Régi május elsejéket nézegettem, zászlós fiatalokat láttam Makóról, 23 éve történt, vad vonulás kezdődött a csongrádi városban, céltalan keringőzés Marx-Engels-Leninsz-táblák nélkül, az egyenvilágra csak a matrózblúzok emlékeztetnek.

Elfeledett, rég nem játszott dalok bukkanhatnak elő a hatvanas évekből, újból koncertezni indulhatnak a régi sztárok, és saját nótáikat forgalmazzák majd egyes előadók. Mostantól bármi megtörténhet a honi zenei életben is, miután az Európai Uniótól átvett szabályok értelmében ötven évről hetvenre nő a hangfelvételek védelmi ideje.

Felment a színpadra és kivette a 90-es években népszerű Mr. President együttes frontemberének kezéből a mikrofont egy retro bulin Kozso – tudta meg a Blikk.

Az ötmilliárdos lottónyeremény apropóján belevetettük magunkat a játék történetébe. Kiderült, hogy a tizenhárom valóban szerencsétlen szám, különösen, ha ennyien találják el mind az öt számot. Ezzel együtt láthatóan szeretjük a játékot, hiszen az első heti másfél millióról mára huszonegy millióra sikerült feltornázni az eladott szelvények számát.

A minap egy szófoszlányra eszméltem, amiről egy sor mára kihalt foglalkozás jutott az eszembe. Emlékeimet idő-rendezve a legkorábbi foglalkozás, ami megszűnt és még "működés" közben láttam... (Hmmmm nosztalgikus gyűjtése a NolBlogon)

„Azt látni, hogy bármerre nézel, faltól falig emberek, a kezük a magasban, tapsolnak, énekelnek, és szinte szétrobban a ház, leírhatatlan érzés. Jó lenne, ha mindez állandósulna…” Ezt mondta Zoltán Erika a tavaly novemberben rendezett Total Dance Festival közben.

Hol kezdjük? A retrotárgyakat árusító ajándékboltoknál, a retro jegyében szervezett különféle buliknál, a retro stílusjegyeit viselő öltözékek divatjánál, a retro szellemiségében szervezett televíziós csatornáknál?

1989. szeptember 10-én Magyarország megnyitotta nyugati határait, az ezt követő napokban az NSZK-ba igyekezvén 12 ezer NDK állampolgár özönlött át hazánkból Ausztriába. A határnyitás negyedszázados évfordulójára szabadtéri retrókiállítással emlékeznek Hévízen.

A műanyag katonák főleg indiánok vagy cowboyok voltak, akiket igazából nem is lehetne katonáknak nevezni. Voltak persze római katonák is, de ha légióst játszott a gyerek, súlyos szerepkonfliktusba került magával, mert hódító, szemét római nem akart lenni. Kalandosabb volt az indiánosdi a széles prérikkel és a szűk ivókkal.

Egy letűnt kor kultikus tárgyai. Ez az alcíme a könyvnek, amelyből néhány részletet fogunk bemutatni: a rendszerváltás előtti évtizedek sajátos tárgyi kultúráját jellemzik a képek és a leírások. Mosolygós búcsú a múlttól.

Sörös-virslis véradás egy hét múlva a Városmajorban.

A hetvenes évek hangulatát, a kor hifijeit forgalmazó Keravill és az autóelosztó Merkur szellemét idézi meg a Retroncs kiállítás.

Mindenre kiváncsi álnaiv hősünk azt vizsgálja, bírja-e nép a tempót. S emlékszik-e régi önmagára? Vagy csak a túlélésre hajt? A válaszadók többek közt: Réz András filmesztéta, Erős Ferenc szociálpszichológus, Szarvas Koppány Bendegúz ifjú demokrata. Készítette: Rab László, Takács Mária

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) szeptember 3-án szombaton, 10 és 18 óra között Retró véradás címmel különleges hangulatú véradó napot szervez a Városmajorban.

Kétség sem férhet hozzá, ma divat a retró. E mágikus szó igen hatásos, egy népszerű közösségi aukciós oldalon például 1678 db retroterméket kínálnak. Van itt igazi retrokanál egy ezresért, retroszékek tízezerért, de kaphatunk akár gömbégős retrocsillárt is negyvennyolcezerért. Úgy tűnik tehát, van rá kereslet. De mitől retró a retró? És mi a sikerének titka?

Nosztalgiával fűszerezett, tudatosan vállalt maradiság, ami egyben a trendiség fokmérője – definiálja Szalai András művészettörténész a retró fogalmát. A rendszer- és ízlésváltás kukájából kimentett holmik között, ezen címszó alatt szerepel az elnyűtt trapézfarmer, a derékban elszorított műanyag hokedli és a fáradt tekintetű tévémaci.

Ha meg kellene tippelnünk a hazai zenei retrohullám kezdetét, azt mondanánk: Tímár Péter Csinibaba című filmje adta meg a kezdő lökést 1997-ben. Pontosabban az abban szereplő hatvanas évekbeli slágerek, amelyeket újrahangszereltek, így egyaránt kedvesek voltak a nosztalgiázó nagyszülőknek és a fiataloknak is, akik e dalokkal például Lovasi András révén ismerkedtek meg.

A retrovéradáshoz érve azért megállt a kezemben az egér. Akkor már túl voltam számos retrobútort és régi idők játékait kínáló honlapon, megszemléltem több folyóméter hetvenes évekbeli plakátot Skálával és Fabulonnal, megvolt a nyelvét nyújtó kutyapersely és az egérpöckölős türelemjáték, kitöltöttem a nyolcvanas évek-totót is - na, ki nyerte meg az 1981-es táncdalfesztivált, na ki? hát persze, hogy Soltész Rezső -, de a retrovéradás, hát az nekem is új volt.