„Ha Nagytéténybe mentek, a Kirchmaierra nagyon figyeljetek, negyvenegy éves, de olyan rugói vannak, apám…” (Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére)

„Egyetértés volt abban, hogy V. László annak köszönheti sérthetetlensége megszűnését, hogy valakivel szembement, akivel nem kellett volna.” (Korrupciós ügy: miért most bukott meg az éjszaka császára? – Hvg.hu)

Úgy tűnik, hogy a kormány végre megértette az idők szavát, és adekvát humánerőforrás-politikai válaszokat ad a kor kihívásaira. Orbán Viktor fölismerte, hogy változtatásra van szükség, ha nem is száznyolcvan fokos fordulatra, de határozott irányváltásra, a kormányzati munka dinamizálására, gyorsítására, az eddigi kényelmes tempójú, kompromisszumkereső vakarózás helyett gyors és egyértelmű hierarchiában zajló döntéshozatali mechanizmusra.

Az ezerkulcsos áfa és a tranzakciós adók adóit megadóztató posztmetaadók ötletétől megmámorosodva szeretnék kiállni a hiperdinamikus adórendszer mint turbóhungarikum (számviteli túrórudi és hortobágyi palacsinta egybeturmixolva) mellett, mögött és alatt szilárdan, egy lendülettel.

Amíg itt euforikusan schmittpálozott az ország, és ijesztő lemondáslavina indult (lapzártakor azt sem tudni, hogy állva marad-e valaki egyáltalán a Tulassay családból), a parlament szép csöndben elfogadta az úgynevezett hungarikumtörvényt. Régi kedvencem ez a hungarikumozás, kevés értelmetlenebb dologgal találkoztam életemben. Értelmetlen, de érthető. Már az okok érthetők.