Tojással megdobott házelnök, parlamenti füstbomba, képviselői verekedés tarkította az ukrán törvényhozásban az orosz–ukrán megállapodás ratifikálását, amelynek értelmében 2017 után további 25 évre Szevasztopolban marad a fekete-tengeri orosz hadiflotta bázisa. A szerződés összesen 40-45 milliárd dollár pluszt jelent az ukrán költségvetés számára, a bázis bérleti díján túl a piaci árnál harminc százalékkal olcsóbb orosz földgázt is biztosítva Ukrajnának.

Rupert Murdoch, az ausztrál születésű amerikai médiamogul – nyolcvanadik életéve felé közeledve – akár hátra is dőlhetne. Ha szerteágazó sajtóbirodalmát az angol lapoktól kezdve a Fox News hírcsatornán át a Dow Jones hírügynökségig nem is tekintjük, a kétmilliós példányszámú TheWall Street Journal (WSJ) nemrég Amerika vezető lapjává lépett elő, és az egyetlen a vezető huszonötből, amely javított eredményén. De nem.

A munkaügyi bíróság szerint jogellenesen bocsátották el a rendőrség kötelékből annak az alsóörsi postásnőnek a lányát, aki – miután 2007 decemberében értesítette a kollégáit a sikkasztással gyanúsított édesanyja hollétéről –felvette a nyomravezetői díjat. A rendőrség szerint szó sincs bosszúról.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy végzős színi főiskolás, akik csaknem öt évvel ezelőtt cigány népmeséket kezdtek gyűjteni. A történetekből egy teljes darab született, amelyet 2006-ban már a fővárosi, Dob utcai Spinoza Házban láthatott először a nagyérdemű. A De jajj... előadásait több éven keresztül fergeteges siker koronázta.

Egy kosár ennivaló, amiből naponta egyszer jóllakhat a család – ehhez nem jut hozzá 410 millió indiai. Hat évvel ezelőtt a kormány százmillióval kevesebbre becsülte számukat, ami a lakosság 27,5 százalékát jelentette. A legújabb adatok szerint azonban az indiaiak több mint harminchét százaléka él 1,25 dollárnál, azaz 250 forintnál kevesebb pénzből naponta.

Őszintén hiszünk benne, hogy vállalataink tevékenységét annak alapján fogják megítélni, milyen világot teremtünk a jövő nemzedékei számára – emeli ki az E.ON Hungária társadalmi felelősségvállalásának lényegét Kutas István médiakapcsolati és PR-igazgató. A CSR a vállalat életének szerves része és minden tevékenységét áthatja.

A tavalyi év nagy sikerére való tekintettel 2010 áprilisában a Bátor Tábor a nyári turnusok mellett ismét szervezett olyan szemesztert, ahova nemcsak a beteg gyerekeket, hanem egészséges testvéreiket is várták. Áprilisban összesen 24 városból 51 gyerek érkezett Hatvanba.

A világ hétszázmilliós személyautó-állományában fél százalékot sem ér el a hibridek aránya, a villamos hajtásúaké pedig elenyésző, de már nem sokáig. Mai árakon számolva belsőégésű motorokhoz képest negyedannyiért meg lehet tankolni egy villanyautót, igaz, vásárláskor ötszörös összeget kell fizetni érte. Ennek ellenére, ha lassan is, de azért terjednek a villanyautók.

Ma már felesleges pénztárhoz, közönségszervezőhöz szaladgálni színházjegyért. Kényelmesen, az otthoni heverőn megrendelhetjük vagy megvehetjük. De akinek, mondjuk, kirándulás közben jön meg a (színházi) étvágya, az se rohanjon sehova. Elég, ha előkapja a mobiltelefonját, és van körülötte térerő.

Japánban 13 ezer, az USA-ban 7500 dollárt fizet az állam, több svájci nagyvárosban ingyenes tankolást biztosít az önkormányzat a villanyautók tulajdonosainak. Magyarországon hasonló mértékű kedvezményekre nincs kilátás. Ugyanakkor a bőkezű adományok hozadéka sem egyértelműen kedvező: számos jel mutat rá, hogy a támogatás nem az autótulajdonosokat, hanem nagyrészt az autógyárakat gazdagítja.

Lassan négy évtizede a Borsodi Sörgyár határozza meg Bőcs, a Hernád-völgyi település életét. A ma már a Starbev tulajdonában lévő vállalkozás mindig is szimbiózisban élt a községgel.A helyi önkormányzattal számos közös programmal igyekeznek komfortosabbá tenni környezetüket.

Kétszer is megnéztem, tényleg az új Mary J. Blige-lemezt helyeztem-e a lejátszóba, biztos-e, hogy az első, gitárrifekkel súlyosbított diszkós ütemen a selymes-karcosan megnyilvánuló dívát hallom, vagy maradt netán valami egyéb, nem okvetlenül odavaló a listámon.

A csereháti dombok között, egy pár száz lelkes kis falu egyetlen kocsmájában kávézom. Faasztalok, körben műanyag lambéria. A pult fölött egy cégér még ÁFÉSZ-üzletként hirdeti a helyiséget, de a tulajtól megtudom, rég magánkézben van már a vállalkozás, csak a korábbi feliratot még nem volt ideje – kedve –kicserélni.