Nagy kár, hogy Thorma János csak a húszas évek végére lett igazi impresszionista. Nem a menetrend szerint osztályozók miatt, akik így jó félszázadnyi késést róhatnának fel késői plein air-jének, hanem azért, mert évtizedek féleredményeitől és tipródásaitól óvhatta volna meg a festészetét.

Valamikor a nyolcvanas évek derekán egy decemberi napon karácsonyi bevásárlásra indult Zongor Gábor. Az egyik veszprémi ajándékboltba betérve döbbenten látta, hogy az eladásra kínált portékák között szerepel A prágai muzsikus című festménye, amit néhány hónappal korábban loptak el az éppen aktuális kiállításáról. A kép eredetét nem firtatta, de arra azért rákérdezett a boltosnál, mennyit kóstál az alkotás.

– Ha ezt választottad, mindent fel kell tenned rá. Nincs visszaút – egy Budapesten letelepedett belarusztól ezt hallva az ember arra gondol, így jár, aki elhagyja „Európa utolsó diktatúráját”. A nyugati sajtó mellett sok diplomata is így nevezi a volt szovjet tagköztársaságot. A Minszkben született, 31 éves Jan Jeresko azonban nem erre gondol, hanem a „művészet nehéz kenyerére”, ami a festők életének velejárója.

Romániában szenzációt keltett, hogy minden idők legnagyobb összegét fizették román kortárs képzőművészeti alkotásért a londoni Sotheby's aukciósház kedd esti árverésén, amelyen 121 250 fontért (több mint 41 millió forintért) kelt el Adrian Ghenie egy festménye.

Életének 84. évében súlyos betegségben elhunyt Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész - közölte a családja az MTI-vel.

Lakótelepi házsor. A szürke betonhalmaz előtt néhány hófolt és a Csülök ételbár vasbódéja: melegszedvics kettőkilencven, csülök ötkilencven, rántotta háromkilencven. A megállóban fekete kabátos lány áll, egykedvűen figyeli az érkező villamost. A szerelvény tetején egy zöld homár ül cilinderben, hátán egy egérrel.

A múzeumok és galériák által egyre gyakrabban alkalmazott LED világítástól barnul több tucatnyi világhírű olajfestmény, köztük Vincent van Gogh híres, napraforgó témájú alkotásai.

Figuralizmusnak nevezi stílusát a 25 éves szegedi festő, Vinkó Leó (képünkön). Kezdetben a rajzfilmekhez hasonló, leegyszerűsített figurákat festett. Mostani alkotásain is főleg kezek, arcok, arcrészletek hangsúlyosak. Az egyik képet eluralja egy nagy, mohó száj, amely próbálja az előtte lévő vattacukrot felzabálni. Az arcból csak annyi látszik, hogy már nem bír tovább falni, majd szétrobban. A háttér is szimbolikus – nagyvárosi formák, utcák, épületek absztrakt vonalai –, egy mohó üzletember megpróbálja felfalni a világot.

Emlékezzünk az elődökre. Ha egyszer lesz teljes, nem féloldalas művészettörténete a hatvanas–hetvenes éveknek, ki kell majd térnie egy generációra. Azokra a jobbára népi származású festőkre (részben: szobrászokra), akik az ötvenes években végeztek főiskolát, de pályájuk az ellentmondásokkal teli hatvanas évtizedben indult, erősödött. Az ellentmondás esetükben az – akkor úgy mondtuk – elkötelezettség és a modern formanyelv között volt feloldhatatlan. Őszintén festettek kaszakalapálót, kombájnt és téesztagot, és görcsösen tanulták a neorealizmust, a konstruktivizmust és a mexikói monumentalizmust. Igazában volt valami megrendítő a sikertelen küzdelmeikben, ha akkor csak a rendre kapott állami elismeréseiket vettük is inkább észre.

Életének hetvenhetedik évében elhunyt Jakobovits Miklós Munkácsy Mihály-díjas erdélyi magyar festőművész, muzeológus, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Rekordáron, 240 millió forintért kelt Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején című festménye a Virág Judit Galéria vasárnapi budapesti árverésén.

Akárhogy is, Julius Victor Berger képe meghatározó. Az akadémiai professzor nyolcszázkilencvenegyben megfestette a mecénás Habsburgokat a Kunsthistorisches Museum mennyezete számára, és középre komponálta Miksa császárt. Köré hódoló művészeket és humanistákat, Dürert bizonyosan, tölgykoszorúval talán Celtist, a költőt, továbbá szobrászt, históriaírót, tudóst a trón lépcsőjére.

Szenzációnak számító festménybemutató lesz ma Virág Judit galériájában, ahol egy 1910 óta nem látott Csontváry-képet tárnak a nyilvánosság elé.

J. A. 1937. 12. 3. – ez a felirat állt a tehervagonon, melyet egy rajzpályázatra festett Verebélyi Diána. Az apropó József Attila születésének századik évfordulója volt. A zsűrinek tetszett a témán meghökkentő módon „csavaró” megoldás, így a középiskolás kamaszt meghívták a sárospataki Art Ért művésztelep táborába. Azóta sok minden történt a VéDia művésznéven alkotó festővel, aki manapság csakis szimbolista és szürrealista képeket fest.

Megbocsátottak annak az idős hölgynek, s nem indítanak ellene eljárást, aki a spanyolországi Borjában akaratán kívül tönkretette a városka templomának freskóját, az Ecce Homót. A minden idők legdilettánsabb restaurátora címre méltán pályázó asszony rémtette attól vált „bocsánatos bűnné”, hogy mázolmányának híre bejárta a világsajtót, s valósággal özönlenek a turisták Borjába, hogy megnézzék az elcsúfított freskót. A fapados légitársaság, a Ryanair ma azzal reklámozza zaragozai járatát, hogy „tekintsék meg Cecilia kreatív alkotását”.

A Szépművészeti Múzeum szervezésének köszönhetően jelentős nemzetközi ismertséget és elismerést vívhat ki magának a modern magyar festészet az elkövetkezendő években. A magyarországi sikerek után a Nyolcak művészcsoport alkotásaival a bécsi közönség találkozhat először, szeptember 12-én ugyanis az osztrák főváros egyik legfontosabb kiállítóhelyén, a Kunstforumban reprezentatív kiállítás nyílik a magyar modernizmus élcsapatának festményeiből.

– Még járni sem tudtam, de édesapám már a festészetről mesélt. Mire idősebb lettem, és kirándulni mentünk, apám arra tanított, hogy figyeljem meg alaposan a fákat, az embereket, és jegyezzem meg jól az arányokat – avat be a kezdetekbe Hegedős Piroska (képünkön) festőművész. Közel negyven éve fest, élete nagy részét pedig rendezőasszisztensként töltötte a Magyar Televíziónál. Tavaly viszont elhatározta, hogy ecset helyett tollat ragad, és belefog a saját romantikus regényébe.

Az Újrafestett valóság - Rendhagyó kiállítás a sokszínűség jegyében című kiállítás keretében szeptember 5-től a Magyar Nemzeti Galériában mozgássérült és ép kortárs képzőművészek közös alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.

Legyünk egyszer őszinték önmagunkhoz: az Aradi vértanúk nem tartozik a magyar piktúra feltétlen remekei közé. A kompozíció szétcsúszik, széteső, az őszhöz és a cselekményhez illő kolorit indokoltan, de csüggesztően monoton, és a külön-külön megrendítő figurák jelenléte nem tömörödik drámává. Nem válik – nem válhat – olyan festői eseménnyé, mint Thorma másik nagy műve, a Talpra magyar! A tragédia ábrázolása a megszületése, millenniumi bemutatása óta a nemzeti közemlékezet és a hazafias gyász szimbolikus tárgya, okkal az is marad, a Petőfiapoteózis azonban ma is ennél többnek bizonyul a kiskunhalasi múzeum negyvennyolcas termében: esemény, szereplők és atmoszféra sajátosan sodró egységének.

Sikerrel járt Pákh Imre stábja, így újabb Munkácsy-remekművel bővül a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiállítása: a Pákh által frissen megvásárolt, nagyméretű festményt augusztus 29-én, szerdán 14 órakor mutatja be a gyűjtő a Kultúrpalota dísztermében.