Kritika

Cigányvadászat Magyarországon 9.

Tódor János | Kritika | 2010. február 23.

A magyar bűnüldözés történetének talán legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata feltételezett elkövetőit e sorok írásakor, január közepén, éppen öt hónapja fogta el a rendőrség. A hatóságok és a gyanúsítottak védőinek krimináltaktikai és kommunikációs háborújának meglehetősen elposványosodott állóvizébe tavaly decemberben és idén január elején végre néhány „fél téglát” hajítottak mindkét oldalról.

Hogyan kell /magyar/ bestsellert írni?

Almási Miklós | Kritika | 2010. február 23.

Rácz Zsuzsa első regénye (Állítsátok meg Terézanyut! = T1) jóval százezer feletti példányban kelt el. Ez a mostani (Nesze Neked Terézanyu! = T2) is átviszi ezt a lécet. Ami nemcsak kivételes tehetségre vall, de egy sor esztétikai (szociológiai) problémát is húz maga után: mitől szívódott fel ilyen sebesen? Mi kell egy magyar bestsellerhez? A műfajról szólva kikerülöm a kánon lenéző gesztusát, irodalom ez is, egyre bővülő esztétikai sajátságokkal rendelkezik. A tömegtársadalom vonzásában, az olvasáskultúrában kisebb forradalom zajlik, kár lenne erről a narratívatípusról nem tudomást venni. Horribile dictu: vannak olyan szindrómák, melyek tudatos átélése életbevágó ugyan, de majdnem csak a (jó) bestseller révén szívódnak fel a társadalmi tudatba. Arról nem szólva, hogy abból, ami ebben a műnemben történik, pár elem – rejtett csatornákon – átszivárog a magas irodalomba is, csak ezt nem illik észrevenni.

Jászladányi iskolapélda

Doros Judit | Kritika | 2010. február 23.

Tíz évvel ezelőtt kezdődött el az úgynevezett jászladányi iskolaügy: 2000-ben történt, hogy a falu akkori, és azóta is regnáló polgármestere, Dankó István egy magániskola létrehozását kezdeményezte, amelybe szavai szerint a komolyan tanulni s a közösségi szabályokat betartani akaró gyerekek járhatnának.

Nagyszabású és kisszerű

Koltai Tamás | Kritika | 2010. február 23.

Paul Anthony Samuelson, 1915-2009

Csáki György | Kritika | 2010. február 23.

2009.december 13-án elhunyt Paul Anthony Samuelson, az 1970. évi közgazdasági Nobel-díj nyertese – akinek szakmai presztízse alighanem kizárólag John M. Keynes és Milton Friedman elismertségéhez hasonlítható (vagy éppen fordítva: Samuelsonhoz hasonló presztízsű közgazdásznak a XX. században legfeljebb Keynes és Friedman volt nevezhető). Samuelson volt az a professzor, aki „a közgazdaságtant szétszórt gondolatokból társadalomtudománnyá fejlesztette” – búcsúzott tőle a The Financial Times. (Flanders, 2009)

Személyesség és elméleti felkészültség

Ménesi Gábor | Kritika | 2010. február 23.

Öt évvel a Romtalanítás megjelenése után Angyalosi Gergely elérkezettnek látta az időt, hogy a folyóiratokban, hetilapokban megjelent kritikák, tanulmányok és esszék közül az arra érdemeseket ismét kötetbe rendezze, ezúttal szám szerint negyvenet. A szerző azon irodalmárok közé tartozik, akiknél a kritikusi tevékenység elválaszthatatlan az alapos teoretikus felkészültségtől, az irodalom történetiségének szemléletétől („Aki irodalomtörténet- vagy kritikaírásra adja a fejét, annak szüksége van valamiféle történeti tudatra, kell tudnia, miféle mezőnybe áll bele, amikor megírja az első »reckóját«” – mondta egy interjúban [D. Magyari Imre: A kritika nem ösztönös műfaj. Magyar Narancs, 2009. 36. 34.]) és a filozófiai érintettségtől. Az új kötet szövegei ennek megfelelően irodalomtörténet, -elmélet és -kritika metszéspontján helyezkednek el, számos ponton kapcsolódva a Romtalanítás koncepciójához.

Színház az egész

Horváth Csaba | Kritika | 2010. február 23.

Zsótér Sándornak az őszi szezonban két bemutatója volt Budapesten: az Örkény Színházban szeptember végén Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését, a József Attila Színházban december elején Shakespeare Hamletjét állította színpadra.

Várakozások és körforgások

Kéri László | Kritika | 2010. február 23.

…Magyarországon a lelke mélyén szinte minden politikaformáló meg van győződve arról, hogy Magyarországon nem lehet felelős politikával választást nyerni. Pedig valójában csak arról van szó, hogy eddig senki sem próbálta meg” – írta az egyik év végi – esélylatolgató –elemzésben a fiatalabb kutatói generáció egyik kiemelkedően tehetséges képviselője, Karácsony Gergely.1

„A manipuláció, a hazudozás ismeretlen szövevényébe keveredtünk”

Pörös Béla | Kritika | 2010. február 23.

Férje, Bogdán János 1999-ben bekövetkezett tragikus halála után önt választották meg a Gandhi Gimnázium igazgatójának. 2009 tavaszáig állt az iskola élén. Mit sikerült elérnie ebben a 10 évben?

Mindenki mindenki ellen

Böcskei Balázs | Kritika | 2010. február 23.

Amikor Török Ferenc filmrendező a 40. Magyar Filmszemlén átvette a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Koccanás című alkotásáért, így fogadta a döntést: „Magyarország 60 százaléka csak a televízióból fogyaszt kultúrát, tehát nem vesz mozijegyet, CD-t, meg könyvet. Ehhez képest tíz tévéfilm készül. Jó szórakozást!” Ellentmondások országa lennénk? Nincs kétség felőle.

Egy jeles könyv margójára

Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor | Kritika | 2010. február 23.

Az alábbi írás műfaja: könyvajánlás. A könyvajánlás, sok egyébbel, (például a politikai pártok neveivel vagy a reklámok szlogenjeivel) ellentétben azt jelenti, amit az elnevezés ígér: írója, mint olvasó, a többi olvasónak ajánl elolvasásra egy könyvet. Azért ajánlja, mert ő fontosnak tartja; nemcsak azt gondolja róla, hogy neki hasznos, kellemes, érdemes volt elolvasnia, hanem azt is, hogy valamiért jó lenne a világnak, ha minél többen elolvasnák. A könyvajánlás tájékoztató jellegű műfaj, ezért pontosan meg kell határoznia, hogy mit ajánl, miért és kinek.

Kortársunk, Szinetár

Almási Miklós | Kritika | 2010. február 23.

A hattyú siklik a tó tükrén, ám amint partra lép, kiderül róla hogy ügyetlen liba. Molnár szövegében – szép metafora. Szinetárnál dramaturgiai trükk: Alexandra, a hercegi sarj, nem akar hattyú lenni. Nemes Wanda próbálja megjátszani az egyenes derekú, finnyás hercegnőt, vagyis e porfészekhez tartozó kastélyban nem észrevenni a házitanítót, de ez a feladat két okból se megy neki.

Poligamy

Csőke Katalin | Kritika | 2010. február 23.

A Csak szex és más semmi című nagy közönségsikert aratott mozi hasonló témájú, könnyed romantikus vígjátékok sorát indította útjára mindössze néhány évvel ezelőtt. A párkapcsolati problémáktól szenvedő főhős(ök) traumájáról szóló darabokat a nagyérdemű mindig is érdeklődéssel fogadta, ez pedig a Poligamy esetében sincsen másként. Büntetlenül átélni a félrelépés minden izgalmát egy állandó párkapcsolaton belül, még a gyermek születése előtt, nos ez minden férfi álma, ám – ahogy Csányi szájából is elhangzik –, ez korántsem olyan egyszerű feladat.

A felelősség fontossága

Ménesi Gábor | Kritika | 2010. január 25.

Az elmúlt egy-két évet tekintve is láthatjuk, hogy nagyon sok minden történik ön körül. Megjelent novelláskötete, amelyért Palládium-díjat kapott, miközben bemutatásra került történelmi drámatrilógiája első két darabja. Emellett műfordításokkal is jelentkezik, rendszeresen ír kritikákat és tanulmányokat. Balassa Péter tehetsége egyik alapvető ismérvét alkotói munkája „all-round” jellegében látta. Mit szól ehhez a megállapításhoz? Hogyan látja belülről a különböző műfajok, megszólalási módok és tevékenységi formák egymáshoz való viszonyát pályáján?

A költő, a politikai gondolkodó, az ember

Szabó Tibor | Kritika | 2010. január 25.

A firenzei költő teljes életét és életművét egészében bemutató könyv megírása igen összetett feladat. Elsősorban azért, mert pontos és igazán fontos új adatok már régóta nem kerültek elő róla. Másrészt azért, mert arról, amit biztosan lehet tudni, már sok mindent megírtak. Egy-egy szempont, egy-egy költői vagy prózai mű kiválasztása és elemzése azonban még mindig tartogathat számunkra meglepően új eredményt. Ettől függetlenül is jogosult lehet még ma is – az újabb kutatások részeredményeire támaszkodó – újszerű és teljes Dante-kép felrajzolása.

A magyar sajtó öröklött immunhiányos Vietnam-szindrómája

Lakatos Zoltán | Kritika | 2010. január 25.

A nem ismert tartomány

Kovács Dezső | Kritika | 2010. január 25.

Az élet mellett ott van a halál – mondja Madách Imre Az ember tragédiájában. A Compagnia Pippo Delbono budapesti, trafóbeli, a Kortárs Drámafesztiválon játszott vendégjátékán a halálon végig győz az élet. A halál az élet része, s az eltávozás nem sötét, elborzasztó, tragikus titok, hanem reményt nyújtó, erőt adó játék. Pippo Delbono mélyen nemzeti (olasz) gyökerű világszínházi produkciója arra döbbent rá, hogy mennyire nincs átjárás a konvencionális halálképzetek, s a meghalás valódi rituáléja között.

A százéves Major Tamás

Koltai Tamás | Kritika | 2010. január 25.

Ablak a világra

Józsa Ágnes | Kritika | 2010. január 25.

Másfél éve vette át a Ludwig Múzeum vezetését. Nem volt könnyű feladata, mert Néray Katalin örökébe lépett. Néray Katalin áldozatos munkájával minden pozíciójában magasra tette a mércét, ő tette igazi Kunsthaussá 1984 és 1992 között a Műcsarnokot, és az ő nevéhez főződik 1992-től haláláig (2007. szeptember 5.) a magyarországi Ludwig (1996-tól Kortárs Művészeti Múzeum) igazgatása. 2005-ben a múzeum a Művészetek Palotájába költözött. Az új épület 3300 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkezik, és az igazgatónak már hatvan állandó munkatárs segít.

Akció és reakció – a jelenben a múlt: a pszichiátriáról és megújulásáról

Fekete György | Kritika | 2010. január 25.

Létezik egy, elnevezésében a lelki egészség védelmére szerveződött internetes szövetkezés. Interaktív felületére, ahogy ez szokás, regisztrálás után lehet írni. A regisztrált tagok jelentős része pszichiáter (közülük számosan meghatározó alakjai hivatásrendjüknek, egyikük – ezen a weben – a főmoderátor). Akkor jártam pórul, amikor hitem szerint közre tartozó magándolgaimban – leigazolásomat követően – megkerestem őket.

Az igényes laikus

V. Gilbert Edit | Kritika | 2010. január 25.

A rádió „aranyemberek” megnyilatkozásait ismétlő műsorában azt nyilatkozta a jó emlékű Öveges professzor, hogy nem érti azokat a tudósokat, akik elvárják a társadalom támogatását tudományukhoz, de nem tartják kötelezőnek magukra nézve, hogy informálják azt eredményeikről, kutatásaikról, kérdéseikről, problémáikról.

Cigányvadászat Magyarországon 8.

Tódor János | Kritika | 2010. január 25.

Dáridós világvége

Almási Miklós | Kritika | 2010. január 25.

Ödön von Horváth: nekem ez a darab ma már nem sokat mond. Valamikor – vígszínházi, és mondják: kaposvári korában – volt benne spiritusz, vagy én képzeltem bele többet akkor. Ma modern – mozaiképítkezésű, frivol és groteszk – de nincsenek rétegei: az van a színén, ami a fonákján, hiába keresed a mélyebb üzenetét. Ellen-népszínmű – és a világválság, plusz „hitleráj” jóslataival átszőtt színes szőttes. Tudom a hívószavakat is: a bécsi gemütlichkeit kifordítása, Strauss-szal (perfekt színházi nyelven), a tablón a szegénység, a kisemberek korlátoltsága, miegymás. Csupa olyan mozaik, amivel lehet játszani.

Erkölcs a jogalkotásban

Majtényi László | Kritika | 2010. január 25.

A modern jog és az erkölcs világa messze esett egymástól. Ez a közhelyek egyike, és noha sokan vélik úgy, az sem igaz, hogy ez az elválás olyan nagy baj lenne, és hogy feltétlenül közelíteni kellene ezt a két messzi tartományt. Viszont akadnak hidak és átjárók. Ezért is érdekes, de még provokatív is ez a téma, mert tudniillik a kérdés az, hogy az erkölcsi szempont a jogalkotásban általában, de jelesül a kiskorúak védelme terén a médiajogban miként igazolható, és mik a sajátosságai. Amit mondok, nem lehet válasz egy sokfelé ágazó kérdésre, legfeljebb pár megjegyzés. Ennek a problémahalmaznak nagy jogelméleti-jogfilozófiai irodalma van, amibe persze nem is csak idõ, de elmélyülés hiányában sem szeretnék én most elmerülni, és hivatkozásokkal sem terhelem önöket. A jog belsõ erkölcse – mondja például a jogelmélet egyik jelese – a jog mögött álló erény.

Klímakérdés és társadalmi igazságosság

Tamás Pál | Kritika | 2010. január 25.

Az utolsó hetek koppenhágai alapüzenete világos. A klímakonfliktus túl fontos ügy ahhoz, hogy átengedjük a környezetpolitikusoknak. Végül is versenypolitikáról, a gazdasági növekedés kereteiről, vagy inkább korlátairól, a fejlődés alapstratégiáiról van szó. A globális Észak és Dél, országok, régiók közötti erőviszonyok alakulásáról a következő két évtizedben.

Máraival ég és föld között

Szekér Endre | Kritika | 2010. január 25.

„Magyar vagy, európai vagy és író vagy, egyetlen osztályt sem szolgálhatsz, mert az emberek ügyét kell szolgálnod.” (Kassai őrjárat)

MitoNet

Bodor Béla | Kritika | 2010. január 25.

Új oldaláról mutatkozik be Csaplár Vilmos prózapoétikája legújabb regényében. Csaplár azok közé az írók közé tartozik, akik bármikor hajlamosak kockára tenni korábban kikísérletezett eljárásaikat, hogy valami újba fogjanak. Ez az új ezúttal a történet alakjainak elhelyezkedése a fikció és a realitás koordinátarendszerében.

A lét kapuit döngetni

Kővári Orsolya | Kritika | 2009. december 28.

Az elmúlt években élete, múltja jelentős szeletét megírta. Az Ördöggörcsben családja három nemzedéke – Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc, Karinthy Márton – és nagybátyja, Karinthy Gábor történetét. A regény átfogja a teljes XX. századot. A vihar kapujában főiskolai éveihez kanyarodik vissza.

A magyar sajtó öröklött immunhiányos Vietnam-szindrómája

Lakatos Zoltán | Kritika | 2009. december 28.

A 2009. július 6-án, 93 évesen elhunyt Robert McNamara nekrológjainak visszatérő motívuma, hogy a vietnami háború „értelmi szerzőjének” személyében az amerikai történelem legbefolyásosabb védelmi minisztere, sőt az elnököket leszámítva egyik legnagyobb hatalmú politikusa távozott. Ennél sokkal fontosabb, hogy kevés olyan személyt találunk a kortárs történelemben, akinek nyilvánosságbeli prezentációja és tényleges jelentősége között akkora szakadék tátong, mint McNamara esetében.

A rituális színház nyomában

Pesti Gáborné Punk Mária | Kritika | 2009. december 28.

Kevesen ismerik Jerzy Grotowski lengyel rendező és színházi teoretikus színészpedagógiájának valódi lényegét. Munkássága a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben teljesedett ki, és joggal nevezhetjük Sztanyiszlavszkijjal egyenrangú színházi reformernek, aki a teatralitás teljességét a konvencionális kőszínházak adta lehetőségek és színészi technikák elvetésével egy új, emberibb és őszintébb színház létrehozásával teremtett meg. Kutatásainak továbbértelmezései olyan neves szakemberek módszereit eredményezték, mint Peter Brook színházi szegénysége, Eugenio Barba rituális formanyelve, Tadashi Suzuki mozdulatlanságban rejlő művészete, a nemrég elhunyt Pina Bausch táncszínháza, vagy Richard Schechner performance-ai. Grotowski színházi gazdagsága ma éppoly aktuális, mint 50 évvel ezelőtt munkássága kezdetén, amikor 1959-ben megalapította a Laboratórium Színházat, ezért az UNESCO a 2009-es évet Grotowski-évének nyilvánította.

KÖVETKEZŐ OLDAL1 / 5