Nullszaldó körüli eredményt értek el tavaly a hazai gázcégek, s méretükhöz, forgalmukhoz képest nem sokkal jobb a helyzet az áramszolgáltatók esetében sem. A kormány tervei szerint a szektor jövőre a bankadóhoz hasonló pluszteherrel ismerkedhet.

A nyugtalan tőzsdék péntek esti zárása után tette közzé az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS) a pénzintézetek stressztűrő képességéről szóló jelentését. A vizsgált 91 bankból csak hét nem ment át a próbán. A két érintett magyar hitelintézet, az OTP és az FHB vette az akadályt.

Bár az idén sikerült betölteni a természettudományos és műszaki keretszámokat, meglehetősen alacsony pontszámmal lehetett ezekre bejutni. Mindössze 35 kémia-, fizika- és biológiatanár-jelöltet vettek most föl: ez pedig biztosan nem pótolja a nyugdíjba vonulókat.

Most meg a jól dolgozó közmunkások nevét tette közzé Hódmezővásárhely elöljárósága; olyan szép ez a lista, hogy a legszigorúbb ombudsman is kedvét lelheti benne.

Az új parlament a héten befejezte első ülésszakát, a képviselők őszig pihennek. Az ellenzék eddigi teljesítményére tekintünk vissza.

Gyors, határozott korszakváltás történik – nyilatkozta tegnap Lezsák Sándor, a parlament alelnöke az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát értékelve. Ennél azonban több történt: bebizonyosodott, hogy valójában a miniszterelnöknek van parlamentje. Egyetlen esetet leszámítva minden úgy történt eddig, ahogy a kormányfő akarta.

Elkezdődött az államigazgatás megtisztítása. Miközben csütörtökön a parlamentben még folyt a vita a végkielégítések maximalizálásáról, a közigazgatási minisztériumban mintegy ötvenen álldogáltak a folyosókon, hogy átvegyék a felmondásukat. Péntektől olyanoknak sincs állásuk, akik tíz éve, nem magas beosztásban, politikától függetlenül dolgoztak.

Amikor ez a kép készült, akkor írta a Népszabadságban Lukács László, a neves sportújságíró (a Möszjő, ahogy még most is gyakran emlegetik sportrovatunk munkatársai) a labdarúgás mélyrepüléséről: „Immár öt esztendeje, hogy a legnépszerűbb magyar sportág válságba jutott, és az illetékes sportszervekből hiányzott a kellő határozottság, a megfelelő ellenőrzés, a felelősségre vonás ahhoz, hogy elősegítsék a kibontakozást. Felbomlott a rend, a fegyelem és ennek helyreállításához a pártszervek segítségére volt szükség”.

Sajátosan préselte talpa alá a lépcsőfokokat, nehézkesen szuszogva, felső testét egyenesen tartva, jobbra-balra billegve, a görbe lábúak kacsázó járásával. A fordulóban megkapaszkodott, és egy rúdakrobata lendületével egyszerre fordult háromszázhatvan fokot, elkapta a következő sor legalsó lépcsőjét, és újra délcegen tovább.

Természetesen öröm, hogyha történik valami a budai Vár körül, azt azonban elég nehéz megmondani, mi indította arra a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt Zrt.-t épp a két választási forduló között, április 22-én, hogy koncepciópályázatot írjon ki a Várnegyed komplex fejlesztésére. Nem csak a sokat emlegetett palotarészre tehát, hanem a középkori eredetű polgárvárosra is. Netán biztatást kapott erre az akkor már győzelemre álló politikai erőtől? Vagy éppen ellenkezőleg: utolsó dobása ez a hatalmát vesztett s távozó politikai garnitúrának? Vagy nincs itt semmi politika, egyszerűen csak teszik a dolgukat az MNV Zrt.-nél, s épp most jutottak el odáig, hogy valóban kezdjenek valamit a Várban?

Új néprajzi múzeumot alakítanak ki Debrecenben egy több mint 400 millió forintos, az Európai Unió által támogatott beruházás révén, amely a történelmi Magyarország minden jelentősebb tájegységének bemutatja majd a jellegzetes néprajzi tárgyait. A mintegy 2300 darabból álló gyűjteményt még 1938-ban adományozta a városnak Déri György, annak a Déri Frigyesnek az öccse, akinek Debrecen a mai Déri Múzeum egyik törzsanyagát köszönheti.

Ez a tény nem is annyira örömteli, mint első ránézésre tűnik. Műanyagból készült tárgyak sokasága indult ugyanis az elmúlt időszakban viharos gyorsasággal bomlásnak.

Ezúttal ötödször keltünk útra, így négyen, hogy személyes benyomásokat szerezzünk Oroszországról. Először a putyini stabilizáció kezdetén, 2000­ ben jártunk itt, majd 2004 nyarán, az orosz önbizalom újjászületésének időszakában. Három évvel később pedig – amikor Oroszország immár néhány éven át élvezhette a magas energiaárak kényeztető hatását – átautóztunk Moszkvából Pétervárra. Ekkor szembesültünk azzal, hogy ennek a hatalmas országnak egyetlen kilométernyi autópályája sincsen.

Dreff János:Az utolsó magyartanár feljegyzései Kalligram, 352 oldal, 2800 forint

Ferber Katalin:Mindenki szellemi kalauza: Japán Jószöveg Műhely, 174 oldal, 6990 forint

Tararabumbia – ez a címe annak a futószalagra készült színházi látványosságnak, fergeteges kabarérevünek, akrobatikus cirkuszi attrakciókkal színesített történelemgimnasztikai parádénak (színműnek bajos volna nevezni), amelyet június elején Moszkvában volt szerencsém megtekinthetni a méltán világhírű Anatolij Vasziljev alapította „színház-laboratóriumban”.

„Most nyitja meg / tenyérlevél­Moszkvában éppen / palántaágyát a hideg” – írta Mandelstam a Moszkvai esőben. Nyitott ránk hideg szelet és esőt. A magyarországnyi Moszkva, amelynek arculatába Sztálin, Brezsnyev és polgármesterének Luzskovnak hosszadalmas és minden ízlést nélkülöző tevékenységeik karcolták be magukat, még mindig otromba, birodalmi, szerethetetlenül­ szerethető. S mivel mindannyian tudtuk, hogy nemcsak az orosz poszt­ putyini korszak, hanem a magyar poszt­ rendszerváltó korszak kezdetén is utazunk, talán utoljára együtt és így, Moszkvát, akár Budapestet, belengte a búcsú. „Próbáld meg szeretni ezt a szép országot, ahol élsz – ártatlan a bekövetkező borzalmakban” – írta Simone Weil. Elmúlt Oroszországunk (és Magyarországunk)?

Babits Antal: Végtelen ösvények Gabbiano Print, 360 oldal, 3000 forint

Túléléséért küzd a divat New York-i sugárútja a ruhaipar Ázsiába településével szemben. A manhattani Garment Districtben esküsznek a tervező és a gyártó fizikai közelségére, az ágazat ma is évi 10 milliárd dolláros forgalmat hoz a konyhára.