Kétéltű városnéző buszokat indít Amszterdamban egy holland turisztikai cég: a jármű a nemzetközi repülőtérről egyenesen a város híres csatornarendszerére viszi az érdeklődőket, és ott egy vízi körúttal folytatódik a látogatás.

Kerestem ötven centet Hawaiin. Mindössze annyit kellett tennem érte, hogy fölmostam egy rövid folyosót, és a mellékhelyiségekben elhelyeztem pár tekercs vécépapírt. Az eset a híres honolului Waikiki Beach egyik youth hosteljében történt, ahol lakóként e csekély munkát - miként a többi lakónak másféléket - el kellett végeznem. Bár az idei európai szezon lassan lejár, és az ifjúsági szállók jó része télre bezár kontinensünkön, másutt a világban e pillanatokban is fiatalok tízezrei keresik a házikóval, fenyőfával és az YH betűkkel szimbolizált olcsó szállásokat.

Akár 250 eurós büntetésre is számíthat az a turista, aki meztelen felsőtesttel közlekedik Capri közterein. Ez a bírság a legmagasabb összeg, amelyet a helyi közterület-felügyelők kiszabhatnak azokra a látogatókra, akik nem tartják be az új városi "viselkedési szabályzatot".

Történelmi emlékhellyé nyilvánították a világ első atomreaktorát, a világ első olajkútját pedig egyenesen az UNESCO világörökségi listára jelölik. Nálunk még korrekt leltáruk sincs az ipari emlékeknek.

Zsákbamacskát rendelünk, amikor szállást foglalunk. Bár rendeletek egész sorát hozták azért, hogy még idejében megismerhessük a szállás főbb jellemzőit, de ki olvassa a jogszabályokat?

Európa "tárgyi" kulturális örökségének jelentős részét egy német kisvárosban őrzik. Persze csak virtuálisan, de nagyon is valóságos formában: Marburgban működik az a fotóarchívum, ahol az értékes európai műkincsekről és épületekről készült, tudományos igényű fotókat tárolják.

A csarnokok és királyi paloták jegyeit ötvöző XIX. századi pályaudvarok Európa-szerte az ipari társadalom katedrálisaivá váltak. Ezek közül is kiemelkedik az 1884-ben átadott Keleti pályaudvar, amelyen neves szobrászok és festőművészek is dolgoztak. Lotz Károly és Than Mór falfestményei pár napja megújulva láthatók.

A pesti polgárok majorságai, gyümölcsösei voltak hajdan ott, ahol ma a pesti zsidó negyednek nevezett Belső-Erzsébetváros házakkal zsúfolt, szűk utcái kanyarognak. A telkeket a Király és a Dob utcáról lehetett megközelíteni, átjárásra nem is volt semmi szükség. Ám amikor a kertek helyét lassan elfoglalták a lakóházak, a praktikum már mást diktált. Így születtek meg a városrész átjáróházai, amelyek keresztutcákként kötötték össze a főútvonalakat.

Körülbelül háromszáz darab megőrzésre érdemes, régi - 60-as, 70-es évekből származó - neonreklámot számolt össze a Neonon Csoport a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védési osztályának megbízásából 2004-ben, Budapesten, a belső kerületekben. Ma már bizonyosan nincs meg ennyi, számuk napról napra csökken. Igazából nem is tudni, mi védhetné meg őket, hacsak az nem, hogy a neonmentők leszerelik, s raktárba helyezik őket, míg létre nem jön valahol a neonmúzeum.

- Ön nyert egy tengerparti üdülést! Nyertem én már ilyetén sportkocsit, luxuslakást, milliókkal feltöltött bankkártyát is, így amikor a telefonon jelentkező ismeretlen férfi elújságolja, hogy enyém a tengerparti vakáció, csak annyit kérdezek: - Enyém, ha...?

Tizenkét kilométer nem nagy távolság, egy jó ezer tonnát „nyomó” középkori templomnak azonban igencsak komoly utazás.

Felújítják az ország egyik legrégebbi hoteljét, a debreceni Aranybika Szállót. A több mint kilencvenéves épület korszerűsítése mintegy másfél milliárd forintba kerül.

Hamarosan a kormány elé kerül a Kerékpáros Magyarország program, amiben a hazai bicikliút-hálózat hosszának megduplázását és a kerékpáros turizmus fellendítését tűzték ki célul.

Szinte közhelynek számít a biztatás, hogy a turizmust Magyarország kultúrájának kiaknázásával lehetne fellendíteni. Nehéz azonban megállapítani, hogy tulajdonképpen hányan választják hazánkat pihenésre épp a kulturális szempontok miatt. Arról nem is beszélve, hogy a kínálat is meglehetősen körvonalazatlan.

Rómát látni kell! De melyiket? Választhatjuk ugyanis a turistákkal tömötten is csodálatos mai város mellett a másik Rómát is: azt, amilyen 320 körül lehetett.

Pár hete egy félig tréfás javaslattal állt elő egy nagy angol nyelvű lap szerzője. Azt írta, épp ideje, hogy az ENSZ főtitkárának legyen egy olyan helyettese is, aki az utazókat képviseli a világszervezet csúcsain. Az emberiségnek - érvelt - egyre nagyobb hányada van úton kényszerből vagy önszántából.

A diszkont-légitársaságok nemcsak a levegőben, hanem a földön is átrendezték a nemzetközi személyszállítási piacot. A fapadosok hazánkban a légi utasok harmadát csábították el. A korábban vonattal, busszal utazók közül is sokan választják az olcsó repülést.

Vannak, akiknek a hegyek békés családi kirándulást jelentenek, hátizsákkal, elemózsiával, vagy betérést egy kisvendéglõbe a csúcsnál. Mások inkább a fotelbõl nézik a tévén a merész hegymászókat. De egyre többen vannak, akik nekivágnak a szirteknek. Nekik ad tanácsokat bécsi tudósítónk.

Mindenki szereti büszkén mutogatni a városát vagy országát a külföldi ismerősöknek. Ha azonban valaki ezt nagyobb csoportoknak teszi, és nincs erre képesítése és engedélye, könnyen bajba kerül.

A képeslap az igazi országimázs: a postai gyakorlaton alapuló becslések szerint évente mintegy 2,2 millió külföldi turista adja általa tudtára családjának, barátainak és egyéb ismerőseinek, hogy milyen pazar helyen járt, és mivel töltötte az időt. (Ez naponta körülbelül 8-10 ezer képeslapot jelent.)