A fogamzásgátló tabletta a nők egyharmadánál duplán hat: nemcsak a fogamzást gátolja, de a nemi vágyat is csökkenti. Bár ez a tény egy ideje ismert, a gyógyszergyárak nem érzik szükségét, hogy kutatásokat indítsanak a témában. Ezért a nőgyógyászok nem tudják, mi hajlamosít arra egy nőt, hogy a fogamzásgátlók negatív szexuális mellékhatásai jelentkezzenek nála, így csökkenjen a libidója, romoljon, vagy akár meg is szűnjön az orgazmusa, esetleg fájdalmassá váljon számára a közösülés.

Hazánkban először zalaegerszegi szívsebészek végeztek endoszkópos, vagyis száloptikás kamerás szívbillentyű-beültetést. Eddig négy betegen segítettek ezzel a módszerrel. "Az új eljárással műtött betegek állapota jó" - tájékoztatta lapunkat dr. Alotti Nasri, a Zala Megyei Kórház szívsebészetének főorvosa.

Nehéz kérdéseket boncolgatott igen bátran egy Berlinben tartott gerontológiai (idősek betegségével foglalkozó) szimpózium.

Ijesztő adatok szólnak amellett, hogy a fejlett országok népességének egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásolják a munkahelyi viszonyok.

Nem vagyok vegetáriánus, de a hússal nem élők ellensége, ellenzője sem. Ám a módszer előnyeit és hátrányait ismerni kell.

Már biztos, hogy körülbelül 200 doktor - köztük klinikai és közkórházi főorvos - veszítheti el a működési engedélyét, mert öt év alatt nem tudott elegendő, a továbbképzését igazoló pontot összegyűjteni.

Kanadai és amerikai kutatók az American Journal of Eppidemiology című orvosi szaklap augusztusi számában közölt cikkükben több mint egymillió-egyszázezer egészséges és beteg ember adataiból megállapították, hogy azok körében, akik egyben asztmásak és szénanáthásak is, mintegy 12 százalékkal csökken a halálos kimenetelű rák kockázata az ilyen betegségekben nem szenvedőkhöz képest. A csak szénanáthásoknál a halállal végződő hasnyálmirigyrák, míg a kizárólag asztmás tünetekkel élőknél a fehérvérűség kockázata kisebb.

Aki látta a Rainman (Esőember) című filmet, annak lehet némi elképzelése a betegségről. Az érintett személy nem vesz tudomást a külvilágról, nem igényli a testi kapcsolatot, nem vagy alig beszél, ragaszkodik bizonyos rituálékhoz, ismétlődő mozdulatokat végez, és mindig ugyanazokkal a tárgyakkal foglalkozik.

CT- és MR-felvételek alapján olasz tudósok felvetették: mégsem az agykéregben tudatosulnak a mozgások.

A brit The Lancet nevű, nemzetközi hírű brit orvosi szaklapban az elmúlt évtizedekben nem egy, később Nobel-díjjal "jutalmazott" tanulmány, illetve tudományos eredmény is megjelent. Ezért tűnhet meghökkentőnek, hogy legutóbb az amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) Stephen Luby vezette munkacsoportja egy nem éppen új felfedezésről - a szappan jótékony hatásáról számolt be.

Két szenzációs hír is napvilágot látott az idegrendszeri betegségek gyógyításával kapcsolatban: az egyik új módszer a tüneti kezelésben segíthet - talán néhány éven belül -, a másik hosszabb távon kecsegtet reménnyel, de akár a tényleges gyógyulást (a károsodott részek regenerálódását) is eredményezheti.

Egy nemrégiben megjelent osztrák tanulmányban a bécsi orvosegyetem közegészségtan-professzora azt fejtegeti, hogy a modern nyugati ember nem ismerte a valódi éhséget, így nem tudta megkülönböztetni az étvágytól ("evési kedvtől"). Ebben látja a manapság egyre gyakoribb étkezési zavarok és nem utolsósorban a lassan népbetegséggé váló elhízás fő okát.

Utolsó szakaszához érkezett a kormány és a szakmai lobbi "csatája" a szívkatéterezés jövőjéről. Rövidesen kiderül, pontosan hol és hány úgynevezett "invazív" beavatkozás történhet. Míg a viták egyelőre leginkább a sürgős életveszély elhárításáról szólnak, a kardiológusok már arról beszélnek: az akut esetek is elkerülhetők, s a cél valójában csakis ez lehet.

Az ötvenéves svéd mérnök csak rövid időre hagyta abba a sportot. Meg kellett műttetnie magát - csípőprotézist kapott -, de aztán folytatta a napi testmozgást. Igaz, már nem járt el korcsolyázni, de felvette a futócipőjét, kocogott. Sokat úszott, néha teniszezett is. És nem panaszkodott. Nemcsak azért, mert mára kifogástalanná vált a protézisbeültetés technikája, hanem a Nyugaton honos mentalitás miatt is: ott nem szokás dicsekedni a betegséggel, mint nálunk. Leküzdjük, és továbbmegyünk. Kocogunk.

Minden tizedik nő megtapasztalja életében, hogy mit jelent az emlődaganat. Egyötödük a betegség agresszív, gyors lefolyású válfajában, a HER2 pozitív emlőrákban szenved. Nekik jelenthetnek reményt azok az eredmények, amelyekről az amerikai klinikai onkológusok orlandói találkozóján számoltak be.

Tart a vita a vényírási jog ügyében, de a fogalmak továbbra is tisztázatlanok.

Meghökkentő eredményre jutott vizsgálódásai során egy társadalom-egészségtani jelenségeket elemző német-angol kutatópáros. Kimutatták, hogy bizonyos szűrővizsgálatok az elvárt és széles körben hirdetett egészségjavulás, halálozásiarány-csökkenés helyett épp ennek az ellenkezőjét eredményezhetik.

Egy bécsi fül-orr-gégész kocogást, úszást, jógát, esetleg tajcsit - mindenképpen testedzést - (kiegészítésképpen pedig a dohányzás és más, nyilvánvalóan egészségkárosító szenvedélyek mellőzését) javasol azoknak a pácienseinek, akik kezdődő vagy enyhe halláscsökkenésről panaszkodnak. Szó sincsen persze valamiféle sarlatánságról, hókuszpókuszról. Arra hivatkozik, hogy a rendszeres mozgás és az egészséges életmód javítja a vérkeringést, és mint ilyen, mindenféle, a rossz vérellátásnak tulajdonítható károsodásnak elejét veszi. Márpedig az idősebb korban népbetegségnek számító nagyothallás szerinte jelentős részben ilyen okokra vezethető vissza.