Az intarziát régen a mesterbútorművesek, ma a dilettánsok készítik. Azok az ártatlan és kevésbé ártatlan amatőrök, akik a maguk kedvére vagy a rossz ízlésű kiállításlátogatóknak türelmes falapocskákból festményeket farigcsálnak. Ezek a festmények lehetnek saját invenciók, de jobbára és súlyos esetben másolatok; előfordult már M S mester Vizitációja, sőt Picasso analitikus kubista képe is furnérban előadva.

Bilduskák, stafelájpiktúra, műfajhalál – a kiállítók még meg sem születtek, vagy épp akkor születtek, amikor a festészetet nálunk először temették. Azóta a gyászceremónia gyakran ismétlődött, a fenti, korántsem megrendült szavak (vagy mások) újra és újra elhangzottak, jelezvén, hogy az elbúcsúztatott él. A folyamat, mint a vegetációs istenek élete, ciklikusnak mondható, következésképp címben, programszövegben demonstratívan kiállni a festővászon mellett nem magányos hőstett, ámde rendszeres szükséglet.

Mikor láttak utoljára Rippl-Rónai-rézkarcot? Ezekben az az izgalmas, hogy ugyanazok a provokatív, lusta aktok ugyanazt a szép teljességet teremtik meg fekete-fehérben, sőt barna-elsárgultban, mint önfeledten színes társaik olajban és lemezpapíron. Még a kukoricás ecsetkezelés lomhasága is felfedezhető dús körvonalaikban, miközben feltűnő a rokonságuk az akkori Nyolcak-aktok aktív passzivitásával.

Adjon a festők istene sok látogatót az új Ilosvai Varga-múzeumnak. Adjon, mert a gyűjtemény arányos és élvezetes, és kell a jókívánság, mert a trendek szerint rászorul majd. Mintha nem jó idők járnának az egyszemélyes, monografikus emlékgyűjteményekre mostanában. Nemcsak Szentendrén, amely város köztudottan el van látva ilyen intézményekkel, voltam én már egyedül firenzei Marini-múzeumban főszezon közepén, szorongatott már a magány Vasari-házban Arezzóban is. Pedig a gyűjtemények ott is gazdagok és teljesek.

Gross Arnold: Természet–Rajz Magyar Természettudományi Múzeum

Minél többször látjuk Csernus Tibor képeit, annál nehezebben fejtjük meg a titkaikat. A legnagyobb magángyűjteményből rendezett mostani kiállítás nyolcvankilenc óta a negyedik nagyrendezvény, amely a pályája nagyobbik részét Párizsban betöltő festő munkásságát hozza haza, a Sulkowski-kollekció bősége után azonban - vélhető - még mindig maradnak rejtélyek.

Vidéki nyilvánosság Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

A Szombathelyi Képtár a sajátjából gazdálkodhatott. Most látszik, hogy évtizedek gyűjtőmunkája milyen eredményes volt: csupa olyan főmű, amelyet a meghatározó Körner Éva-monográfia negyven éve még mind magántulajdonban tudott.

A Kis magyar pornográfia című kiállítást Esterházy Péter könyvének negyedszázada alkalmából, azonos, de kisbetűs címmel azért hirdette meg a Modem, hogy a meghívottaknak példát és inspirációt adjon: dolgozzák fel, kommentálják, ábrázolják úgy az elmúlt húsz évet, ahogyan a Kis Magyar Pornográfia megörökítette, hogy ne mondjuk, halhatatlanná tette az előző korszakot.

Valamikor a hatvanas években, a nagy absztrakt- és Kassák-viták idején egy jeles művészettörténész azzal magyarázta a mester képeinek lazaságait, hogy azok attól magyarok a nemzetközi konstruktivizmusban. Ha ez igaz, Sean Scully egyike a legnagyobb magyar festőknek. Az általunk eddig kevéssé ismert, de ettől még nemzetközi hírű ír-amerikai művész, akinek a munkáit valóban a világ legtekintélyesebb képtárai gyűjtik, konstruktivista, de önkényes, szabados, mondhatni trehány konstruktivista.

Találtam egy pompás meghatározást: tartós és restaurálható műtárgy. Hatala Péter írja a szövegében: alapvető szempont számára, "hogy tartós és restaurálható műtárgyat hozzak létre". Pontos és mondhatni költői definíció festményre, szoborra, grafikára. S minthogy Hatala nemcsak kézzel szőtt lenvászont használ, hanem e megkülönböztetett kelmére érdekesen vibráló, riportszerű ábrázolásokat fest is, amelyek érett tradicionalizmussal tudósítanak extrém sportot űző fiatalokról - a szöveg és a produktum összezáródik.

A Turner és Itália szakmailag példás kiállítás. Tizenéves korától követi Joseph Mallord William Turner pályáját, jól dokumentál, életrajzot és magyarázó szövegeket tesz a művek mellé a falra, komoly katalógust mellékel, és videót vetít a megértés érdekében. Fontos és jó műveket prezentál.

Konok Tamás mostanára mesterkonstruktivista lett. Mestere, Bernáth Aurél példáját követő korai képeit, csendéleteit és hűs tájait ezúttal csak a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás impozáns katalógusa idézi - írja kritikusunk A gondolatmenet struktúrája című kiállítás kapcsán.

Kellett lennie valamelyes tudatosságnak ebben a széplelkű képgyártásban, mert az aukciós sztárok felül vannak reprezentálva. Kádár Béla, Scheiber tömegével, Csóknak, Aba Nováknak sem tudtak ellenállni, a szegény Gulácsy titokzatosságát is többször próbálták zavarossággal helyettesíteni.

...to be continued - A Budapest Galéria Kiállítóháza

Fekete Tamás: Hódolat Brunelleschinek - Magyar Nemzeti Galéria

Szép modern kereteket - karcsúakat és díszteleneket, olykor sötéteket, olykor ezüstöseket - kaptak a plakátok a Lajos utcában. Ami egyrészt méltó, másrészt bizarr. Abszurdnak hat első látásra, hogy ez a nagyon populáris művészet, amely esőben-verőfényben, egymás mellé zsúfolva vagy egymásra ragasztva kiáltott ránk, viccelt velünk, vagy késztetett gondolkodásra mozi-, árumintavásár- és politikaügyben - hogy ezek a művek most kerettel és köztes fehér űrökkel is izolálva, az üveg fala mögül szólnak a publikumhoz.

Sztár képzőművészek ezt nem így csinálják. Sztár képzőművészek, ha közelítik a hetvenet, életmű-kiállítást rendeznek (életmű-kiállítást rendeznek nekik), amely jobbára kétesélyes. Az egyik lehetőség felvonultatja az európai (világ-, hazai) nagyság nagy korszakait, és a végén, tapintatosan az őszikéket, a másik alternatíva a gyakoribb és a súlyosabb.

Aba-Novák - a "barbár zseni" - Modem, Debrecen