„Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” – írta Az török áfium ellen való orvosság című röpiratában Zrínyi Miklós, kerek háromszázötven évvel ezelőtt. Azóta szajkózzuk a mondást, leginkább így értelmezvén: mi, magyarok különbek vagyunk mindenki másnál. Holott Zrínyiből annak idején korántsem a nemzeti büszkeség beszélt – épp ellenkezőleg: saját nemzetét nagyon is alul lévőnek látta – s írta le – 1660 vigasztalan telén, midőn az országot bő egy évszázada részekre szaggatták nála erősebb „nemzetek”.

Az új rezsim talán legdurvább megnyilvánulása a szabad sajtó elleni támadás. A média tekintélyes (úgy értem: méreteit tekintve nagy) részét már a hatalomra jutás előtt a magukénak tudhatták Orbánék. A korábban szerzett vagy gründolt médiabirodalomhoz (Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír TV, InfoRádió, Lánchíd Rádió, Magyar Hírlap, Echo TV, internetes portálok) a választások előtt sikerült integrálniuk a Magyar Televíziót, de jó ideje a MR1 is barátságos volt a Fideszhez, a Duna TV meg sose volt barátságtalan.

Álblog miatt tett feljelentést Debreczeni József közíró, akinek a nevében és fényképe alatt ismeretlen személy blogbejegyzést indított.

„A pártállam szolgálatára”; „Itt a vége: lebuktatjuk Orbán legnagyobb kritikusát”; „Dokumentumok Paul Lendvai kettős életéről”; „Exkluzív dokumentumok Paul Lendvai kettős életéről”; „Önkéntes informátorként jelentett 1985-ben Paul Lendvai a diktatúra külügyminisztériumának”; „Szinte szimbiózisban élt a Kádár-rendszer hivatalosságaival”.

A hazai hatalmi viszonyokat elemző legutóbbi cikkem óta (A demokráciából az autokráciába, augusztus 28.) sok víz lefolyt a Dunán. Sok mocskos, zavaros víz, ami után alig maradt valami az 1989-ben született demokratikus jogállamból. De hagyjuk a metaforákat: nézzük a tényeket. Először is a fogalmakat. Az autokrácia (magyarul: egyeduralom) a hatalomgyakorlás kizárólagos formája. A főhatalommal bíró politikai erő előtt nincs akadály: nincs más autoritás, aki és ami ellenőrizné, korrigálná, ellensúlyozná, fékezné a törekvéseit.

Igaza van Debreczeni Józsefnek: fontos vitát nyitott meg Heller Ágnes, amikor politikai bűnökről és hibákról beszélt a húszéves magyar demokrácia lerombolása láttán (Politikai bűnök és hibák, október 2.). Heller cikkének alapigazsága: nem érhetjük be annak taglalásával, mennyire megengedhetetlen, amit a Fidesz a kétharmados többség birtokában tesz, mint ahogy az is megengedhetetlen volt, a szerverbetöréstől a népszavazási kezdeményezéseken át a kordonbontásig, ahogy ezt a többséget elérte.

Szíven ütött Elek Lázár Jánoshoz intézett nyílt levele. Ebből kiderült, hogy volt egyetemi csoporttársamnál, albérletbeli szobatársamnál, hírlapkézbesítő kollégámnál végre leesett a tantusz.

Heller Ágnes gondolkodói függetlenségét senki se vonhatja kétségbe. Rá igazán nem érvényes, amit ő a magyar értelmiség fő hibájának mond, hogy ti.: „a szekértáborhoz való tartozás vált a politikai ítélkezés… egyetlen mércéjévé” (Politikai bűnök és hibák, október 2.). Heller nemcsak szóval, de tettel is kiáll politikai meggyőződése mellett (ennek köszönhetően részesültem tavasszal abban a megtiszteltetésben, hogy az MDF jelöltjeként kétszer is együtt szerepelhettem vele a nyilvánosság előtt).

Debreczeni József közíró pert indít a korábbi szocialista házelnök, Szili Katalin ellen, egyben visszautasította, hogy a politikus egy lapinterjúban bértollnoknak nevezte őt.

Egy magánbeszélgetés alkalmával Debreczeni József megvallotta, hogy tollba diktálták neki a Gyurcsány Ferencről szóló könyvét - nyilatkozta Szili Katalin a Magyar Nemzetnek.

Az elmúlt két hét az orbáni katasztrófapolitika dicséretétől volt hangos. Hogy a divatos politikai elemző „nem tudta másnak nevezni” a kormányfő működését, „mint példamutatónak” (Török Gábor: A bajban ismerszik meg?), az a legkevésbé sem lepett meg. Ám hogy Andrassew Iván (igaz, fenntartásokkal, de mégis) ezt írta a Népszavában: „Orbán Viktor a múlt héten államférfi módjára viselkedett” – ettől padlót fogtam.

2007 nyarán, Tusnádfürdőn hangzott el először Orbán Viktor szájából, hogy „a középosztálynak történelmi szövetséget kell kötnie a magyar szegényekkel”. A szövetség a következő év tavaszán köttetett meg a (közjogilag csakugyan „történelminek” mondható) népszavazás során. (A „szegényeken” túl az én ismeretségi körömből is volt képe elmenni és a háromszáz forintos vizitdíj ellen szavazni pár felső középosztálybelinek – akik korábban jókora vagyont ügyeskedtek össze a szocialista önkormányzattal ápolt kapcsolataik révén.)

A neves alkotmányjogász szerint Orbán Viktor szűk két hónap alatt leépítette a két évtizede létrejött harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedését (Halmai Gábor: Búcsú a jogállamtól, Élet és Irodalom, július 23.). Orbán ennél radikálisabb értelmezését adta a történteknek: a rendszerváltoztatás szerinte forradalommal ment végbe – a választások aktusával. (A Fidesz-vezér már első ciklusa előtt is jelezte, hogy uralma több lesz kormányváltásnál, s a szava akkor sem volt üres fenyegetés.)

Nincs garancia arra, hogy egy sikeres politikai elemzőből, tanácsadóból, kommunikátorból sikeres politikus válik. A két szakma ugyanis teljesen más képességeket kíván – vélik a szakemberek. Mégis minden ciklusban akadnak, akik „elcsábulnak”, és kipróbálják magukat a politikában. A mostani választásokon inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Antall Józsefnek mondtuk egykor (tán a kárpótlás körüli iszapbirkózás idején) a frakcióban: kár volt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal kezdenie az MDF-nek, mennyivel könnyebb volna nélkülük kormányozni. Antall így felelt: százszor könnyebb volna – csak módunk nem volna rá. Mert ama voksok jó részét, amiket ők begyűjtöttek, mi magunk sose kaptuk volna meg.

A képviselőjelölt szerint a magyar demokrácia ugyan válságban van, de annyira nem, hogy a szocialisták jelentsék az utolsó menedékét.

Van Dávid Ibolya-lista, Makay Zsolt-lista és már Bokros Lajos-névsor is - az MDF vezérkara "óriási feszültségekkel" küzd, ma kell határozni a listákról: kik lesznek képviselők, ha a Fórum bekerül a következő parlamentbe. Viharos választmányi ülés várható.

Az MDF a választók segítségét kéri az ajánlószelvény-gyűjtésben annak érdekében, hogy a párt képes legyen fővárosi listát állítani.

Még nem sikerült összegyűjtenie a választásokon való egyéni induláshoz szükséges 750 darab kopogtatócédulát az MDF-et erősítő Debreczeni Józsefnek – ezt a közíró megerősítette lapunknak.