„Mindannyiunk életének vannak rejtett pillanatai” – kezdi a beszélgetést Michael Haneke. Találóan: legújabb filmje, a Rejtély pontosan erről a titkokról szól. De nem csak az egyén szintjén vizsgálódik a mester, aki nem először fog a modern társadalom boncolgatásába. Ahogy fogalmaz, filmje olyan, mint egy matrjoska, minden egyes babán belül egy másikat találunk. Haneke morális kérdése az egyén, a család, a társadalom és a politika szintjén is érvényes.

Az izraeli születésű bájos Natalie Portman modellként kezdte karrierjét, majd eljutott egészen Hollywoodig, és Luc Besson Leon a profi című filmjében Jean Reno oldalán megszerezte a világhírnevet. Karrierje azóta is töretlen. Portman a sokat vitatott V mint vérbosszú Londoni premierjén nyilatkozott a Jövő hétnek.

Liza Minnelli kortalan díva. Úgy énekel, mint húsz évvel ezelőtt, mintha hangszálai nem vennének tudomást az idő múlásáról.

Az ötvenéves, teljesen életunt Jean-Claude válása óta magányos és szomorú életet él. Lehangoló vasárnap délutánjait az idősek otthonában tölti, mogorva, mindig elégedetlen apjával. Az orvosa mozgást ajánl neki, így beiratkozik a szemközti házban lévő tánciskolába, ahol találkozik a bájos Françoise-val, akivel első pillantásra egymásba szeretnek. Csakhogy François menyasszony. A mindent elsöprő érzelem és ízléses, megható filmje Stéphane Brizé Tétotova tangója.

A tavalyi velencei filmfesztivál legnagyobb meglepetését George Clooney szolgáltatta. A neves színész második rendezése, a „Good Night, and Good Luck” ugyanis több szempontból is feltűnést keltett: témája, formája és kivitelezése alapján Clooney belépett a komolyan vett rendezők sorába – bár nem szokatlan (gondoljunk Clint Eastwoodra), de mégis nagyon ritka ez egy hollywoodi színésztől.

Lars von Trier, nagy sikerű európai trilógiája után tavalyelőtt a Dogville című művel belevágott az amerikaiba is. Ennek folytatását, a cannes-i versenydarab Manderlayt már a hazai mozik is bemutatták.

– A forgatókönyvet még nem, de a könyvet már jóval régebbről ismertem, amikor igent mondtam a szerepre. Ideges voltam, mert csak reménykedni tudtam, hogy a forgatókönyv is olyan jó lesz, mint John Le Carré regénye – mondja mosolyogva Ralph Fiennes azon a londoni beszélgetésen, amelyet Az elszánt diplomata bemutatójának kapcsán szerveztek a nemzetközi sajtónak.

Amit a mai rendezők számítógépes trükkel oldanak meg, azt történetmeséléssel is el lehet érni.

Kívül tágasabb című filmjével tért vissza Wim Wenders, akit csak elemzői a globális világ filozófusának neveznek. A Párizs, Texas, a Berlin felett az ég, a Távol és mégis oly közel kultuszrendezője ismét az európai és az amerikai kultúrát próbálja összeegyeztetni.

Ellentmondásos filmet készített a zenész-író-költő Rupert Holmes Az igazság fogságában című regényéből a ma esti budapesti díszbemutatóra hazánkba érkező Atom Egoyan. Az örmény családból származó, Egyiptomban született kanadai rendezővel a sztárkultuszról és az emberi természetről beszélgettünk.

Minden filmben van olyan jelenet, ami egy életre megváltoztat – állítja Jodie Foster. Amerika egyik legerősebb, gyerekkora óta jelenlévő karakterszínészével a Légcsavar párizsi bemutatóján beszélgettünk.

A Dobermann című kultuszfilm rendezője, Jan Kounen sokak szerint megőrült, mert a jól kitaposott akciófilmes út helyett inkább egy sámánista-westernt készített. A Blueberry – A fejvadász valóban egyedi mű, „híd a kultúrák között”.

A velencei filmfesztivál talán legnagyobb győztese George Clooney, akinek második rendezése, a Jó estét, és jó szerencsét két díjat is bezsebelt: a legjobb forgatókönyvért - amelyet maga Clooney és Grant Heslov jegyez - és a legjobb férfialakításért kiosztottat. A Jó estét, és jó szerencsét fekete-fehér, dokumentarista stílusban filmezett történelmi tabló Joseph McCarthy szenátor és az ő Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságának kommunistaüldözéséről az ötvenes évek Amerikájában.