A vélemény oldalon közölt rövid kommentárban foglakozott kedden a Süddeutsche Zeitung a magyar belpolitikával és annak eddigi európai visszhangjával.

A hazai hatalmi viszonyokat elemző legutóbbi cikkem óta (A demokráciából az autokráciába, augusztus 28.) sok víz lefolyt a Dunán. Sok mocskos, zavaros víz, ami után alig maradt valami az 1989-ben született demokratikus jogállamból. De hagyjuk a metaforákat: nézzük a tényeket. Először is a fogalmakat. Az autokrácia (magyarul: egyeduralom) a hatalomgyakorlás kizárólagos formája. A főhatalommal bíró politikai erő előtt nincs akadály: nincs más autoritás, aki és ami ellenőrizné, korrigálná, ellensúlyozná, fékezné a törekvéseit.

Pozsgay Imre szerint a magyarság önazonosságát erősítő, a Szent Koronára és "a keresztény nemzeti kultúrára" hivatkozó alkotmányra van szükség.

Lemondott a nemzetbiztonsági ellenőrző albizottsági tagságáról Molnár Zsolt (MSZP), miután a fideszes képviselők egy újabb taggal bővítették a testület létszámát és ezzel többségbe kerültek a kormánypárti döntéshozók.

Te nem tudod, hogy milyen az, évekig ellenzékben lenni! – fakadt ki egy ismerősöm tavaly ősszel. A rendszerváltás óta a Fidesz parlamenti padsorában ül, alapvetően higgadt, józan gondolkodású ember, szavai mégis megteltek indulattal, s elismerte, igenis van benne revánsvágy.

Ez az az út, amelyen az Alkotmánybíróság (Ab) megszűnik alkotmánybíróság lenni - mondta Sólyom László volt köztársasági elnök, az Ab első elnöke.

A közszolgálati média és felügyeletének centralizálása és a valamennyi ismert médiatípusra általános követelményeket megfogalmazó médiaalkotmány elfogadása után újabb „csapást” mérhetnek hamarosan a hazai médiára: készül az új médiatörvény.

Nemcsak az államigazgatásban, hanem a közigazgatásban is lehetőség lesz jövő évtől arra, hogy a munkáltató indoklás nélkül bocsássa el a munkavállalót; egyebek mellett ezt a rendelkezést is tartalmazza a Fidesz által az Országgyűlés elé terjesztett törvénymódosítás.

Másfél évvel ezelőtt, egy évvel az országgyűlési választások előtt a Klubhálón jelent meg az alábbi cikkem. A mostani történések tükrében...

Vajon tudják-e, mit csinálnak? Az alkotmányos demokrácia Magyarországon a végjátékát kezdte meg abban a pillanatban, amikor a Fidesz bejelentette, hogy korlátozni akarja az Alkotmánybíróság hatáskörét annak érdekében, hogy a testület által megsemmisített, a köz-végkielégítéseket visszamenőleges hatállyal is 98 százalékos különadóval sújtó törvényt újra, változatlan tartalommal fogadtathassák el.

Minthogy a hírek szerint a közeljövőben mindenféle elemek és csoportosulások tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, kötelességünk emlékeztetni az olvasót, hogy amikor napra pontosan fél évvel ezelőtt megérkeztek az Országos Választási Irodához az utolsó külképviseleteken leadott szavazatok is, végérvényesen eldőlt, hogy az emberek új, igazságos Magyarországot akarnak, s felhatalmazzák a kormányt ennek megvalósítására.

Néhány hete egy képviselői interpellációra válaszolva a kormányzati illetékes azt mondta, hogy ők is észrevették: a végkielégítésekkel kapcsolatos rendeletük több pontja méltánytalan helyzetet teremt azok számára, akik megérdemelten jutnának nagyobb összeghez.

Most álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük magunkat a nem túl távoli, mondjuk egy évvel ezelőtti múltba.

E sorok írójának sok tekintetben más a véleménye a jobboldali magyar kormány teljesítményéről, mint a balközép sajtó átlagának. Nem biztos ugyan, hogy a belföldi fogyasztói kereslet serkentésének választott módszerei célravezetők, lehetséges, hogy a profitjukat az országból rendszeresen kimenekítő multinacionális cégek megrendszabályozása és megsarcolása visszaüt, de a növekedés beindítása helyes célkitűzés; a magánnyugdíjpénztárakért se sajog a szívem; a Magyar Alumínium Zrt. állami ellenőrzés alá helyezése szerintem nem rossz lépés; a kilakoltatási moratórium kifejezetten rokonszenves.

Mondják, a Fidesz modern párt, annyiban legalábbis, hogy tudatosan használja a nyugati demokráciákban művészetté, de legalábbis tudománnyá finomított kampánytechnikákat.

A Jobbik azt szeretné, ha - a sajtóbizottság ellenőrző albizottsághoz hasonlóan - az alkotmány-előkészítő bizottságból is kilépne a Fidesz.

A népszuverenitás intézményei állnak, abszolutizmusról nem beszélhetünk, de minden engedetlenséget azonnal politikai megtorlás követ.

„Ha a nép nem dönthet egy kérdésről, akkor nincs joga az Alkotmánybíróságnak sem. Ez nagyon fontos elv lesz a jövőre nézve. Egyedül az Országgyűlés, a szuverenitás letéteményese határozhat az emberek pénzéről” – közölte tegnap Lázár János pár órával az után, hogy a 98 százalékos különadóról szóló törvényt a testület megsemmisítette.

A kedves olvasó biztosan imádja, ha a magánérdek helyett a közérdek érvényesül. Nincs is olyan magánérdeke, amit ne áldozna föl boldogan a közérdek oltárán. Az idősebb olvasónak már több évtizedes tapasztalata van arról, hogy ez neki távlatilag mennyire megéri, s mennyire megbízhat a centrális pártban, mely a közérdeket – a nemzeti közmegegyezésből magát kizáró destruktív ellenzéket szóra sem méltatva – megállapítja.