A vérfrissítésre szavaztak azok, akik az Emmy-díjakról döntenek: zömmel az új tévésorozatok nyertek a magyar idő szerint hétfő hajnalban zajló ünnepélyes díjkiosztó gálán. A hazai tévénézők azonban alig-alig ismerhetik ezeket a produkciókat.

Az X-Faktorban van kakaó: ez már most több, mint amit az előttünk álló komplett ősztől remélhetünk. Murányi András megnézte az első adást

Folytatódik a Digi és a UPC közötti kiélezett piaci vetélkedés, amelynek egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy a nézők egy része biztosan nem látja az angol és az olasz labdarúgó-bajnokság találkozóit.

Szeptemberben kerül adásba a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) című gengsztersorozat első, bevezető epizódja, amelyet Martin Scorsese Oscar-díjas filmrendező forgatott le az HBO számára.

A Cartoon Network új sorozatának címe, a Chowder nem véletlen: a címszereplő egy különc gyerek, egy óriási étvággyal megáldott szakácspalánta, aki Marcipánvárosban él. A széria megalkotója, írója és rendezője, C. H. Greenblatt nem ismeretlen az animációs szakmában, az ő nevéhez fűződik a többek közt a Billy és Mandy kalandjai a kaszással, illetve Spongyabob kockanadrág című produkció.

A vasárnap este tévézők 51,3 százaléka, összesen 2,246 millió ember a labdarúgó-világbajnokság döntőjét követte.

Az m2 mostanában újra adja az 1100 év Európa közepén című történelmi ismeretterjesztő sorozatot, Bayer Zsolt és Nemes Tibor munkáját, amelyet én tehát újra és újra megnézek, mert a gyönyörűségesen komponált képekkel, meg a narrátor, Helyey László színész csodálatos orgánumával nem tudok betelni. Azt hiszem, ebben a műfajban ez az egyik legszebb filmsorozat, amelyet a történelmi Magyarországról láttam, s ez alighanem Nemes Tibor operatőr-rendező érdeme.

Ha én Rejtő Jenő lennék, e cikket így kezdeném: a harckocsiban öt lengyel ült, aki három. Mert a negyedik grúz volt, az ötödik pedig egy német juhászeb. Szóval ők lennének a páncélosok meg a kutya, akiket régi rajongóik újra láthatnak az MTV egyes csatornáján.

Egy dörzsölt komornyik, egy talpnyaló lakáj, egy naiv szobalány, egy házsártos szakácsnő, egy cselédlányokat hajkurászó fiatalúr, egy ostoba lord, egy kikapós és egy kommunista lánygyermek,valamint egy bolond anyós: többek között ők népesítik be a Meldrum-házat a BBC Csengetett, mylord? (You Rang M’Lord?) című sorozatában. A huszonhat részes vígjátéksorozat az 1990-es években készült és a húszas évek Angliájába kalauzol.

Ha a számláról van szó, a magyarok elsőként az internet és az életbiztosítás befizetését hajlandók elhalasztani, a televíziózásról nehezebben mondanak le.

Az idei sorozatévad egyik legnagyobb meglepetése az HBO-n sugárzott Spartacus: vér és homok című széria volt, melyben megelevenedik a Római Birodalom. Mindez vérbő harci és szexjelenetek kíséretében. Az egyik főszereplő, az elsősorban a Xena kapcsán ismert Lucy Lawless Monte-Carlóban adott exkluzív interjút a Népszabadságnak.

Monte-Carlo olyan mint egy kis ékszer. Egy diszkréten csillogó kis gyémánt: gyönyörű, ám megközelíthetetlen. Monaco miniállamának leghíresebb „kerülete” számos extrém feladatot vállal magára, elég csak híres Casinójára vagy a házak közötti, némiképp abszurd Forma–1-es futamra gondolni. De a listán ott díszeleg a Festival de Télévision de Monte Carlo is, magyarul: Tévéfesztivál, amely idén ünnepelte ötvenéves jubileumát.

A TV 2 múlt vasárnap este leadott Naplójában végigkövettem Orbán Viktor kormányfőként eltöltött első napját, és közben azon tűnődtem, hogy milyen nehéz lehetett az ­amúgy nagyon is ügyes és szerencsés stáb dolga.

Egy szabadszájú animációs tévésorozat ma már önmagában nem kelt nagy feltűnést, úgy másfél évtizeddel ezelőtt még egészen más szelek fújtak. A South Park alkotói jóval többet kínálnak, mint az akkortájt éppen kifutóban lévő Beavis és Butthead: mindenkibe belekötnek nemre, korra, etnikai hovatartozásra, vallásra, meg úgy általában mindenre tekintet nélkül, amivel képesek hétről hétre sokkolni a közvéleményt. Tekintettel arra, hogy a South Park Amerikában a tizennegyedik évadjánál jár, ez egyáltalán nem kis teljesítmény.

Szinte nincs műfaj, amelyben ne alkotott volna emlékezeteset a Magyar Televízióban. Számos elismerést kapott, egyebek között a Balázs Béla-, az Erkel- és a Kossuth-díjat. Több száz rendezőt tanított. A mai képernyőkről az alkotó értelmiséget hiányolja.

Azt mondja Morvai Noémi, a Duna TV szerkesztő-műsorvezetője, a Kívánságkosár című, méltán népszerű program házigazdája a módfelett összetett riporteri kérdésre, miszerint mit szólt hozzá, hogy a főszerkesztő éppen őt kérte fel az Eurovíziós Dalfesztivál közvetítésének szerkesztésére vagy mire, szóval, azt mondja, hogy „egyrészt nagyon örültem, hiszen az, hogy én lehetek a szerkesztője egy ekkora lélegzetű műsornak, nagy megtiszteltetés, ugyanakkor természetesen érzem a feladat súlyát is.”

A televíziógyártás rohamléptekkel halad a multimédiásítás irányába: a ma kapható készülékek jelentős része a beépített perifériák révén a tévéadás megjelenítésén túl sokféle adathordozó lejátszására, illetve instant internetmegoldások elérésére is alkalmas. Ezek a – jobbára a számítógépekből átemelt – képességek ugyanakkor gyakran rejtve maradnak a televíziót (megszokásból) hagyományos képernyőként kezelő felhasználók előtt.

A vártnál hamarabb ér véget a Győzike-show az RTL Klubon, mert a műsor nem hozza az elvárt nézettséget. A korábban minden riválist messze lehagyó műsort most a TV2-n futó NCIS is megelőzte.

A 2000-es évek első fele teljesen újraértelmezte, amit addig a tévésorozatokról gondoltunk. A kereskedelmi adók minőségi boomja a nagyvásznon megszokott színvonalat és sztárokat hozta el a kisképernyőre. Az idén búcsúznak ezek az első fecskék: a 2001-ben Kiefer Sutherland főszereplésével startolt 24 és a három évvel később indult Lost – Eltűntek is befejezi tekintélyes karrierjét. Az előbbi szerintem régesrég kifulladt, csupán árnyéka egykori önmagának, az eredeti elképzelések szerint is hatévadosra tervezett Lost viszont mindig képes volt megújulni.