Stonehenge egykori építőinek életmódját és étrendjét vizsgálták brit régészek, akik szerint a neolitikum mesterei jól szervezett munkásközösségben éltek, bőven volt részük ünnepségekben és leginkább a sertéshúst kedvelték.

Az osztrákok 80 százaléka aggódik az országot érintő menekülthullám miatt - derül ki a Marketagent piackutató intézet által végzett online felmérésből.

Miként mérhető a vállalatok társadalmi támogatási tevékenységének eredménye üzleti oldalról? Milyen előnyös, tovagyűrűző következményei vannak a vállalatok életében és megítélésében a társadalmi támogatásoknak? A Magyar Adományozói Fórum (MAF) legutóbbi konferenciája erre igyekezett választ adni.

Csupán a gazdaságilag aktív népesség 32 százaléka tesz félre nyugdíjas éveire, és közülük is csak 18 százalék rendszeresen. Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás a leggyakoribb megtakarítási forma, ám a tényleges és a vágyott megtakarítási összegek között nagy a szakadék - derül ki a Pénztárszövetség NRC Kutatócentrum segítségével készített kutatásából, amelyet a szervezet pénteki konferenciáján ismertetett Hardy Ilona, a Pénztárszövetség elnökségének tagja.

Szlovákiában jelenleg a migránsokat tartja a legjelentősebb társadalmi problémának a lakosság legnagyobb hányada - derült ki egy friss felmérésből, amelynek eredményeit a Sita szlovák hírügynökség ismertette szerdán.

Játszanak a segítők a Keleti alagsorában. Baba, a hatalmas termetű önkéntes egy fehér plüssmackót tart a kezében. Társa arra kéri az orvost, adjon mesterséges lélegeztetést. Amikor örökmozgó fotóriporterünk, Veres Viktor elkészíti a képet, azt mondja, Indokolatlan medvegyalázás lesz a címe.

Naponta húsz interjú és nyilatkozat, kétóránként lemerülő telefon, néhány órás alvás és több ezer, új otthont kereső ember közelsége. Egyik napról a másikra találta magát ebben az új életben a 36 éves, közgazdász végzettségű, három gyermekét egyedül nevelő Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid sajtófelelőse, aki mára az önkéntesek országosan ismert arcává, hangjává vált.

Az az igazi kérdés, hogy míg a háború utáni Nyugat-Európa 25 év alatt megalapozta a mai harmincas-negyvenes korosztály humanizmusát, tehát eltüntette azokat a szörnyeket, amelyeket az évezredes háborúskodás és a nácizmus nevelt, addig nálunk a rendszerváltás óta eltelt 25 év miért pont ellenkezőképpen hatott, miért épp azokat a szörnyeket termelte ki példátlan sikerrel, amelyeket máshol sikerült elpusztítani?

Szőke, kék szemű, törékeny és nő. Háromdiplomás, huszonkilenc éves és magyar. Egy budapesti egyetem kutatóintézetében dolgozott, a bére nettó 84-85 ezer forint volt. Jelenleg gazdasági bevándorló. Gyári munkás két műszakban Svédországban.

A polgármesteri hivatalból egy nyakkendős úr lépdelt kifelé. A nyári hőségben is zakót viselt, arcán magabiztos mosollyal ment méregdrága dzsipjéhez. Zakóját vállfára akasztotta, elővett egy doboz cigit, rágyújtott, s az autó mellett állva eregette a füstöt.

Aki Németország felől jön – mondjuk Flensburgnál –, annak Dánia maga a skandináv álom: klinkertéglából vagy fából épült takaros házak, szmogmentes levegő, még a németországihoz képest is feltűnő rend és tisztaság.

A múlt arcai címmel jelent meg Romsics Ignác egyetemi tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi-díjas tagjának új könyve. A XX. század neves kutatójával a magyar történelem korábbi korszakaival is foglalkozó tanulmánykötetéről és terveiről beszélgettünk.

Feldúlta Gyugy község nyugalmát, hogy valaki rendszeresen a falu egyik buszmegállójába nagyvécézett. Tüntetés is lett a dologból.

A közérthető hivatali nyelvért küzd Gergely Vera, aki a Világos beszéd blogon indított harcot a bikkfanyelv ellen. A kérdés régóta izgatja, mert már egészen fiatal korában idegesítette, amikor az önkormányzat háromoldalas leveléből a lényeg másfél mondatban összefoglalható lett volna.

Hogy nálunk készülnek a világ legjobb borai, az ugye nem kérdés. Hogy ezekkel a termékekkel néhány év múlva úgy pöccintjük le a világ bortérképéről mondjuk a franciákat vagy a spanyolokat, mint egy aprócska muslicát, az sem kérdés. Hogy a magyar pálinka úgyszintén olyan termék, amely előtt rövidesen térden csúszik a világ, azon sem érdemes vitatkozni.

Egyik nap, az ablakból kitekintve két, jól öltözött kislányt láttak. Csak álltak ott, kezükben egy táskával. Azonnal odament az egyik szociális munkás, és megkérdezte, mi a nevük. Nada és Abeer – csak ennyit tudtak, a vezetéknevüket vagy hogy hol laknak, nem tudták megmondani.

Talán nem teljesen tanulság nélkül való, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, hogyan sikerült Romániának egységes nemzetállammá válnia és mind jobban megközelítenie az idegennélküliség célját. Ezzel párhuzamosan felhívom a figyelmet Lucian Boia legújabb, Hogyan románosították el Romániát? című könyvére.

A történelemmel nem szabad viccelni – mintha minden mondatával ezt sugallná Lucian Boia román történész, akinek pedig a bírálói azt vetik a szemére, hogy játszadozik a nagy mítoszokkal, nemzeti szimbólumokkal. Az anyai ágon olasz származású, de magát kulturális értelemben is teljes mértékben románnak valló történésszel Hogyan románosították el Romániát? című könyve bemutatója után beszélgettünk Bukarestben.