Konzervatív vallásos családokban sok gyerek születik. A konzervatívoké a jövő? Nem biztos. A nagyobb termékenység és a jobboldali pártválasztás közt megállapított összefüggés csalóka.

A rendszerváltás örökségét ma nem a Fidesz, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt képviseli - ez áll abban a nyílt levélben, amit Orbán Viktornak írtak rendszerváltó liberálisok tegnap. Hodosán Róza, Demszky Gábor, Magyar Bálint, Pető Iván és Rajk László mint a demokratikus ellenzék egykori tagjai, valamint Fodor Gábor, a Fidesz alapítója, az SZDSZ jelenlegi ügyvivője annak kapcsán fogalmazták meg véleményüket, hogy a Fidesz elnöke Kossuth téri beszédében hosszan foglalkozott a rendszerváltás, a kommunista diktatúra és a szabadság kérdéseivel, és olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha a rendszerváltás eszméit ma csak a Fidesz képviselné.

Lehet, hogy végső soron tényleg a médiapolitizálás dönt majd a választáson - valamilyen botrány, kommunikációs balfogás vagy éppen bravúr. Lehet, hogy az összegyűjtött címlisták háborúja, aktivistahadak mozgósító ütközetének kimenetele dönti el a hatalom kérdését. De a választási kampány, ellenszenves vonásai dacára, mégis megőrzött valamit abból, hogy ilyenkor elkezdi érdekelni a politikusokat a társadalom. Melyik térségben melyek a fő gondok, mit szeretnének - legalább hallani - az ott élők.

New York polgármestere abból indult ki, hogy a bűnözés elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a legkisebb rendbontást sem tűrik meg. A harc sikeres volt. De a hipotézist a tudósok nem fogadják el.

Sok liberális szeretné nagyobbnak látni a válságot, mert a liberalizmus ereje a bajban mutatkozik meg. Dahrendorf szerint azonban még tartanak a jó idők Németországban.

A liberálisok hevesen támadják a keresztény témájú sikerfilmeket. Dühük az egyszerű emberek megvetéséből fakad. Ezt állítja egy magát világi humanistának tekintő brit politikai író.

Socialism. (Azaz szocializmus.) Ezzel a tömör, egyszavas címmel jelentette meg az Oxford University Press Michael Newman professzor könyvét. A "nagyon rövid bevezetőnek" nevezett kötet a XIX. század utópista szocialistáival kezdi a történetet, s a XXI. század utópistáinak (azaz a szocializmus mai híveinek) szóló üzenettel zárul. E szerint a szocializmusnak jövő időben is van értelme, noha jelentése némiképp más lesz, mint ahogy azt a "klasszikusok" elképzelték.

Úgy tűnik, csak egy szocialista párt van talpon e vidéken. Európában egyedül a Francia Szocialista Párt olyan kormányképes nagy baloldali politikai erő, amely szembe mer szállni az uralkodó neoliberalizmussal és annak baloldali változataival. Az idén százéves párt november végén tartotta kongresszusát. Noha az elemzők a kongresszus előtt a párton belüli ellentétek végleges elmérgesedésétől tartottak, végül mégis megszületett a szocialista egység, a szintézis. Ennek létrejöttét nyilvánvalóan elősegítette az egész Franciaországot megrázó mély szociális krízis és az erre "válaszoló" rendpárti jobboldali offenzíva.

Az utóbbi időben ismét heves vita bontakozott ki néhány liberális politikus és közéleti személyiség, valamint a magyar történelmi egyházak között. A vita alapja, hogy megilletik-e az egyházakat bizonyos kedvezmények. A kérdés az, hogy valós konfliktus feszül-e a liberális gondolkodás és a vallásosság között a XXI. század elején, és ha igen, akkor mi ez.

Az alproletariátus gyújtogat Franciaországban. Mit csinál közben a kommentariátus? Igazolva látja magát. Ők előre megmondták. De a régi ráolvasások nem fognak az új bajokon.

Józsefváros megújulásáról, az Orczy Fórum környezetformáló hatásáról ad hírt a Foltokban már formálódik a jövő című írás (október 7.). A Budapesti Városvédő Egyesület alapító tagjaként folytatnám a sort a Baross és a Nyugati térrel, a Batthyány-örökmécses terével, s minden olyan hellyel, mellyel - foltokban ugyan - viszonylag könnyen megszépíthető, vonzóbbá tehető fővárosunk. Valamennyiünk szégyene, hogy a világörökség részeként is jegyzett Andrássy út épületei közül a 46-os számú ház - ahol a híres Rozmaring presszó működött - hiányos vakolatával, a homlokzat többi részétől elütő festésével Ázsia legszegényebb országait juttatja eszünkbe. Pedig az épület sokezernyi jogász szemében "szent hely", hiszen itt lakott a magyar ügyészi szervezet megszervezője, az "ügyészség apja", a legendás Kozma Sándor.

Elesik, de nem egy fűszálban. A rajzfilmfigurát az amerikai konzervatívok kapják puskavégre. A kultúrharc miatt sopánkodó magyar politikusok el sem tudják képzelni, milyen az igazi háború.

A gyerekszobában is dúl a politikai küzdelem. Egy konzervatív anyuka mesekönyvet írt a gonosz liberálisokról, akik meg akarják kaparintani a szorgalmasan dolgozó apuka pénzét.

Nem kell félteni a jóléti államot a munkahelyek szegény országokba vándorlásától. De a szegény munkavállalók bevándorlását korlátozni kell.

Az amerikai államháztartási hiány rekordokat dönt, pedig a jobboldal van kormányon. A republikánusok soraiban egyre többen megszorításokat sürgetnek.

Az önkormányzat sokgyerekes szegény családot költöztet az előkelő környékre. A gazdag lakók hivatásos békéltetőt fogadnak. Feltámad a jószomszédság szelleme.

A kínai gazdaság  a globális kapitalizmus motorja. Évi tíz százalék növekedés, az export szárnyal. De az egyenlőtlenség is nő. A mai balosok a Kommunista Párt piacbarát politikáját hibáztatják.

Az új miniszterelnök száz napot adott magának, hogy mozgósítsa a franciákat. Az ellenfél az angolszász liberalizmus. Napóleonnak is száz napja volt Waterlooig.

A brit választásokon megerősödött a harmadik párt. De a liberálisok nem ülnek a babérjakon. Azon törik a fejüket, hogyan vehetnék át a két nagy párt valamelyikének a helyét.

A szocik túl liberálisnak tartják az új EU Alkotmányt. Chirac a referendum kudarcát tekintené a liberalizmus győzelmének. A Libération szerint mindenki fél a szabad piactól, nincsenek francia liberálisok.