Három emberről tudjuk biztosan, hogy nem vett részt Kornai János akadémiai székfoglalóján. Erről a kettőről, akit a képen látunk, és Erdei Katalinról, aki lefotózta őket.

A Vidám Park második legmenőbb játszószere volt a képünkön megidézett attrakció azokban a daliás időkben, amikor egyötven volt a forró lángos, és a dámák Szécsi Pál-os zsebtükörben igazgatták a sminkjüket.

Harminc-egynéhány éve még csak a nyár számított turistaszezonnak országunkban. Abban az időszakban viszont mind többen választották úti célul Magyarországot.

Harminc éve, 1986 nyarán indult újra a budai Vár oldalában a Sikló. Ez már egy pici rendszerváltás volt. Visszakaptunk valamit a szép, polgári Budapestből.

Hogy hívják Árpád feleségét? Pehely. Ezt mindenki tudja, hiszen Koppány énekli: Árpádné Pehely („Árpád népe, hej!”). Mi azonban továbbléptünk.

1970 forró nyara. Keresik Labancz Anna gyilkosát, megalakul a Queen és az ABBA, végleg szétesik a Beatles. Anyám megszimatolja, hogy a Vörös Október Ruhagyár kedvezményesen kínálja a ballagási öltönyt, ezért nyár végén beszerzi kajla gyermekének a cájgot.

A magamfajta szürke pulóveres, vászontarisznyás gimnazisták 1983 táján Cseh Tamást hallgattak és megértően viseltettek az Illés együttes feltámadásával szemben, tudomással bírtak az LGT, az Omega és a Hobo Blues Band újabb produkcióiról, közösségi gitártanulásuk közepette igyekeztek lepöntyögni a Kaláka és a Sebő együttes énekelt verseit, de horizontjukon még az árnya sem bukkant fel Csepregi Éva és Végvári Ádám művészetének.

A Merkur vállalat Röppentyű utcai használtautó-telepén készítette ezt az élettel teli képet egykori kiváló kollégánk, Mikó László.

Amikor Erdei Katalin elkészítette ezt a fotót, a Budapesti Harisnyagyár fénykorát élte. Nemcsak az óbudai Filatorigátnál lévő központi épületben, de a Vihar utcában (egykor Guttman és Fekete) is gyártottak harisnyát. Ezenkívül Erzsébeten, sőt, vidéki telephelyeken is.

Emlékeznek még a Fővárosi Vízművek hajdani reklámfilmjére? Gatyarohasztó nyárban a feleség dinnyével kedveskedik az urának, s hogy behűtse, folyatja rá a konyhai csapból a vizet. Amikor a hazaérkező férjét a meglepetéshez kíséri, az elzárja a vizet, és ennyit mond a vízpazarló kényszermegoldás láttán: Dinnye!

A cikk végére el fogunk jutni a Mackó sajtig, de kezdjük ott, hogy bélyeggyűjteménnyel csajozni nem lehet. Ezt persze csak a magam nevében mondom. Nyilván vannak olyan kollekciók, amelyekkel lehet. Az enyém nem ilyen, így aztán más örömöm nem is nagyon lelem a bélyegalbumomban, mint hogy évente letörlöm róla a port.

Nem vitatom, ezen a maturanduson éppenséggel nem látszik, amit apám szokott mondani: hogy a világon a legtöbbet az érettségizők tudnak.

„Időnként felhősödés, szórványosan előforduló­ esőkkel” – hangzott a meteorológiai előrejelzés 1966. szeptember 28-án, így aztán a hétközi válogatott meccsre nem sokan mentek ki a Népstadionba. Ha tudták volna, hogy a boszorkányos Farkas János négy finom gólt rúg a francia Georges Carnus hálójába...

„Mi a franc az a Zebegény?! Királyrétet akarom!” – ezzel nyúztam apámat, amikor kiderült, hogy nem Királyrétre kaptuk a beutalót. Ha ­nyár, megyünk a kisvasúttal Királyrétre, ez volt a világ rendje, amit Zebegény fölborított.