A Néprajzi Múzeumban szombaton és vasárnap Mese és valóság címmel interaktív mesejáték, táncház, kézműves foglalkozások, palóc dalok, mesék és táncok várják az érdeklődőket. A szomorú királykisasszony című palóc népmeséből például kiderül, hogyan nevetteti meg a szegény palóc legény az öröktől fogva szomorú királykisasszonyt.

Sok mai gyereknek unalmas, hogy a mesék végén mindig a jó győz, a felnőttek pedig nem értik, hogy a mese nem csak gyerekműfaj. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban megrendezett mesekonferencián az is kiderült: napjainkban itt-ott felelevenedik a közös mesélés és mesehallgatás szokása.

A hagyományoknak megfelelően Szekszárd, a szülőváros idén is megrendezi - január 19-én - a Mészöly Miklós-emléknapot az író nevét viselő egyesülettel közösen, intézmények és civil szervezetek bevonásával.

Legádázabban azon vitáztak a Csimota Kiadó szakemberei, rendhagyó mesesorozatukban kivájhatják-e a galambok Hamupipőke hitvány nővéreinek szemét. A napokban négy Grimm-mesével jut el értelmi sérült iskolásokhoz a papírszínház.

Méltóképpen ünnepli az Animáció Világnapját az Egyszervolt.hu gyermekportál. A minden héten megújuló tartalommal jelentkező site a mai napon indítja útjára legújabb 14 részes animációs sorozatát.

A szentendrei skanzenban is forgattak részeket a Benedek Elek három meséjéből készülő filmhez. Karácsonyi meglepetés vár azokra, akik a moziban digitális trükkök nélkül is elfogadják a csodát. A Pirkadat fölvételén jártunk.

Mostanában egyre több meséből kihagyják a gonosz szereplőt, az erőszakot és a kegyetlenséget. Pedig a gyerekeknek nagy szükségük van a hagyományos boszorkányos történetekre, hogy feldolgozzák félelmeiket.

Aki nem tudná, háromféle székely létezik: ilyenes, olyanos meg amolyanos. Mindezt Sebestyén István kakasdi illetőségű bukovinai mesemondótól halljuk, és amikor később azt mondja, a cigaretta azért olyan büdös, mert belefingott az ördög, már arcizmunk sem rándul. A mesemondóval egyébként rendhagyó körülmények között találkozunk Budapesten, a DocuArt Kocsiszínben. Kalapban van, csizmában, sötét mellényben, és éppen új lemezének, A szegény ember bőrpuskájának élő felvételére készül.

Huszonöt éve, 1983. május 7-én hunyt el Romhányi József költő, író, a "rímhányó Romhányi", számos máig is népszerű animációs film szövegírója. Egyebek mellett ő irta a Flinstone család (Frédi és Béni a két kőkörszaki szaki) parádés párbeszédeit is.

- Nem változtam meg. Az életem, az igen. Semmi se úgy van, mint régen, de én ugyanaz maradtam, aki voltam. Egy csibész kölyök Csantavérről. Utasi Árpi és kész.

Ha azt mondtam, együnk, a lányom nem kérte, ha azt mondtam, sétáljunk, ő nem akarta. Akkor kitaláltam egy mesét a kislányról, aki nem akart öltözni és sétálni - idézi fel a négygyermekes író, hogyan születtek első meséi, a Hisztimesék.

A Bürök utcában van, de nem mérget csepegtet, hanem szórakoztat az egy- szervolt.hu internetes gyerekportálcsoport. Legújabb vállalkozása: tizenhét részes animációs filmsorozatot készít kortárs gyerekversekből és dalokból a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) együttműködésében.

Miért nincs sárkányokkal hadakozó nő a mesékben? Szólhat-e egy mese a halálról vagy a magányról? Meg lehet-e változtatni egy ország jövőjét a gyermekkönyvek segítségével? A negyedik alkalommal megszervezett Gyermekirodalmi Fesztiválon mindezt megtudhatta az érdeklődő.

Kislányok millióinak ő volt az első - legjobb - barátnője, a szemtelen pofijú, vörös copfos, szeplős Harisnyás Pippi, akit az ifjú olvasók sokkal viccesebbnek találtak, mint a felnőttek. A kisfiúk nemzedékeken át Juharfalvi Emilért rajongtak, és az ugyancsak öntudatos, minden bajból kikászálódó Háztetey Károly is családtaggá vált nemcsak Svédországban, hanem a világ számos táján. Astrid Lindgren, a száz éve született, s alig öt éve elhunyt svéd gyermekkönyvszerző nagyon tudta, mit olvasnának szívesen a gyerekek. Nem mintha sokat töprengett volna ezen, inkább ösztönből írt. Ahogyan mondta, a saját magában lakozó gyermeknek szánta történeteit.

Saját kiadó és könyvesbolt után immár saját szakmai elismeréssel, az Aranyvackor-díjjal is dicsekedhet a hazai gyerekirodalom. A Pozsonyi Pagony, Magyarország egyetlen, kizárólag gyermekkönyveket forgalmazó boltja által meghirdetett pályázatra olyan írók és illusztrátorok műveit várták, akik a 2-6 éves korú gyerekek mindennapjait meghatározó ügyes-bajos dolgokat képesek magas színvonalon megjeleníteni. A Gyerekügyek-gyerekbajok címmel közzétett tematikára 150 pályamű érkezett, ebből hatvanat ki is állítottak a díjkiosztónak is helyet adó Kogart Házban. (Március 9-től az igényesebb munkákat az Uránia mozi kávézójában tekinthetik meg tíz napon át az érdeklődők.)

Március 4-én, vasárnap 14 órától a Magyar Mozdulatművészeti Társulat bemutatja a Karnevál - Az állatok farsangja című gyermekeknek szóló mesejátékát a Mozdulatművészeti Stúdióban. Az előadás után játszóház is várja a gyerekeket.

Nem tudtam hogy hány óra lehet, amikor egyszer csak felébredtem, először nem is tudtam, hogy hol vagyok, aztán eszembe jutott, hogy a Tábornok Elvtárs palotájában, a hármas hálóteremben, az emeletes ágy tetején, de aztán azt gondoltam, hogy mégse lehetek a Tábornok Elvtárs palotájában, mert olyan nagy volt körülöttem a csend, és a Tábornok Elvtárs palotájában soha se volt csend, és nagyon nehéz is volt elaludni, pedig a mi hálótermünkben nyolc óra harminc perckor már eloltották a villanyt, a nagy vasredőnyök már tíz perccel nyolc után leereszkedtek, azért, hogy teljes legyen a sötétség és zavartalanul pihenhessünk, mert Doktor Pisztrujátú megmondta, hogy a fiatal szervezetnek nagyon nagy szüksége van a zavartalan nyugalomra, és ahhoz nagyon kell a teljes sötétség.

Az is bolond, ki gyerekkönyveket ad ki ma Magyarországon - vonhatta le a következtetést az estébe nyúló kerekasztal-beszélgetés résztvevője. A hét végén megtartott harmadik Téli Gyermekirodalmi Fesztivál és Könyvvásár kiváló alkalmat nyújtott ahhoz, hogy a szakmabeliek kibeszéljék az őket foglalkoztató gondokat.

Majd’ negyedszázaddal ezelőtt, amikor esténként a nap legfontosabb eseményére készültem, ami természetesen a mese volt fiaimnak, nem ritkán bosszankodtam, hogy kifogytunk a jó történetekből, minden gyerekkönyvet oda-vissza fújtunk már szinte kívülről, és a saját fantáziánk szülte darabok is lerágott csontoknak tetszettek.