Zárkanaplót írt a Sukoró-per egyik elítéltje. Az egykori Bibó-szakkollégista, a Fidesz korábbi szóvivője azt írja: inkább él egy rosszul szervezett demokráciában, mint egy jól működő diktatúrában.

A magyar történettudomány évek óta lázas állapotban él. A heveny lüktetés oka többrétű: az irodalomtudományból és a nyelvfilozófiából érkező posztmodern szemlélet kihívása, az internet térhódítása, a rendszerváltást követően elszaporodó dilettáns és amatőr kutatók serege, a kollektív emlékezet túlburjánzása és végezetül az egyre feszültebbé váló hazai emlékezetpolitikai viták együttesen rengetik a falakat, és késztetik próbatételre még a honi historikusok legkiválóbbjait is.

Valaki olvas helyetted. Régi dolog ez, a tanár is ezt teszi az iskolában meg a kritikus is itt a lapban. Elvileg azért olvasol kritikát, hogy ha az kedvet csinált, megvedd a könyvet. De valld csak be, hányszor vitatkoztál társaságban valamiről, amiről csak annyit tudsz, amennyi a recenzióban állt. Nem mondhattad meg, hogy nem volt időd elolvasni.

Arne Hübner és Johannes Schuler nálunk élő német építész. Könyvük németesen visszafogott szerelmi vallomás Budapest építészetéről. Persze a szerzők csak félig számítanak igazi kívülállónak: előbbi építészként a Műegyetemen végzett, és mindketten lassan tizenöt éve élnek Budapesten.

Hazai Attila negyvenöt volt, amikor bő három éve vállat vont, és kiszállt. Semmi dráma, csak lelépett, bár szörnyű fájdalmasan.

Ötvenhatnak nem maradtak emblematikus plakátjai, mint például 1919-nek, amely a magyar plakátművészet csúcsteljesítményeit produkálta – állapítja meg Sümegi György, aki az 1956-os alkotásokból összegyűjtött egy kötetre valót.

Legújabb kötetében Marno János a rá oly jellemző módon egy sebész éleslátásával, s még élesebb szikéjével közelít a nyelv anyagához, hogy aprólékos, pontos, higgadt munkával kísérelje meg föltárni a szavak és jelentések, élmények és jelenségek mögött meghúzódó belső világot.

A szerző semmit nem bíz a véletlenre: a kötet élére biggyesztett, mindössze tizenhárom soros „Előzetes megjegyzés” pontosan eligazítja az olvasót azzal kapcsolatban, mi vár rá a következő bő kétszáz oldalon.

Egyik sem. Tisztelet a kivételeknek, szexmániások, nő- és/vagy férfifalók, kártyások, piások, lumpennek látszók, olykor azok is. Némelyek attól lettek alkoholisták, mert korábban kémek voltak.

Hány fotó készülhetett vajon az Erzsébet híd újjáépítéséről? Tízezer? Százezer? Millió? Amióta a Fortepan létezik, az embernek tényleg az az érzése, hogy mindenki, de tényleg: mindenki lefényképezte a karcsú kábelhíd megszületését, akinek csak fotómasina lógott a nyakában a hatvanas évek elején.

A könyv magában szóra sem érdemes, egy kedves, francia rajongó írta I. Zog albán király magyar feleségéről, Apponyi Géraldine grófnőről, akiről nyilván nem véletlenül feledkezett meg a magyar köztudat.

Ma délután mutatják be Frankfurtban Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét. A hónap elején jelent meg németül, és további harminc országban várható a kiadása. A mai rendezvény fokozhatja az eddig is példátlannak számító érdeklődést.

A jamaicai születésű Marlon James vehette át kedd este Londonban a világ egyik legrangosabb irodalmi elismerését, a Man Booker-díjat.

Frank Witzel német író kapta az idei Német Könyvdíjat - jelentették be hétfő este Frankfurtban.

Spiró György kapta az évad legjobb magyar drámájáért odaítélt díjat.

Darvasi László új novelláskötetében ne keressük az eddig tőle megszokott gyöngyházfényű világot. A Darvasi-nyelvről úgy tudtam eddig: rubin és smaragd színben tündököl, ezt vártam ettől a kötettől is, helyette az alaptónus inkább fémes, matt és fekete: mintha a szerző behúzódott volna az árnyékba, ahol megérintette a pőre és megmagyarázhatatlan emberi tragikum szele.