Mostantól mindenki még sötétedés előtt menjen haza, zárja be ajtóját. De talán otthon sincs biztonságban. Ha Önnek házastársa, gyermeke valaha is állt pszichiátriai kezelés alatt, tudja meg, hogy nincs biztonságban. Bármikor kitörhet rajta megint az elmebaj és ölni fog. Az utcán is elszabadult őrült gyilkosok vadásznak békés polgárokra. Szóval jó lesz vigyázni! Elvettétek a pszichiáterek pénzét, ágyait, főhadiszállását? Hát most majd jól megkapjátok!

Tavaly decemberben zárták be az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), ismertebb nevén a Lipótot. A 18 betegellátó osztállyal rendelkező nagy múltú intézmény egységeit tucatnyi helyszínre költöztették. Az ügy az országos politika vezető témája lett, ami ezúttal is lehetetlenné tette az értelmes párbeszédet. A Népszabadságban megjelent cikkek jól tükrözik a kibékíthetetlennek látszó ellentéteket – amelyek mögött a tiszta szakmai meggyőződéstől a lobbiérdekekig sokféle motívum felfedezhető.

Tévedés, hogy a mentálisan sérült alkotók merítettek Klimt, Picasso, Klee formakincséből. Épp fordítva történt - mondja Plesznivy Edit, a Magyar Nemzeti Galériában, Belső utak képei címmel ma nyíló art brut kiállítás kurátora.

Alig talált értékesíthető eszközt a felszámoló hivatal a nemrég bezárt három országos egészségügyi intézetben. Az értékesebb műszerek szinte kivétel nélkül kórházi alapítványok tulajdonában voltak, s ezeket az alapítók, többnyire főorvosok, elvitték.

Az egészségügyi kormányzat a jogbiztonsággal és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatos visszásságot okozott azzal, hogy bezáratta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet - erősítette meg korábbi véleményét az ombudsman. Szabó Máté az egészségügyi miniszter ezt vitató levelére válaszolva ismét arra figyelmeztetett, hogy alapjogi szempontból aggályos a kialakult helyzet. Alkotmányosan sem rövid, sem hosszútávon nem indokolható, hogy a struktúraváltás az egy helyen koncentrált, minőségi ellátás helyett minősíthetetlen és szakmai szempontból vállalhatatlan egészségügyi ellátási körülményeket teremtsen - olvasható az ombudsman közleményében.

H. Gy.-né magánéleti problémák miatt került az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI). Az ambulánsan kapott gyógyszerek után háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Később epilepsziához hasonló tünetek jelentkeztek rajta. Az OPNI-ban kapott újabb kezelések nem javítottak állapotán, tíz napon át kellett lélegeztetőgépen tartani.

Az utóbbi hónapokban komoly polémia alakult ki: nőtt-e a hajléktalanok száma a Lipót bezárásával, több lett-e miattuk a bűncselekmények száma? A válasz - szemben azzal, amit Szabó Máté ombudsman állított - korántsem egyértelmű.

Zárójelentéssel a zsebben találnak rá az utcán a szociális gondozók a Lipót volt, de immár kezelés nélküli betegeire. A pszichiáterek új, egységes országos intézmény létrehozását kérik Székely Tamás minisztertől.

Megoldatlan a pszichiátriai betegek helyzete, az OPNI bezárása az összeomlás szélére sodorta az ellátást. Az állampolgári jogok országos biztosa szerint a lépés vállalhatatlan körülményeket teremtett. A szakma vezetői egyetértenek a megállapítással, amit a tárca vitat.

Az Országgyűlés egészségügyi bizottságához és a szakminiszterhez fordul Szabó Máté ombudsman az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása nyomán kialakult helyzet miatt. Szabó Máté szerint a helyzet tarthatatlan.

Egy igen fontos, de jelenleg megoldatlan orvosszakmai problémáról kell itt beszámolnom: a pszichiátriai belgyógyászati betegek és az átmeneti tudatzavarban szenvedő belgyógyászati betegek ellátásáról. Ezek a betegek speciális ellátást igényelnek, s ezt szolgálta az OPNI belosztálya és pszichiátriai fertőző belosztálya, melyet fölszámoltak.

Egyelőre csak tájékozódik az Egészségügyi Minisztérium, hogy valójában mi történt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI). A HVG című hetilap arról számolt be, hogy Tasnádi Zoltán, a felszámolással megbízott miniszteri biztos forgatócsoportoknak adja bérbe az épületet, és ott tartotta a felesége halotti torát.

Este hat körül kezd gyülekezni a lipótmezei intézet mellékutcájában a csapat. Tucatnyian lehetnek. Az utolsónak érkező negyvenes férfi arca borotválatlan, haja arcába lóg. Ruhája szakadt, mocskos. Cigit kér, mélyet szippant. Aztán csak mered a kiskapura, amit vaskos lakat zár. Vár. Akár órákat is, mint a többiek. Csaknem mindig ugyanazok. Nem hiszi, hogy nem nyitják ki: azelőtt, éjszakára mindig bemehetett. Volt vacsora, fürdő, gyógyszer. Minden este eljön. Aztán visszaballag a közeli erdőbe.

Rendkívül súlyos következménye lett az OPNI bezárásának és a pszichiátriai kapacitások csökkenésének: skizofrén betegek százai kerültek ki a rendszerből - állítja a szakma. Az egészségügyi tárca ezt vitatja, szerintük lenne helyük a pszichiátriákon.

Direkt jó, hogy rám csörögtek abból az országos intézményből. Meg akarnak ismerni - mondták. Én meg rohanok, a kifejezés erős túlzás, mert hű társam, a lassan húszesztendős, kétütemű Trabant (nemcsak én ismerem az ő horkantásait, de mintha ő meg az egyre gyakoribb görcsöktől bénázó, mind ügyetlenebb lábtartásaimat - tényleg nincs a tárgyaknak lelkük?), pöfög be velem a közhatalmasságok világába. No, keltünk is majd feltűnést, kuncogok magamban. Így is lőn, a hivatali parkoló őrének szeme elkerekedett láttunkra.