Széles körű és tudatos forradalom bontakozik ki, amely felgyorsította a megrekedt, és már minden politikai energiáját felemésztett berlusconizmus végének közeledtét – írja az olasz sajtó arról a népszavazásról, amelyen a szavazók 94 százaléka elutasította a kormánytagok mentelmi jogát.

A miniszterelnök szerint Magyarország háborúban áll az államadóssággal és a munkanélküliséggel, amit csak úgy nyerhet meg, ha helyreáll a munka megbecsülése. Orbán Viktor ezt a vasárnapi kötcsei találkozón mondta szóvivőjének tájékoztatása szerint.

Összességében a jobbközép Néppárt győzött a vasárnap megrendezett spanyol önkormányzati és regionális választásokon a szavazatok 85 százalékának összeszámlálása alapján. A szocialista miniszterelnök elismerte pártja vereségét.

Az őszi parlamenti választások előtti nagy helyezkedések közül megtörtént az első: a balközép utódpárt egyik képviselője, sőt, politikai sztárja kilépett a frakcióból és elszegődött miniszterelnöki kormánybiztosnak és államtitkári kinevezést is kapott Donald Tusk miniszterelnöktől.

A két oldal lapjai annyira máshogy számolnak be az eseményekről, hogy aki az újságokból tájékozódik, úgy érzi, két ország van, és a kettő között nincs átjárás. Spanyolországról van szó.

A kormányfő megjelent a lépcsősor tetején, ahol Petőfi Sándor sohasem szavalt, és hitet tett 1848 mellett. Lelkesen megtapsolták, a végén ő is megtapsolta az őt tapsolókat. Közben fel sem tűnt senkinek, hogy ha jól hallottuk, egyetlenegyszer sem ejtette ki a jelzőt: 1848 polgári forradalom volt. Pedig a lényeg mégiscsak ez.

Egy az ötvenhatos forradalom és szabadságharcról szóló film vetítésére készültek, ehelyett az MSZP-t és Gyurcsány Ferencet szapuló politikai propagandafilmet kellett kötelezően megnézniük egy kazincbarcikai középiskola tanulóinak. A szülők és a diákok felháborodtak, a tanárok állásukat féltve nem mernek nyilatkozni.

Különös eset, amikor valaki egyszerre akarja perelni az MSZP-t, az Indexet és a Magyar Nemzet (MN) újságíróját. Most éppen ezt tenné egykori újságíró-kollégánk, dr. Gubcsi Lajos. A Honvédelmi Minisztérium könyv- és lapkiadó vállalkozásának tavaly kinevezett igazgatója fenyegeti perrel az illetőket, akik írtak előéletéről és igazgatói ténykedéséről.

Kell egy csapat. Azaz kéne. Egy párt Magyarországnak. Itt és most. Egy konzervatív, jobboldali, de azon belül azért liberális. Szabadságpárti. Meg mérsékelt. De azért nem langyos, nemmaszatoló, nem puhány, nem örök kitérő. Ellenkezőleg: mindig szembenéző. A dolgok gyökeréhez nyúló. Nem passzív, nem defenzív, nem „hamis realista”. De nem is hiperaktív, nem kényszeres álcselekvő.

A rendszerváltozás előtt az alkotó értelmiség jelentős része lazább vagy szorosabb kapcsolatban állt az állampárttal: feladata volt, hogy demonstrálja hovatartozását, példát mutasson az ország lakosságának. Ettől a kötöttségtől a rendszerváltozás után sokan próbáltak megszabadulni. Voltak persze olyanok is, akik hűek maradtak a baloldali eszmékhez, és egy szociáldemokrata jellegű párt megteremtésén fáradoztak. Ez a program ma sem veszítette el az aktualitását, és a megvalósításához szükséges a baloldali értelmiség aktív, kemény munkája.

Levelet írt Schmitt Pál államfőnek a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke, bizonyos Bakk István, aki székely felmenői rá hagyományozott akaratát teljesítve, hivatkozva az új alkotmány szellemére, amely a Szent Koronát helyezi a középpontba, továbbá a megújulás és a múlt lezárása nevében azt javasolja: ugyan rombolják már le a Gellért-hegyen álló, az átkoshoz kötődő Szabadság-szobrot, s állítsák fel oda Szűz Mária Nagyboldogasszony alakmását. Mert a megújulás jegyében helyre kell állítani Mária országának tekintélyét (is). A Fidesz–KDNP szellemi gyümölcse lassan beérik.

Hozzám írt nyílt levelét (Magyar Hírlap, február 15.) nem vagyok hajlandó kommentálni, csak két megjegyzésem van.

A magyar politika szerkezeti problémája, hogy a tartós illeszkedési szakaszokat a kívülállók számára váratlanul ütközési szakaszok váltják. Ezek nem egyes politikusok, pártok személyes hibáiból, ideológiai korlátaiból következnek, hanem társadalmi kifáradásokból, megroppanásokból, intézményi kopásokból, leépülésekből, az erre reagáló politikai félelemből, idegességből és türelmetlenségből fakadnak.

Eljön a pillanat, amikor a hatalomhoz tartozó szellemi-politikai elit legjobbjai ráébrednek a felelősségükre, de Magyarországon a konzervatív oldal prominensei mindig elkésnek a megszólalással – véli Sándor Iván Kossuth-díjas író. Mint a vele készített interjúban olvasható: Bethlen István akkor követelte a náci Németországgal való szakítást, amikor már Szálasi Ferenc árpádsávos hordái voltak hatalmon.

A lengyel politika megtalálja a kiutat a nyugdíjcsapdából. Csökkenti a deficitet, és az EU-t sem haragítja magára. Sőt, miközben Szlovákia már búcsúzna az eurótól, Varsóban a közös pénz mielőbbi bevezetését ígérik.