Retró volt már az is, amikor a hetvenes években háború előtti rézmozsarat, kávédarálót és kék szódásüveget gyűjtöttünk. De azt még nem neveztük retrónak. A retrózás a kilencvenes években vált nálunk bevett fogalommá (valószínűleg nyugati elnevezést átvéve), s főleg a hatvanas, hetvenes évek iránti figyelmet jelentette. A közelmúlt dolgaihoz való viszonyban van bőven irónia és nosztalgia is. Valaki a giccset látja meg bennük, más meg azt a szépséget is, ami túlélte a divatot.

Pataki Ági a hetvenes-nyolcvanas évek talán legnépszerűbb magyar sztármanökenje, akit leginkább Fabulon-lányként ismer az ország. Mozaikból kirakott reklámfotója több mint egy évtizeden át díszítette a Kálvin tér egyik tűzfalát...

A népi demokrácia embert próbáló kirántott húsos zsömléinek és háromnegyedig töltött söröskriglijeinek állít emléket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása, és persze azoknak a derék dolgozóknak, akiknek a jóvoltából ezeket megismerhettük. 60 éves az Utasellátó.

Azt hiszem, Farkas Bertalan otthonosabban mozoghat a világűrben, mint a kortárs képzőművészet világában, ettől függetlenül - szerintem - jó tárlatvezető. Az első magyar űrhajós, gyermekkorom első számú példaképe a debreceni MODEM képzőművészeti galéria szocart kiállításán - meghívottként - vezette körbe a nézőket, miközben a festmények hol meghökkentették, hol tűnődésre késztették, leggyakrabban azonban sztorik jutottak róluk az eszébe, humoros történetecskék a kevéssé humoros Szovjetunió és az űrkutatás tárgyköréből.

Néha egy skót szellem is adhat kiváló ötletet. Hajdu Lászlónak előbb egy dublini irodalmi pubtúra, majd egy Edinburghban végigjárt szellemséta adta meg a végső elhatározást: Budapesten is ideje lenne meggyökereztetni valami hasonlót. Történész, szociológus és építész barátai segítségével május óta nyolc kulturális sétával csalogatják a várost jobban megismerni vágyó turistákat. És a magyarokat is.

Az nem retró, ha valaki ugyanazt csinálja, mint a hatvanas-hetvenes években. A retró ugyanis modern irányzat, amely a korábbi évtizedekből merít ugyan, a végeredmény mégis az előadó személyiségétől függő, mai zene, ma is érvényes mondanivalóval - mondják a műfajban alkotó zenészek.

Cserháti és Máté Péter nemcsak előadóként, nemcsak muzsikusként, de pusztán hangként is jobb volt, mint a késő utódok.

Úgy tűnik, itthon is reneszánszát éli a bakelit: ismét lehet megfizethető árú lemezjátszót kapni, az eladások nőnek, a vállalkozó szellemű bakelitrajongók pedig újra szeretnék indítani a hazai lemezgyártást. Sőt. Kiadóalapításon is gondolkodnak.

A nemtörődömség olykor nagyszerű jelenségeket képes kitermelni. Ezt példázza a csak Magyarországon fellelhető romkocsmakultúra, amely sokszor igencsak értékes kulturális programjaival az ezredkezdet óta meghatározó élményforrássá vált - főleg a budapesti fiatalok körében.

Egy ideig jegyezgettem, milyen meghökkentő kerti díszítményeket látok barangolásaim során. A gipsztörpéket és az agyagszarvasokat eleve figyelembe sem vettem, jegyzeteim közt csak olyasmi kaphatott helyet, mint a több ezer csigaházból összeragasztott Parlament, a fából faragott, pipázó öregember, a mészkő béka, a szélmalom, amelynek vörös lámpákkal van kivilágítva a vitorlája, vagy a pulikutya formájúra nyírt bukszus.

- Anya, de hiszen ez olyan, mintha elmentünk volna a nagyihoz! - kiáltja egy tíz év körüli kislány a nyíregyházi Városi Galériában, s talán nem is tudja, hogy ezzel az egy mondattal sikerült összefoglalnia a tárlat lényegét.

Egyre több nosztalgiaműsor jelenik meg a Magyar Televízió kínálatában. Ezek ma is több százezres közönséget vonzanak.

A takarékbélyeg-vásárlás a hetvenes években olyasmi volt, mint a papírgyűjtés. Kötelezően önkéntes feladat. Alapfelállásban persze a mi őszinte lelkesedésünkre alapozódott minden: hogy a zsebpénzünkből megspórolt pénzt, hetente három-öt forintot - amelyet persze Donald rágóra vagy Leó jégkrémre is költhettünk volna - váltsuk színes bélyegekre, ragasszuk be a gyűjtőívbe, hogy aztán tanév végén ropogós százasok üssék a markunkat, s vehessünk rajtuk labdát, könyvet, biciklit...

Ma délután nyitják meg a nagyközönség előtt Hódmezővásárhelyen az Emlékpont névre keresztelt múzeumot és oktatási centrumot, ahol a város és az ország 1945 és 1990 közötti történelmét mutatják be.

A tegnap technikájából lesz a ma művészete. Marshall MacLuhan mondását újabb példák igazolják. A hanglemez sercegése állítólag utánozhatatlan élmény.