásyinduló? Tzetzerev: Csak lekísérem a hangulatot…” Maxim Gorkij: Kispolgárok (Fordította : Radnai Annamária

Népszámlálás és nyelvi genocídium

Kontra Miklós | Kritika | 2012. március 31.

„A KSH a nyelvi genocídiumot segíti – 2011-ben is” című cikkemre (Kritika 2011. 11–12. szám) a lap következő számában Pelle János „Népszámlálás: népirtás?” című cikkben válaszolt. Akár örülhetnék is annak, hogy Pelle (s föltehetően más munkatársai is a KSH-ban) észrevette tavaly decemberi írásomat. Azért örülök, mert ugyanezeket a kritikus gondolatokat kifejtettem már korábban is: a Kritikában először az 1998/1. számban, majd a 2003/1. számban s végül a 2009/5. számban.

Az akarat veresége

Csepeli György | Kritika | 2012. február 29.

Igazi posztmodern betekintést enged a hatalom politikai antropológiájába az a videó, mely a Hitler bukásáról készített nagy hatású filmben bemutatott 1944. április végi jeleneteket parafrazálja a Budapesten 2012. január 2. estéjén történtekre. Az eredeti és a parafrázis közötti különbségek elmoshatatlanok, de mindkettő a véget mutatja be, amikor az ábrándjaival, hitével, illúzióival magára maradt főszereplő rájön arra, hogy nincs tovább. Hiába akar, rajta kívül nincs más, akivel együtt akarhatna. A filmrészletnek nem ez az első alkalmazása, melynek során a modern politika főszereplőinek bukása Hitler bukásához hasonlítva óhatatlanul nevetséges hatást kelt. Nyilván lesznek még újabb alkalmazások is, melyek minden esetben alkalmat adnak arra, hogy elgondolkodjunk a történelemről, mint visszatérésről.

Egy csoport arcképe

Papp László Tamás | Kritika | 2012. február 29.

Az új közhatalmi struktúra újévi hatálybalépése eloszlatta a kétségeket. Gyorsan online szállóigévé vált ezen írás címríme. Hazánk jelenleg egy kísérleti lombik, unikális politológiai mikroklíma, ahol iszonyú, a nyugati tömegdemokráciák II. világháború utáni történetében precedens nélküli hatalomkoncentráció alakult ki. A rezsimkritikus főáram diskurzustémája máris az: a biztonsági szelep nélküli edény mikor robban szilánkjaira? Ami jogos, de a helyes válasz előfeltétele egy másik kérdés. Pontosabban kettő.

A progresszió háttérországa

Kozák Ákos | Kritika | 2012. február 29.

Az alapok. Két évtizeddel a rendszert átíró politikai változás után úgy tűnik, a magyar társadalom nagy része nem találja a helyét az új világrendben. A korai sikerek gyorsan erodálódtak, regionális helyzeti előnyünk egy jó dekád alatt elolvadt. Ma senki sem beszél a magyar eredményekről, tulajdonképpen elveszítettük azt a szerepünket, hogy másoknak követendő példának szolgáljunk. A siker elmaradt.

Etnikai hadirokkantak

Tamás Pál | Kritika | 2012. február 29.

Október óta Budapesten is látható a „A mi osztályunk”, Tadeusz Slobodzianek, az utolsó évek talán legismertebb lengyel színpadi szerzőjének munkája. A Katona játssza a Kamrában, Máté Gábor invenciózus rendezésében, Pászt Patrícia fordításában. Nem vagyok kritikus, s eszem ágában a színészi munkát vagy a rendezői megoldásokat méltatni. Egyébként nem is gondolom, hogy a darab kizárólag színpadi produkcióként érdekes. Ugyanakkor hosszú idők óta talán a legfontosabb színházi modellkísérlet, vagy inkább példabeszéd a 20. század kelet-európai kollektív tapasztalatainak megjelenítésére, zsidókkal és katolikusokkal, jobb- és baloldaliakkal, emigránsokkal és visszatérőkkel, embermentőkkel és árulókkal, önkéntes hóhérokkal és a helyzetüket utolsó pillanatukig pontatlanul értelmező áldozatokkal.

Színház és diktatúra a 20. században

Peterdi Nagy László | Kritika | 2012. február 29.

Lehetséges, hogy 2011-ben egy magát közepesen is komolyan vevő politikus azt hiszi, hogy bármilyen jelentősége van egy színháznak az ő jövője szempontjából? Márpedig különben mi a frásznak vezérli központilag a Fidesz-közeli színészek és rendezők kinevezését? Még szerencse, hogy nem kétszáz állatkertigazgató segítette hatalomra Orbánékat, mert akkor Kazincbarcikától Zalalövőig mindenhol állatkertek épülnének”.

Huszonnégy mai magyar portréja

Lőkös Ildikó | Kritika | 2012. február 29.

Szembe néznek, mosolyognak. Barátságosak. Megnyugtató a tekintetük. Van köztük ismerős és nem ismerős is. Arcok. Egyéniségek. Magyarok.

Csillekeringő - Kárhozat

Kővári Orsolya | Kritika | 2012. február 29.

Be vagyunk zárva. S minél jobban kinyílik a tér, annál erősebb a tudat. A külső környezet tágassága a belső makrokozmosz tárgyi világra szűkülése. Ez az alapélmény, a határtalanság helyetti meghatározottság, a dermesztő körkörösség vezette el Tarr Bélát Krasznahorkai Lászlóhoz. A Sátántangó kéziratában szembe jött vele világélménye, méghozzá felbecsülhetetlen horderejű irodalom formájában. Ugyanazt a kiterítettséget látta és ugyanazt a vészharangot hallotta, mely Krasznahorkait a regény megírására késztette.

Hogy lehet az irodalmat bemutatni?

Józsa Ágnes | Kritika | 2012. február 29.

E. Csorba Csilla az ELTE-n szerzett művészettörténész diplomát, 1996-tól főigazgató-helyettese, míg 2005-től főigazgatója a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság muzeológia és közművelődési szekciójának vezetője és egyben az Országos Közgyűjteményi Szövetség vezetőségi tagja. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2010-ben Budapest Főváros Közgyűlésének Budapestért, 2011-ben a Kultúraközvetítők Fehér Rózsa díját. Vezetésével a Petőfi Irodalmi Múzeum nyitott, többféle kulturális programmal gazdag közművelődési intézmény lett, amely már két alkalommal nyerte el a szakma legnagyobb elismerését, az Év múzeuma címet.

MNÉV

Kállai Katalin | Kritika | 2012. február 29.

„Most pedig visszatérünk a jelenbe és innentől minden lehetséges.” Pintér Béla: Kaisers TV, Ungarn

Bernhard light

Szekeres Szabolcs | Kritika | 2012. február 29.

Bruscon és társulata az isten háta mögötti Utzbachban készül a soron következő fellépésre. A körülmények porig sújtóak: az alig néhány száz fős településen csekély az érdeklődés, az előadás helyszíneként szolgáló vendéglőben Adolf Hitler fotója lóg a falon, a színházvezetőnek társulata, amely egyben a családja is, közönyével, tehetségtelenségével is meg kell küzdenie. Nem könnyű helyzet, annyi szent, különösen akkor, ha a jobb körülményekhez szokott direktor valaha Faustot és Mefisztót játszotta.

Garas

Kovács Dezső | Kritika | 2012. február 29.

Elmennek sorra a nagy nemzedék legnagyobbjai, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Kállai Ferenc után most Garas Dezső.

Sámson, az idegen

Szántó T. Gábor | Kritika | 2012. február 29.

Az Oroszlánméz szójáték: a találós kérdés foglalata, melyet a bibliai Bírák könyvének Sámsonja, a filiszteus nővel tartott esküvője násznépének tesz fel: „Az evőből étek jött ki, az erősből édes jött ki”. Menyasszonyához tartva Timnátba, Sámson egy oroszlánnal küzd meg, s az Örökkévaló szellemétől eltelve, hatalmas erejével legyőzi. Amikor ismét arra jár, a tetemben méhrajt és mézet talál.

Zenei panoráma, 1964–1996

Fittler Katalin | Kritika | 2012. február 29.

A könyv címlapján remek kép Kroó Györgyről, egyszerre tűnik megtervezett fotónak és ellesett pillanatnak. Az ilyenre szokás mondani: szinte megszólal. S valóban, szája mintha szóra nyílna – de nem; inkább azt a gesztusát sejtjük benne, ahogyan engedte, hogy a levegővel együtt a – számára hasonlóképp nélkülözhetetlen – környezeti impulzusok is átjárják, hassanak rá.

Az elme gyógyítása–válságban?

Szilágyi Vilmos | Kritika | 2012. február 29.

Ez a könyv nemcsak a legtöbb pszichiáter számára tartalmaz meglepő, sőt megdöbbentő tényeket, hanem a pszichológusok, a szociális munkások és minden, értelmiségi olvasó számára is. Ugyanis megtudjuk belőle, hogy az elme gyógyításának eddigi próbálkozásai – bizonyos kivételektől eltekintve – többnyire rossz úton jártak, amennyiben szinte kizárólag az agy fizikokémiai vizsgálatára és kezelésére szorítkoztak. Ez egyben a gyógyszeres kezelések egyeduralmát jelentette. A pszichoterápia szükségessége csak másod- és harmadsorban, mintegy mellékesen merült föl, de arra sem idő, sem megfelelő képzettség nem állt rendelkezésre.

Schiller és Carlos

Budai Katalin | Kritika | 2012. február 29.

Összeborzongunk és szomjazzuk a szabadságot: ezt hívja elő a név, Don Carlosé. Hogy ennél mivel több ez az ő alakját középpontba állító, több mint kétszáz esztendős kultikus mű, azt igazából nehéz megfejteni. Még akkor is, ha sok színházi és operai előadását láttuk, sőt, ahogy ildomos, magát a szöveget is olvastuk. Tavalyelőtt Schiller-emlékév volt, a világ egyébként is rá figyelt – színházi karriere felülmúlja az íróit.

A laissez faire-től a diktatúráig

Szalai Erzsébet | Kritika | 2012. február 1.

A magyar burzsoázia eredendően a rendszerváltó liberális értelmiség és a rendszerváltásban úgyszintén kulcsszerepet játszó, liberális késő kádári technokrácia szülötte. Az új magyar kapitalizmus hajnalán ez a két hatalmi csoport volt az, melynek legszebb vágyálmai közé tartozott a helyi burzsoázia – a „valós tulajdonosok” – létrejötte. Ugyanakkor mindkét csoport a külföldi tőke beáramlását is erősen szorgalmazta, sőt a magyar burzsoázia születésre segítésénél is fontosabbnak tételezte (Szalai, 2001).

A múlt üzenete

Csató Katalin | Kritika | 2012. február 1.

Gyűjtögető és megőrző típus vagyok, körülvesznek évtizedek irományai. „Hülye vicc volt bűvész úr”, mondta Hoch Róbert, amikor váratlanul kórházba került, és gazdátlanul maradt papírjaiból az intézet akkori igazgatója semmit nem tartott megőrzésre érdemesnek. Viszont elvihettem, amit csak akartam, amit bírtam.1

Látomások és realitások

Petschnig Mária Zita | Kritika | 2012. február 1.

Amikor szinte óránként változik a helyzet, mint most éppen Magyarországon, akkor nagyon nehéz összefoglaló helyzetjelentést készíteni, mert amire az összegző kiterjedne, az a következő óra történései következtében más arculatot ölthet. De még nehezebb ilyen körülmények közt megfogalmazni: mi várható, hiszen minden jövőt alakító feltétel a szokásosnál is képlékenyebb, s nagyobb bizonytalanságot hordoz.

Halálugrás a páholyból

Papp László Tamás | Kritika | 2012. február 1.

„Az elpártoltaknak, akárcsak a vallásukat megváltoztatóknak, igazolni kell magukat. Ami a konvertitáknál pozitívba hajlik, az náluk negatív irányba tér el.” 1 – eme jellemzés akár a legújabb renegát szabadkőműves kitálaló célzatú művének krédója is lehetne. Burkhardt Gorissen, régebben a szervezet mönchengladbachi, aztán kölni páholyát irányító, majd onnan kiugró székmester emlékezése a Vatikán hivatalos bibliakiadója gondozásában jutott az olvasókhoz. A renegátság iskolapéldája Gorissené, jelesül, hogy az illető nem egyszerűen „dezertál” a szervezetből, amelynek befolyásos tagja, hanem rögvest „átáll” a túloldalra.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 14