Akut vakbélgyulladáshoz kórházi ellátást, a forgatás idejére bébiszittert, két fellépés közé magánrepülőt szervez a művészeti menedzser. Fellépési lehetőséget keres, tárgyal, aláír, ellenőriz és perel, ha kell. Még az ügyfél fizetését is ő veszi fel, amelynek tíz százaléka az előbbiekért őt illeti.

Kánikula van, zirreg a ventilátor, csömöszölök a félhomályos szobában. Nem kell több fény, mehr világít a képernyő. Ezt-azt fölírok, bele vagy rá - aszerint, hogy papírnak vagy mélységes mély kútnak tekintem -, aztán vagy összeáll, vagy nem. A nyelv köpül, posztósít, sűrít, illetve -edik, -ódik és -ődik. Dolgozunk egymással.

Újra működik péntek óta a Tűzraktár nevű független kulturális központ, és mostantól Tűzraktér néven folytatja tevékenységét.

A címbeli mondat az idei szemle fődíjas filmjének, a Taxidermiának a honlapjáról való. A mű hőse három férfi, egy család három egymást követő generációja: nagyapa, apa és fiú. Sorsuk alakulása egyfajta szubjektív történelemkönyvként tárja elénk a XX. század második felének legjellemzőbb életérzéseit. A rendező, Pálfi György nemrég azt mondta, hogy előzőleg Antológia címmel forgatókönyvet készítettek, amelyben húsz-harminc kortárs novellát dolgoztak fel. „Parti Nagy Lajos novelláit egyszerűen nem tudtam elengedni” – mondta Pálfi egy lapinterjúban. Melyek voltak ezek a novellák? – kérdezem az írót.

Ahogy az lenni szokott, napok óta hordozom, terelgetem magamban a homályt, amiből ez az írás lesz, illetve van, azaz írván, hogy van, még csak lesz, bár hogy mi lesz, nem tudom. Felsejlenek a kontúrjai, enyhén kacsázik, a téli hévíz fölött a reggel: halinavatta. Közeleg, mint egy filmen, mint egy Mándy-novellában.

Elvállalom, persze, hogy megírom ezt a két flekket, hisz ki ne tudna, író, beszélni a kiadók helyzetéről általában, s a kiadóról különösen, mely az ő könyveit adja ki. Kifogyhatatlan tárgy, gondolnak is róla az érintettek mindenfélét, kényes és igen szoros viszony, egyszerre szakmai, baráti és üzleti.

lmomban találkozom vele, hisz mint tudjuk, a valóságban ilyen politikus nincsen. Jól is néznénk ki. Jó arcú, képzett, élénk eszű illető. Hogy a szemében túlságosan lobog a tűpárna, az akár még tetszhetne is. Meg se szólalok, máris közli, tudja, mit gondolok, de nem érdekli, és vegyem tudomásul, az övé ugyanolyan mesterség. És mindennek van árnyoldala meg fényoldala.