Tárlatvezetéssel várja a Magyar Nemzeti Galéria a gyerekeket a Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai című, impresszionista remekműveket bemutató kiállításában augusztus 27-én délelőtt.

Megpróbálták öt ország festészetét egyen keretben uniformizálni, de ez nem sikerült Przemyslben. A kiírás feltételként szabta az egy négyzetmétert, vagyis az egyszer egy méteres kvadrátot, ezt a legnyugalmasabb, ha nem éppen a legunalmasabb formátumot, ám a Kárpátok Eurorégió festészeti triennáléja – ezt fedi a poétikusabb Ezüst négyszög cím – ettől nem lett sem tömörebb, sem feszesebb.

Nem láthatók egyelőre Vajda Lajos fotómontázsai az emlékkiállításon, de ez nem baj, sőt. Hírlik különben, hogy hamarosan bemutatnak néhányat az egyik mellékteremben, és ez ott lesz rendjén.

Disney-mesefigurák, Barbie babák és más fröccsöntött játékok ugyanúgy hatnak Ördögh Noémi (képünkön) festőművészre, mint a fogyasztói társadalom vagy az internetes szerepjátékok.

Nem túl bátor gondolat-e a franciákéhoz mérni a mi századfordulós festészetünket? Ha komolyan vesszük magunkat, nem is tehetünk mást. És ha az összehasonlítás eddig csak elméleti szinten zajlott, most a Nemzeti Galériában nyílt Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai című kiállítás a fizikai valóságban is megteszi ezt, együtt mutatja be a XIX. század végének és a XX. század elejének nagy franciáit és magyarjait.

A Miskolci Galéria Rákóczi-háza első alkalommal ad otthont az Ezüst Négyszög - Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Festészeti Triennálénak, amelyet szombaton nyitnak meg.

A modernitás ideje. Magyar festészet 1905-1925 címmel a magyar-olasz kulturális évad keretében nyílik kiállítás Rómában a modern és kortárs művészetnek szentelt Nemzeti Galériában (GNAM). A tárlat anyagát hétfőn sajtótájékoztatón mutatták be.

A régi pince fehérre meszelt falának veti a hátát, nézi a Balaton csillogó foltját, a szőlőtőkék harsány zöldjét, a kőrakáson napozó gyíkokat. A szőlőterület a büszkesége, ő telepítette, ő nevelgette, és ma már igen jó bort ad. A pincében acéltartályok, fahordók sorakoznak katonás rendben. A gazda, Trombitás Tamás pohárba tölti legújabb rizlingjét, beleszagol, és mintha csak a bor illatától kapna kedvet, mesélni kezd. Mire a palack kiürül, megtudjuk, hogyan lesz egy Munkácsy-díjas képzőművészből borosgazda a Káli-medencében.

Mindennapos látogatási lehetőséget kínálnak az érdeklődőknek idén a Nagykanizsához közeli Kendli-majorban, a 21. Ludvig Nemzetközi Művésztelepen, ahol kilenc nemzet alkotói képviseltetik magukat.

Oroszlán-, kecske- és kígyófejű mitológiai szörny „őrzi” a Klauzál téri galériát. A Chimera-Project névre hallgató kiállítótér azonban nem ókori szobrokat és festményeket, hanem nagyon is kortárs műtárgyakat és művészeket mutat be. A két harmincegy éves tulajdonos, a Svájcból érkezett Patrick Urwyler és párja, a szociológus Mittich Bogi (nagy képünkön) célja, hogy megmutassa Budapestnek a legfrissebb magyar és külföldi művészeti trendeket.

Magyarországon először lehet licitálni Bortnyik Sándor 1924-re datált, Weimarban festett és 88 éve nem látott kompozíciójára a Kieselbach galéria 200 tételt felvonultató árverésén pénteken a budapesti Marriott Hotelben.

Ne próbálják Roskó Gábor képeit megfejteni, értelmetlen. A piros macskának, amely aranyozott reneszánsz serleget borít fel, a Vilmos császár-bajuszos éltes úrnak, aki hajómodellel játszik, nincs levezethető magyarázata, legfeljebb a művész adhatna ilyet, de azt meg minek. Végképp azonban azok fognak elveszni, akik a címekkel kereskednek. „Beethoven messze meghaladta a saját korát” – ez az igazság egy nő, egy papírsüveget viselő férfi és egy másik, forgópisztolyt tartó félmeztelen alak képe mellett olvasható, az Apád ideges táblán egy paradicsomi állatidill kávéfőzővel, és a Figyelj, barátomon két vörös ördögalak, láncon lógó ékköves mellkereszttel.

Restaurátorok dolgoznak Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című, 1877-ben készült olajfestményének megújításán. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő különleges és értékes alkotást várhatóan még az idén Gödöllőre szállítják, ahol a királyi kastély Habsburg-galériájának bevezető termében fogják kiállítani.

Belső vizsgálatot kezdeményezett Somogyi Béla, Debrecen kulturális ügyekért felelős alpolgármestere annak tisztázására, hogy miért és milyen körülmények között szenvedett sérüléseket Munkácsy Mihály Ecce homo című festménye az elszállítása során.

Mint lapunk elsőként megírta, a héten jelentős vitát kiváltó, egyesek által Munkácsynak tulajdonított Vérvád képpel kapcsolatban Ábrányi Lajos szerzősége merült fel Az Est című lap egy 1914-es cikke nyomán. Vajon képes lehetett-e ilyen kaliberű képet festeni?

Nem igazán mutatna jól Munkácsy életművében az a sötét sugallatú kép, amely egy keresztény lány feláldozását ábrázolja, vagyis olyan fajta véráldozatot, amilyennel a tiszaeszlári perben is vádolták a zsidók. Munkácsy szerzőségét már 1914-ben cáfolta a szakma. Akkor is, ma is arra jutottak a művészettörténészek, hogy inkább az a bizonyos "látszólag hanyag tanítvány" a szerző.

Tulajdonképpen elképesztő, hogy milyen művek születtek a békebeli világháború idején a sajtóhadiszállás kötelékében. Minél tovább nézi az ember az uniformisban készített munkákat, annál kevésbé érti, hogy milyen háborús propagandát remélhetett a k. u. k. főparancsnokság ezektől a művészektől.

Kizártnak tartja az MTI által megkeresett Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, hogy a közelmúltban előkerült Vérvád című festmény Munkácsy Mihály alkotása lenne.

Rendkívüli, elmulaszthatatlan Picasso-tárlattal száll be a Courtauld Gallery a képzőművészet rajongóinak kegyeiért folyó év eleji, múzeumi versengésbe.

– Szeretem, ahogy a kozmopolita előkelőség nyers egyszerűséggel vegyül – fogalmaz Marcus Goldson, amikor Budapestről beszél. A városról, ahol a brit képzőművész immár húsz éve él. A kenyai születésű világpolgár angliai szobrászdiplomával a zsebében, Londonban ismerkedett meg későbbi magyar feleségével, az újvidéki származású Ildikóval. A pár története rövidesen Magyarországon folytatódott, s Goldson jó ideje a Duna-parti főváros életképeit álmodja – vászonra.