Igaza van Debreczeni Józsefnek: fontos vitát nyitott meg Heller Ágnes, amikor politikai bűnökről és hibákról beszélt a húszéves magyar demokrácia lerombolása láttán (Politikai bűnök és hibák, október 2.). Heller cikkének alapigazsága: nem érhetjük be annak taglalásával, mennyire megengedhetetlen, amit a Fidesz a kétharmados többség birtokában tesz, mint ahogy az is megengedhetetlen volt, a szerverbetöréstől a népszavazási kezdeményezéseken át a kordonbontásig, ahogy ezt a többséget elérte.

Néhány hete (Münchhausen báró politikája, szeptember 20.) azt állítottam: sokak várakozásával szemben a Fidesz az önkormányzati választás után sem hoz majd megszorító intézkedéseket. Október 13-i beszédében Orbán Viktor diadalmasan közölte: nem lesz megszorítás, nem helyeznek további terhet „az emberekre", hanem őket nem érintő eszközökkel oldják meg a gazdasági gondokat.

A kormányváltás idején még 266 forinton állt az euró, most pedig 280 forint fölött van, vagyis sikerült 6-7 százalékkal elértékteleníteni jövedelmeinket és megtakarításainkat, a nemzeti vagyont. Azzal, amit a kormány mond, és még inkább azzal, amit nem mond.

Lendületes írásban kifogásolja Elek István az önkormányzati választásokat megelőző jelöltállítással kapcsolatban megfogalmazott törekvést, hogy olyan főpolgármester-jelölt induljon el a Fidesszel szemben, aki „minden demokratikus erő” közös jelöltje, és akinek ezért esélye lehet Tarlós István legyőzésére (Az LMP és a „baloldali” örökség, augusztus 24.). A dologból nem lett semmi, az MSZP is és az LMP is a maga pártpolitikus jelöltjét indítja, rajtuk kívül további három-négy főpolgármester-jelöltnek gyűjtik az ajánlószelvényeket, úgy hogy Tarlós győzelme biztosra vehető.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung német lap Idegen tollak című rovatában közölte szombaton Bauer Tamás írását a magyarországi belpolitikai helyzetről.

Ez a nyár tömény unalom. Minden héten egy alkotmánymódosítás, mert nem a törvényalkotók igazodnak az alkotmányhoz, hanem az alkotmányt igazítják a teljhatalmi törekvéseikhez.

1 428 578 magyar állampolgár párt nélkül maradt. Ennyien, a választásra jogosult állampolgárok 17,75 százaléka szavaztunk nemmel 2004. december 5-én a kettős állampolgárságra. Ez a leadott érvényes szavazatok 48,43 százaléka volt. Merthogy a nyolcmillió választópolgár 62,5 százaléka távol maradt a népszavazástól.

Mintha a szocialisták elégedettek lennének az elért választási eredménnyel. Megmaradt egymillió szavazójuk (listán tízezerrel kevesebb, egyéniben nyolcvannyolcezerrel több), majdnem megszerezték a leadott szavazatok húsz százalékát, tehát nem lett se kilenc, se tizenhárom, se tizenhat százalék, mint azt korábban sok közvélemény-kutatás mutatta. Megelőzték a Jobbikot, ők „a legnagyobb ellenzéki párt”, sőt „az ellenzék vezetője”, mint ezt Mesterházy Attilától többször hallottuk. Hozzá is tette: élni fognak ezzel a lehetőséggel, ellenőrizni fogják a kormányt.

„Kis különbség – kis változás, nagy különbség – nagy változás.” E szavakkal jelentette be igényét Orbán Viktor februárban a kétharmados többségre. Most így fogalmaz: „Ha az egység nagy, a kilábalás gyors lesz, ha nem, akkor lassabb és fájdalmasabb.” A magyar nyilvánosságban elterjedt az a nézet, hogy nemcsak a Fidesz, de az ország számára is hasznos, ha a Fidesznek kétharmados többsége van az Országgyűlésben.

Szinte a lehetetlenre kértük Bauer Tamást: szűk terjedelemben próbálja meg összegezni az utóbbi nyolc év szocialista–liberális kormányzatának teljesítményét. A közgazdász megírta elemzését, amelyhez véleményt kértünk Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc volt kormányfőktől, valamint Bajnai Gordon miniszterelnöktől. Utóbbi köszönettel elhárította a lehetőséget.

Orbán Viktor attól nem válik demokratává, hogy létezik a Fidesznél is szélsőségesebb politikai erő - fogalmazott országértékelő beszédében Gyurcsány Ferenc a Körcsarnokban.

Új jelölt új programjaként hirdetik az MSZP választási programját. Felvetődik a kérdés: mihez képest új?

A Fidesz–KDNP parlamenti képviselője, Rétvári Bence azzal állt elő néhány hete, hogy külön be kellene iktatni a nemzeti alaptantervbe a hazafias nevelést. Azt javasolta, hogy az iskolák tanulmányi kirándulás keretében keressék fel a határon túli magyarok által lakott országrészeket.

Politikai hirdetés a szombati lapokban, többek között Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond, Szapáry György aláírásával. Arra szólítja fel a képviselőket, hogy ne fogadják el a költségvetést. Csak hamisítvány lehet. Nem a szöveg, az aláírások. Bauer Tamás írása

Szili Katalin cikkének (Idő van!, július 11.) megjelenése egybeesett kongresszusi bejelentésével, miszerint lemond házelnöki tisztségéről, és minden erejét a baloldal újjáépítésének szenteli. A lemondással mint politikus vállalkozott az MSZP baloldali fordulatának kiharcolására nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem azokkal szemben is, akik átvették tőle a párt vezetését. A cikk pedig az új, az eddigihez képest baloldalinak tekintett politika téziseit tartalmazza, szembeállítva azokat az MSZP által az elmúlt húsz évben követett politikával.

A pécsi polgármester-választási kudarc után egymást követték az MSZP-ben az elmúlt három év kormányzati politikáját érintő támadások. Míg korábban sok szocialista számára az SZDSZ volt bűnbak - ezért örvendeztek annak idején a koalíció felbontásának, amivel azután semmi sem oldódott meg -, most megjelentek a Gyurcsány Ferenc személyére irányuló támadások.

Meglepő írást tett közzé Magyar Bálint (Polgári közép vagy bonszai gigászok harca, május 15.). Amellett érvelt, hogy az MDF és az SZDSZ talaján kellene létrehozni azt a polgári középerőt, amely mind a Fidesszel, mind az MSZP-vel szemben alternatívát kínál. Az írás nem tartalma miatt meglepő, hiszen ezt a koncepciót Magyar már kétéves pártelnöksége idején, 1998 és 2000 között is képviselte. (Akkor előbb az SZDSZ-t próbálta az MSZP-től és a Fidesztől egyaránt különböző "polgári középként" feltüntetni, majd ajánlatot tett az MDF-nek az együttműködésre, amit Dávid Ibolya azonnal elutasított.)

Kedves Tamás! Mindig azok közé a politikusok közé tartoztál, akiknek a véleményét fontosnak tartottam, és felháborított az a sok méltánytalanság, amelyben részed volt közöttünk az elmúlt tizenkét esztendőben.